Hagyó Miklós volt budapesti polgármester helyettest azzal vádolják, hogy hivatali idejében, mint a BKV-t felügyelő fővárosi vezető utasítást adott a BKV-nak olyan szerződések megkötésére, amelyek a cég számára szükségtelenek és előnytelenek voltak. A szerződések nyomán mintegy másfél milliárd forintot meghaladó felesleges költségek jelentkeztek a közlekedési vállalatnál. A vád szerint Hagyó ekkora értékben okozott kárt a vállalatnak, illetve közvetve az államnak, kimerítve ezzel a hűtlen kezelés jogi kategóriáját.

Az ügyben a per még folyik, így az ártatlanság vélelmének szellemében nyilván nem lehetünk biztosnak Hagyó bűnösségében. Tény azonban, hogy a tanúmeghallgatások során meglehetősen sok terhelő vallomás hangzik el arról, Hagyó utasítására a BKV-nál kiket kellett alkalmazni (nem kevés pénzért), kikkel kellett szerződést kötni (nem kevés pénzért), és ha esetleg ezen valakik közül mégis elküldtek vagy szerződést bontottak egyesekkel, akkor mennyit kellett fizetni nekik a távozáskor (nem keveset).

Hagyó Miklós értelemszerűen védekezik az ügyben. Az egyik legutóbbi tárgyalási napon példának okáért a BKV jelenlegi vezérigazgatóját hallgatták meg, aki elmondta, hogy a korábbiakkal ellentétben ma már nincsen a BKV-nak külső cégekkel kommunikációs szerződése, értelemszerűen ezzel jelentősen költségtakarékosabb is a cég működése. Hagyó erre azt válaszolta, hogy az ő irányítása alatt is igyekeztek költséghatékony megoldásokat alkalmazni, előfordult például, hogy a szakszervezeti mikulásrendezvényen ő volt a mikulás (http://www.origo.hu/itthon/20130226-a-tanuk-meghallgatasaval-folytaodott-a-hagyoper-februar-26an.html).

Hagyó Miklós tehát védekezik, ami teljesen normális és bevett szokás. Ha az embert bizonyos dolgokkal vádolják, akkor mondja el a vádakkal kapcsolatban az ő verzióját, a bíróság pedig hallgassa meg, illetve vegye figyelembe a vádlott védekezését. A volt főpolgármester helyettes azonban nem csak ezt a formáját választotta a védekezésnek, hanem egy másik módját is, amit röviden nevezzünk visszatámadásnak, ellencsapásnak.

Nevezetesen Hagyó Miklós a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt megtámadta a magyar államot, azzal a váddal, hogy indokolatlanul hosszan tartották előzetes fogságban, embertelen körülmények között. Túlzsúfolt cellában kellett laknia, amelynek penészes falai hatására rosszabbodott az asztmája. Rossz táplálékot kapott, amely lisztérzékenységére volt káros hatással. Nem engedték a családjával való kapcsolattartást, ami mentális problémákat okozott. És még folytathatnám a felsorolást (bővebben itt olvashatsz a vádakról, Kedves Olvasó http://www.origo.hu/itthon/20130425-hagyo-miklos-nyoman-szetperelhetnek-az-allamot-a-magyar-rabok.html).

Az emberi jogi bíróság nem régiben hozott ítéletet. Ebben egyrészt nem találta megalapozottnak azt a vádat, hogy a rossz étkezés, vagy a penészes cella Hagyó betegségeit súlyosbította volna, azaz ezáltal megvalósult volna az embertelen bánásmód vele szemben. Ellenben azt megállapította a bíróság, hogy a volt főpolgármester helyettes olyan cellában lakott, ahol egy fogvatartottra 3,5 négyzetméter terület jutott, holott az európai normák 4 négyzetmétert írnak elő. Azt is leszögezte a strasbourgi bíróság, hogy bár Hagyó előzetes letartóztatása a magyar jog alapján jogszerű volt, viszont ésszerűtlen és indokolatlanul hosszú, mivel a vádlott többször is kijelentette, hogy nem áll szándékában megszökni az igazságszolgáltatás elől. Ennek megfelelően a bíróság Hagyó számára 12500 eurós kártérítést ítélt meg. (Az ítélet szövege részletesen itt olvasható: http://hudoc.echr.coe.int/sites/eng/pages/search.aspx?i=001-118647#{%22itemid%22:[%22001-118647%22]})

