5340_dugobp_1365115728.jpg_450x300

A nagyvárosi közlekedés örökös velejárója, állandó problémája, sok-sok városi ember életének megkeserítője a közlekedési dugó. Lehet nyár, lehet tél, hétköznap vagy hétvége, lehet a benzin drága vagy olcsó, lehet sok útlezárással járó építkezés vagy éppen alig néhány, dugó mindig volt, van és lesz. Nyilván kissé eltérő mértékben, de mindig itt van velünk. Van, aki átkozódik miatta, más jámboran tűri. Egyesek – mint én is – trükkös kerülőutakon próbálják meg elkerülni, időnként több, máskor kevesebb sikerrel, mások – beletörődve eme sorscsapásba – megadóan vesztegelnek a hosszú sorokban, sokszor csak métereket megtéve hosszú-hosszú percek alatt.

A dugót – mint a nyári szúnyoginváziót, vagy a kánikulai hőgutát – jellemzően elszenvedjük, mindazonáltal tenni is lehet ellene. Egyes nagyvárosok többsávos utakkal, elkerülő gyűrűkkel, alagutakkal, felüljárókkal, intelligens, változtatható tartalmú táblákkal igyekeznek orvosolni a problémát. Más helyeken inkább kitiltják az autókat a centrumból, dugódíjat vezetnek be, rendszám alapján rendelnek el időbeli korlátozást, vagy – mint legutóbb Észtország fővárosában, Tallinban – ingyenessé teszik a tömegközlekedést.

Mondom, lehet tenni a dugó ellen, csak éppen úgy tűnik, nem mindenütt. Szép Budapestünk esetében például nem látunk több sávos elkerülő utakat, alagutakat, felüljárókat épülni, egyelőre dugódíj sincsen és a tömegközlekedés sem ingyenes, hanem inkább drágul. A városvezetés próbálkozik ugyan buszsávokkal, de ettől a kocsisorok inkább csak hosszabbra nyúlnak és lassabban haladnak. A mostanában megjelenő intelligens táblák is csak annyit tesznek egyelőre, mint halottnak a csók. Budapest így hát tartósan és vigasztalhatatlanul szenved a dugóktól.

Azaz, hogy mindjárt javítsam is magam, szenved Budapest, de azért mégsem mindig. Időről időre egy kis lélegzethez jutunk, mint a fuldokló, akinek néha valahogy víz fölé kerül a feje. Ezek az életmentő, levegőhöz juttató, áldott, „békebeli” időszakok – mint azt bizonyára te is észrevetted már Kedves Olvasó, hiszen lehetetlen ezeket nem észrevenni – az iskolai szünetek idejére esnek.

A téli, tavaszi, nyári és őszi tanítási szünetek idején hirtelen változás áll be a dugóhelyzetben. A város hirtelen közlekedésre alkalmassá válik, a reggeli és a délutáni zsúfoltság varázsütésre eltűnik, de legalábbis bőven a tolerálható szint alá esik vissza. Az egyébként jellemzően „lépésben totyogós” szakaszokon szélsebesen suhanunk át – a sebességkorlátokat természetesen mindig szigorúan betartva – , ezzel párhuzamosan homlokunk is kisimul, ismét megtanulunk mosolyogni és egymással udvariasnak lenni. Remek időszakok ezek, mint azt például az elmúlt héten, a tavaszi szünet idején is megízlelhettük!

Miért nem tudjuk ezeket az időszakokat állandósítani? – tesszük fel magunknak a kérdést. És tényleg, miért is ne? Gondoljuk végig logikusan! A tanítási szünetekben nyilván azért nincsenek dugók, mert reggel nem kell a gyerkőcöket iskolába vinni, délután meg rohanni értük, illetve velük az edzésre, különórára. Mindez pedig jelentősen tehermentesíti a budapesti közlekedést.