Természetesen az is rendben van, hogy ha valaki úgy érzi, méltánytalanság érte, akkor ennek vonatkozásában keresse az igazát. Ha például Hagyót nem emberséges körülmények között tartották fogva, akkor az igazság szellemében ez kerüljön napvilágra, szülessen ítélet, járjon kártérítés. (Igaz, a konkrét esetet tekintve megállapíthatjuk, hogy az ügyben született ítélet alapján rabok ezreinek járna kártérítés, mivel azonban az ő esetükben senki nem fogja vállalni a strasbourgi pereskedés fáradságát és költségeit, nekik senki sem fog igazságot szolgáltatni, ami mindenképpen legalábbis ellentmondásos helyzetet teremt. De ezt most tegyük félre egy pillanatra!)

Ami figyelemre méltó és megjegyzendő ugyanakkor az ügyben, az ennek a bizonyos visszatámadásnak, ellencsapásnak az alkalmazása. Nem új megoldás ez a magyar jogtörténelemben, ám valahogy az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül bevetésre. Ha például egy politikai pártot azzal vádolnak meg, hogy a saját cégeit juttatja indokolatlan anyagi előnyökhöz, akkor a politikai párt előbb tagad, majd ellentámadásba megy át és már nem az előnyhöz juttatás tényét tagadja, hanem kijelenti, hogy nincsenek is cégei. A bíróság igazat is ad a politikai pártnak és helyreigazítást rendel el. A média pedig helyreigazít: nem a politikai párt cégeiről, hanem a politikai párthoz közeli cégekről beszélhetünk csupán. Az emberek a médiát olvasva, hallgatva ugyanakkor annyit hallanak meg a dologból, hogy a cégek és pénzek ügyében a bíróság a politikai pártnak adott igazat.

Vagy egy másik esetet példának véve, egy volt miniszterelnököt azzal vádolnak meg, hogy a felesége résztulajdonában lévő cég állami támogatáshoz juttatásában segédkezett. A vádat a cég taggyűlésén felvett jegyzőkönyvet szó szerint idézve próbálják alátámasztani. A volt miniszterelnök először tagadja a vádakat, azaz védekezik, majd ellentámadásba megy át, hangoztatva, hogy nem is volt taggyűlés, pusztán baráti beszélgetés. A bíróság ismét csak igazat ad az ellentámadás kapcsán, helyreigazítást rendel el az ügyben, kimondva, hogy bár tényleg minden szó szerint elhangzott (ezt senki sem tagadja), de nem taggyűlésen, mert az nem volt. A közvélemény megint azt hallja meg a fentiekből, hogy a bíróság a megtámadott volt miniszterelnöknek adott igazat.

Jelen esetben, a volt főpolgármester helyettes ügyében is ennek az ellentámadásos módszernek a sikeres alkalmazását látjuk véleményem szerint. A közvélemény ugyanis itt is – meglehetősen felületesen – annyit fog kihallani a dologból, hogy Hagyó Miklós a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult, és az igazat adott neki.

Ismét beigazolódik tehát a régi igazság, hogy a legjobb védekezés a támadás. Tartok tőle, hogy ennek megfelelően egyre gyakrabban fogunk találkozni ezzel a megoldással.

Szerző: Tűnődő  2013.04.26. 07:49 17 komment

Üdv a harmadik évezredben! (Gondolat 2012)

Könyvrendelés

E-book vásárlás

Egy menedzser tűnődései (Gondolat 2011)

Könyvrendelés

E-book vásárlás

A bejegyzés trackback címe:

https://egymenedzsertunodesei.blog.hu/api/trackback/id/tr535247622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kisQtya 2013.04.27. 07:31:23

Szigorúan az egészségnél maradva, Hagyó annyit fogyott a sitten, hogy az önmagában is jótékonyan hat az egészségére.
Most már nem eszi nyomtatótálcából a másfél kiló parizert.

Én egyébként nem nézném hülyének az embereket a potoló helyében. Szerintem pontosan tudni fogják, hogy egy pénzzel kibélelt, hatalomkóros gyökér jól megfizetett ügyvédei megint kicsikartak valahonnan egy papírt, amit fel akarnak használni a szerecsenmosdatáshoz.
Magyarországon mindenki tudja, hogy pártállástól függetlenül minden helyi és országos politikus, valamint a csecsükön lógó állami hivatalok és magán cégek felsővezetői üzemszerűen lopnak, csalnak és hazudnak.
Itt még kivételre sincs szükség, annyira erős a szabály.

Tűnődő 2013.04.28. 10:51:40

@kisQtya: Bár úgy lenne, ahogy írod. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a baloldalra szavazók túlnyomó többsége szerint csak a jobboldali politikusok, a jobboldalra szavazók szintén nagy többsége szerint meg csak a baloldali politikusok lopnak. A maga oldalát érdekes módon mindkét oldalon tisztának gondolja a szavazók jelentős része.

hal1fan 2013.04.29. 09:21:26

...de addig is, amíg majd valamikorra módosítják/megváltoztatják azokat a körülményeket, amelyek miatt jogosulatlan előnyökhöz jutnak a különböző "párt-közeli üzleti körök", és magánszemélyek, legalább néha horogra akad néhány Hagyó-féle. Ez ugyan még csak a "nesze semmi, fogd meg jól" fogalomkörébe sorolható apró pozitívum, de mégis bekerült a köztudatba. Némi elégtételt kaphatnak azok a "kisemberek", akiknek a mindennapjait megnyomorították az ilyen elöljárók...

kisQtya 2013.04.29. 19:16:35

Nézzétek meg a Bennfentesek című filmet.
Kötelező.

Abból tökéletesen látszik, hogy ostoba, erkölcstelen parazita férgek irányítják az egész emberiséget.

prolee 2013.04.29. 19:25:44

Részemről, ha megtudom, hogy valakinek funkciója van (pl. vezető, igazgató, elnök, "partner", főosztályvezető, jegyző, polgármester, miniszter, államtitkár, képviselő, bizottsági tag, stb.) az az első gondolatom, hogy "Na, vajon ez a mocsok hogyan zabrálja a közpénzt és mikor derül ki róla, hogy közönséges bűnöző?"
Ilyenekkel nem mutatkozom, közös fotón nem szerepelek és a lakásomba nem engedem be. Ha ismerem is (a kormány és az előző kormány néhány tagjával együtt jártam egyetemre) letagadom.
Előbb jöhet be enni, fürdeni, aludni a büdös, tetves koldus, mint ezek a hányadékok.

MIx 2013.04.30. 16:54:44

A politikusok többsége azért megy politikusnak, mert máshoz nemigen ért, s itt komoly esély van jelentős előnyökhöz jutni (esetenként gyakran) csalni, lopni, vagy csak "törvényes", de nem etikus költségtérítésekhez, juttatásokhoz (benzinpénz, lakástámogatás, stb.) jutni.
Aki tisztességes, etikus magatartást követ, azt kigolyózzák maguk közül.
Ez nem "oldal" függő, bár a jobboldalinak nevezettek jobban "kiéheztek" a hosszú ellenzékiség alatt.
Az ügyészség korábbi tájékoztatása szerint kb azonos arányban vannak jobb és baloldali elkövetők. Csak a jobboldal agresszív stílusa, nagy médiafölénye ezt felnagyítja a baloldal kárára.

Szerintem a pártfinanszírozás tisztázatlansága és a nagy pénzek lenyúlása között komoly összefüggés van.

Egy vidéki város önkormányzati cégének vezetőjétől "barátilag" vissza akarták követelni a 80 MFt-os végkielégítését, s azzal védekezett, "azt hiszitek az nálam van?".
Sokatmondó válasz.