Gondoljunk tehát egy merészet, és mondjuk ki: a dugóhelyzetre tökéletes megoldást jelentene, ha a gyerekek nem mennének minden nap iskolába! Mielőtt nagyon megbotránkoznál, Kedves Olvasó, sietek leszögezni, hogy nem azt javaslom, a gyerekek ne járjanak iskolába, hanem hogy ne menjenek minden nap, ami nagyon nagy különbség. Természetesen az én elgondolásom szerint is járnának iskolába a csemetéink, de jellemzően távoktatással tanulnának, otthonról. Nem kell hozzá más, csak egy jó számítógép, webkamera, egy megfelelő sávszelességű internet kapcsolat és máris működhet a dolog. Online is elolvashatók ugyanis a leckék, megoldhatók a feladatok, kitölthetők a tesztek, sőt, a webkamera segítségével még a tanári előadás is követhető, illetve – ha szükséges – a nebuló feleltetése is megoldható. Az online, időre kitöltendő tesztek sokszor még jobban is működnek, mint a hagyományos oktatás (puskázás szempontjából például mindenképpen, de a kiértékelés könnyebbsége szempontjából is).

Amikor ezt a javaslatomat elmondom ismerőseimnek, három ellenérvet szoktak felhozni. Az első, hogy az online tanulás gyerekkorban nem hatékony, mert a gyerek figyelme elkalandozik, a csemete mással foglalkozik: játszik, vagy ki tudja, mit csinál, az ellenőrzése pedig nehezen vagy egyáltalán nem oldható meg. Erre én erős ellenérvként Sugata Mitra indiai professzor kutatásairól szoktam mesélni. A professzor és csapata azt kutatta, hogyan tudnak gyerekek tanulni pusztán az internet segítségével. Indiai nyomornegyedekbe számítógépet helyeztek ki, törhetetlen üveggel védett monitorral, strapabíró fém billentyűzettel. Nem adtak semmilyen instrukciót, nem állítottak a gépek mellé tanárokat, egyszerűen hagyták, hogy a gyerekek maguk birtokba vegyék a gépeket és felfedezzék a cyberspace-t. Meglepő és megdöbbentő módon, írni és olvasni nem vagy alig tudó indiai gyerekek, minden segítség nélkül, pusztán saját érdeklődésük, fantáziájuk, kíváncsiságuk, felfedezni vágyásuk eredményeként mindössze két hét alatt megtanultak a neten böngészni, weboldalakon keresgélni, egymással chatelni és egymásnak emailt írni. Mi ez, ha nem élő cáfolata annak, hogy az online tanulás nem hatékony?

(A professzor 2007ben, a TED-en tartott előadását itt tekintheted meg, Kedves Olvasó: http://www.ted.com/talks/sugata_mitra_shows_how_kids_teach_themselves.html)

A másik gyakori ellenérv, hogy a gyerekeknek szükségük van az élő közösségre, azaz hogy együtt legyenek, szocializálódjanak. Ezzel az ellenérvvel egyet kell értenem. A gyerekeknek tényleg szükségük van a többi gyerek társaságára, hogy megtanulják a közösségi létet, a társaságba való beilleszkedést, a csapatműködést, a többiekhez való alkalmazkodást. Azzal azonban már nem értek egyet, hogy ez ellentétben áll a távoktatási rendszerrel. Ma már távmunkások milliói dolgoznak a világban, így komoly tapasztalat gyűlt össze a témában. A távmunkások esetében ugyanúgy felmerül a csapathoz tartozás, a csapatban működés problémája, mint a távtanulásnál. A tapasztalatok azonban megmutatták, hogy ez a probléma kivédhető, illetve nagyszerűen kezelhető, az úgynevezett 4+1 rendszerben. Ha valaki négy napot otthon dolgozik, majd egy napot a munkahelyén a csapatával tölt, akkor nem szakad ki a csapatból, megőrizhető a csapathoz tartozás érzése, annak minden fontos összetevőjével (együttműködés, tudásmegosztás, stb.). Ugyanezt a rendszert alkalmazhatnánk a gyerekek esetében is. Iskolánként a hét más-más napját jelölhetnénk ki arra, hogy a nebulók bemenjenek az alma materbe és az adott napot teljes egészében, reggeltől késő délutánig a társaikkal és tanáraikkal töltsék. Így minden hétköznap a diákoknak mindössze 20%-a mozogna a városban, ami alig-alig lenne érezhető, szinte olyan közlekedési állapotokat eredményezve, mint tanítási szünet idején.