Tűnődő 2013.05.01. 00:58:16

@prolee: Ne haragudj, de nem túlzol te egy kicsit? Attól, hogy valaki vezető, igazgató, partner, stb. még nem következik,hogy gazember és "hányadék". Az ilyen durva és túlzó általánosítások nem visznek előre, csak hangulatkeltésre jók. Meg kell tanulni disztingválni és csak azokat "lehányadékozni", akik erre valóban rászolgáltak.

Egyébként meg azt gondolom, hogy a tisztességesség nem attól függ, hogy valaki igazgatóként vagy beosztott munkatársként dolgozik-e. Mind a két kategóriában láttam már gazembert, de tisztességes embert is. Sőt, elárulom, még a politikusok között is akad tisztességes ember, igaz - MIx-szel egyetértve - az ilyeneket előbb-utóbb kigolyózza a nem tisztességes többség.

prolee 2013.05.01. 23:29:24

@Tűnődő: Nem, nem túlzok. Valaha én is azt hittem, hogy azért vannak közöttük rendes emberek is. Ma már tudom, hogy tévedtem. Ma már olyan komoly összefonódások vannak a hatalmi elitben, hogy nem engdhetik meg maguknak a kakukkfiókákat. Mindenkit kompromittálni kell annak érdekében, hogy zsarolható legyen és tartsa száját, ha arra kerülne sor..... Aki nem hagyja magát kompromittálni és nem áll be az urambátyámmutyizás sorába, azt vagy megfélemlítik, vagy kirúgják.
Ilyen egyszerű.
Akit te ezek közül rendes embernek gondolsz, az vagy nem mer elkanászodni, zért csak a legszükségesebb disznóságokat hajtja végre, vagy pedig ügyes és még nem sikerült rábizonyítani.
It mindenki tesz egy kis szívességet.....
Tehát ismétlem: egyáltalán nem túlzok.

prolee 2013.05.01. 23:55:58

Én egy nagy hierarchikus szervezetben dolgozom és látom, hogyan folyik a vezető-utánpotlás kiválasztása.
Fő szempont:
Ne lgyen jobb szakember a főnökénél.
Ne legyen egyénisége.
Kellően szervilis legyen (felfelé nyal, lefelé tapos).
A fenti szempontoknak megfelelő embert aztán elindítják a szamárlétrán és ha nem hullik el menet közben, akkor mire a tetejére ér, elveszíti a "szüzességét" ésgarantáltan megdolgozott, beszennyezett emberként foglalja el a felsővezetői széket.
Ne feled, hogy érdemi hatalmi pozícióba nem az utcáról veszik fel az embereket, hanem először átmennek a beszennyezés folyamatán.

Ne légy naív. :)

Tűnődő 2013.05.03. 12:17:48

@prolee: Honnan tudod, hogy tévedtél? Személyesen ismersz minden egyes vezetőt, igazgatót, partnert és sikerült meggyőződnöd arról, hogy mind egytől egyig tisztességtelen? Gondolom, nem, akkor viszont minek alapján ez a nagy meggyőződés? Már megbocsáss, de azok szoktak így beszélni, akik maguk is szeretnének a vezetők, igazgatók, partnerek stb. közé kerülni, csak nem sikerül nekik. Ekkor szokott az az önigazolás megszületni, hogy "úgyis mind gazember, én meg nem vagyok az, ezért aztán nem is vagyok közéjük való". Javaslom, mégis próbáld meg a vezetővé válást és mutass ellenkező példát. Vagyunk egy páran, akik ezt tesszük!

Tűnődő 2013.05.03. 12:31:02

@prolee: Én is egy nagy hierarchikus szervezetben dolgozom, amelynek több ezer dolgozója van. Én vagyok az első számú vezető, a te koncepciód szerint tehát tökéletesen beszennyezett, amit azonban vissza kell utasítsak, mivel világéletemben első számú szabály nálam a korrektség, tisztesség volt, van és lesz. Bár szerinted ez csak azt jelenti, hogy nagyon ügyes vagyok és még nem jöttek rá a disznóságaimra, így aztán valószínűleg kár is magyaráznom.

Azt azért még elmondom, hogy nálunk a vezetői kiválasztást mindig több ember végzi, hogy minden szubjektivitást kizárjunk. A fő szempontok a kiválasztásnál:

- Jó szakember legyen, szakterületén legyen jobb, mint a főnöke.
- Legyen egyénisége, amelyet képes legyen meg is mutatni.
- Legyenek vezetői képességei, első helyen beleértve a felelősségvállalást, valamint az emberek motiválásának képességét.
- A vezetői szerepkört felelősségnek tekintse, ne előnyöket lásson benne.
- Semmiképpen ne legyen szervilis.

Remélem, sikerült egy kicsit optimistábbra formálnom a vezetőkről benned élő képet.

prolee 2013.05.03. 21:14:01

@Tűnődő: Sajnálom. Talált. Süllyed. :)))

Nem ismerek minden vezetőt. A rendszert, a törvényszerűséget ismerem.
Pl. azt a jelenséget is ismerem, hogy MINDEN vezető azt hiszi magáról, hogy ő jó vezető. Soha, egyet sem láttam, aki lemondott volna a posztjáról azért, mert belátta, hogy neki ez nem megy.

Kedves tűnődő! Nem, nem próbálok meg vezető lenni és soha nem is akartam az lenni. S tudod, hogy miért nem? Azért, mert én jó szakember vagyok és az is akarok maradni. Engem csak a munkám érdekel és az, hogy a munkát a legmagasabb színvonalon végezzem el és soha, senki ne legyen nálam felkészültebb, alaposabb és gyorsabb.
Engem nem érdekel a kollégám hasfájása, elkérezkedése, munkájának minősítése, ösztönzése, stb. Nem érdekel, hogy kell-e létszámot fejleszteni, s ha igen, a munkavégzés feltételeit hogyan kell biztosítani.
Ezek számomra dögunalmas vezetői feladatok, még azt is utálom, ha tanácsadóként olykor részt kell vennem ilyen feladatok megoldásában.
Egy jó vezetőnek viszont elsősorban nem jó szakembernek, hanem jó szervezőnek kell lennie, továbbá olyan feladatokkal (pl. személyügyi kérdések) is foglalkoznia kell, amelyek elvonják a figyelmét a szakmáról.

Én tudom, hogy engem ez nem érdekel, ezért nyilvánvalóan nem is tudnám jól csinálni, ráadásul nem vagyok éppen szervilis fajta, ezért - nagy megdöbbenésre - visszautasítottam a vezetői megbízatást.

Ilyen egyszerű ez...

Egy kezemen meg tudom számolni, hány jó vezetőt láttam több évtizedes pályafutásom alatt egy tizennégyezer fős szervezetben. És még marad ujjam bőven...

Fukar 2013.05.04. 14:05:07

@prolee:
"Pl. azt a jelenséget is ismerem, hogy MINDEN vezető azt hiszi magáról, hogy ő jó vezető. Soha, egyet sem láttam, aki lemondott volna a posztjáról azért, mert belátta, hogy neki ez nem megy."
Ezt a gondolat így fogalmazódott meg másképp:
Peter-elv a Parkinson-féle törvényekhez hasonlóan nem túl hízelgő, a szervezetek működésére nézve. Az elv értelmében, minden szervezeti hierarchiában, minden beosztott addig emelkedik felfelé, amíg el nem éri azt a beosztást, amit már nem képes ellátni. Oka, hogy a hierarchiában való emelkedést mindenki azzal a munkával érdemli ki, amelyet korábbi, azaz alacsonyabb beosztásban végzett.

prolee 2013.05.04. 19:09:44

@Fukar: S hogy ez mennyire igaz! Egyébként az IPM áprilisi számában megjelent egy cikk Hatalomkór címmel.
Tökéletesen leírja a vezetővé kinevezett emberek 99%-ánál tapasztalható személyiségtorzulás fiziológiai folyamatát (homloklebeny).
Választ kapunk Hitler, Sztális és hasonszőrű tetvek felbukkanásának és tündöklésének okaira.
Érdemes elolvasni és minden vezetőnek kötelezővé tenném a megismerését.