A harmadik elhangzó ellenérv, hogy a gyerekek nem maradhatnak otthon egyedül, főleg 10 éves kor alatt veszélyes ez, ezért valakinek vigyázni kell rájuk. Sok esetben viszont nem megoldható, hogy valaki otthon maradjon a gyermekkel. Szerintem azonban erre is van megoldás. Egyes családoknál a nagyszülők, másutt a gyesen lévő anyukák, megint másutt az idősebb testvérek vagy éppen a gyerekcsőszök tudnának vigyázni a nebulókra. Egymás közelében lakó gyerekekre kalákában, váltógazdálkodásszerű együttműködésben vigyázhatnának a szülők. Ha pedig a távmunkát is forszíroznánk a távtanulással párhuzamosan, akkor akár maguk az ugyancsak otthontartózkodó (mert otthonról dolgozó) szülők tarthatnák rajta a szemüket távtanuló gyermekükön.

Kellően átgondolva, az esetleges negatív velejárókat okosan kivédve, fenti módszerrel igen frappáns és főleg olcsó megoldást adhatnánk a túlzsúfolt városi közlekedés problémájára. Szerintem menne, csak akarni kellene!

Szerző: Tűnődő  2013.04.05. 06:00 4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egymenedzsertunodesei.blog.hu/api/trackback/id/tr465196424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sogeking 2013.04.08. 09:51:49

Alternatív megoldásként a gyerekek fejre rögzített propellerrel közlekedhetnének, szabadon hagyva ezáltal a közlekedési útvonalakat :)

psychoherman.com/wp-content/uploads/2009/10/DSC06149.jpg

A videó szerintem nem bizonyítja az egyéni online tanulás hatékonyságát, sőt, pont közösségben, csoportosan sajátították el a dolgokat a gyerekek. Ezzel nem állítom, hogy egyedül nem lehetséges, hiszen egy tabletet egy macska is tud irányítani. Viszont valószínűnek tartom, hogy egy gyerkőc kontroll nélkül inkább Angry Birdsöt játszana, mintsem a delokalizált elektronok mikéntjét firtatná (tisztelet (?) a kivételnek).

m.szel 2013.04.24. 20:23:14

Van egy egyszerűbb megoldás is: bicikli :) - esetleg tömegközlekedés. A maradék kőolajat nem annyira célszerű környezetszennyezésre fordítani.

Persze ez nem mehet egyik napról a másikra áttérni mindenkinek autóról biciklire (és ritkán az autó is indokolt), ez egy hosszabb folyamat.

A magam részéről leginkább forgalom-szűkítő megoldásokat, benzinár emelést és dugódíjat vezetnék be, és a sok kényelmetlenség a végén beindítja a környezettudatos viselkedést, és a közlekedés átalakulását.

m.szel 2013.04.24. 20:26:43

Az otthon tanulás szintén egy hosszú folyamat, szerintem azonban hagyományos iskolába járás a tudás felszedése szempontjából hatékonyabb. A tehetség-gondozást nehezen képzelem el a távoktatásban. Fejlődési lehetőséget az oktatás irányának egyirányúról kétirányúra alakításában látok.

Tűnődő 2013.04.25. 08:16:01

@buste85: Én nem hiszek abban hogy a kényelmetlenségek kialakítják a környezettudatos viselkedést. Nézd meg, az utóbbi években mennyivel lett drágább a benzin, milyen drága lett a városi parkolás (főleg a belvárosban akár óránkét 400 forintot is elkérnek), a buszsávokkal milyen mértékben szűkült be az autósok "élettere"! Aztán mennyivel csökkenette ez az autós forgalmat? Meglátásom szerint gyakorlatilag semennyivel.
süti beállítások módosítása