Tűnődő 2013.05.05. 12:47:33

@prolee: Annak a belátása, hogy valamiben nem vagyok jó, általában véve nehéz dolog, az emberek 99%-nak nehezen megy. Úgy hívják ezt, hogy önkritika, és nagyon sok ember egyáltalán nem tudja gyakorolni, vagy csak nagy nehézségek közepette. Az önkritika hiánya nem vezetői adottság tehát. Te is azt írod "jó szakember vagyok és az is akarok maradni". Honnan tudhatjuk, hogy valóban jó szakember vagy, vagy csak az önkritika hiánya beszél belőled?

Az nagyon dícséretes, hogy nem vállaltad el a vezetői feladatot, bár a szavaidból azt érzem, hogy inkább annak tudható ez be, hogy nem érzel kedvet a vezetői munkával járó kellemetlenségekhez, illetve úgy gondolod, hogy egy vezetőnek feltétlenül szervilisnek kell lennie. Utóbbihoz egy megjegyzés: Miért, beosztottként kevesebb szervilis embert látsz? Nyilvánvalóan nem, sőt! A szervilitás megint csak nem vezetői "betegség".

Egy félmondatodban arra utalsz, hogy nem lennél jó vezető. Szerintem már csak ebből adódóan is megértéssel kellene lenned azon vezetők iránt, akik hozzád hasonlóan nem jók, és tisztelned kellene azokat (a szerinted keveseket, szerintem azért nem olyan keveseket), akik viszont megállják a helyüket, mint vezetők.

Tűnődő 2013.05.05. 12:52:40

@Fukar: Minden ember, akár vezető, akár beosztott, új - nagyobb kihívást jelentő - feladatokat a korábbi teljesítménye alapján kap. Ebből következően MINDEN EMBERRE igaz, hogy egyszer eljöhet az a pillanat, amikor olyan feladatot kap, amelyre nem alkalmas. Ezt belátni (mármint hogy valamire nem vagyok alkalmas) nagyon nehéz, akár vezető vagy akár nem (lásd prolee-nak írt válaszomat az önkritikáról).

Jól hangzik tehát ez a Peter-elv, de alapjában véve inkább csak a hangzása jó, a vezetőkre, a vezetésre vonatkozó konkrét igazságtartalma sajnos nem sok van.

Tűnődő 2013.05.05. 13:06:49

@prolee: Ne essünk abba a hibába, hogy a kontrol nélküli hatalomtól megrészegülő diktátorok (Sztálin, Hitler, és a többiek) példájából vonunk le a vezetőkre vonatkozó általános következtetéseket! A vezetők egy normális szervezetben kontroll alatt vannak. Nekik is vannak feletesseik, akik őket számonkérik. Még a legfelső szinten álló vezetők esetében is van egy számonkérő felülgyelő bizottság, parlament, stb. A torzulás, amiről írsz, ott és akkor jelentkezik, ahol és amikor a kontroll lecsökken és megszűnik. A vezetők nagy többségénél ez nem történik meg, így rájuk nézve az arányaiban kevés diktátor példája nem ad lehetőséget semmilyen következtetés levonására. Ezt jól igazolja, hogy a történelemből is legalább annyi kiemelkedő vezetőt lehet felsorolni, mint diktátort (Periklész, Szolón, Churchill, Washington, Lincoln, Roosevelt, Hunyadi Mátyás, és még sorolhatnám).

Egyébként ha már biológiai síkra tereltük ezt a témát, akkor hadd említsem meg, hogy az ember, mint biológiai egyed, falkában él, és más falkában élő egyedekhez hasonlóan szüksége van alfa hímekre és alfa nőstényekre, amelyek vezetik. Akár előáll torzulás az alfa egyedeknél, akár nem, szükség van rájuk. Ahogy a kontrollálásukra is szükség van, természetesen.
süti beállítások módosítása