Sokszor tesszük fel a kérdést egymásnak, no meg persze saját magunknak is: boldog vagy-e, boldog vagyok-e. Nagyon erősen, szinte ösztönszerűen benne van minden ember gondolkodásában, mint a létünk egyik legfontosabb célja, hogy erre a kérdésre igennel kell válaszolnunk, azaz boldognak kell lennünk. Valahol  mindenki érzi, tudja, hogy a boldogság érdekében mindent meg kell tennünk, és fordítva, a boldogtalanságot nem szabad elfogadnunk, harcolnunk kell ellene.

De mit jelent boldognak lenni? Hogyan lehet a boldogságot definiálni? A fő gondot ezzel kapcsolatban az jelenti, hogy nincs két ember, aki erre a kérdésre ugyanazt a választ adná, azaz a boldogság fogalma nagyon nehezen általánosítható.

Van, aki azért vallja magát boldognak, mert megtalálta élete párját. Van, aki azért, mert még keresi, keresheti, azaz nem kötelezte el magát senki mellett, mondhatni, szabad, mint a madár. Van, aki azért érzi boldognak magát, mert van két szép gyermeke, akiket fejlődni, okosodni lát és van, aki úgy érzi, boldog, mert még nem nyomja a család terhe a vállát. Akad, akinek boldogságot jelent, hogy nagy házat, nyaralót, autót, vitorlást vásárolhat magának, másokat a tulajdonnal járó kötelezettségek, problémák, teendők boldogtalanná tesznek. Van, akinek a boldogságot az jelenti, ha úgy érzi, szükség van rá, fontos feladata, küldetése, felelőssége, temérdek teendője van az életben, másokat a felelősség és a sok munka zavar, frusztrál és boldogtalanná tesz.

Hogyan lehet mindezt általánosítani? Sokat gondolkoztam ezen és arra jutottam, a számtalan különböző nézőpontnak, véleménynek, boldogsággal kapcsolatos megnyilatkozásnak egyedüli közös nevezője a jövő perspektívája. Aki úgy érzi, megtalálta élete párját, azért vallja magát boldognak, mert elképzeli, hogy az elkövetkező években mennyi élmény, mennyi szeretet, megértés, hűség vár rá az illető oldalán. Aki még nem kötelezte el magát senki mellett, úgy érezheti, hogy inkább a nagy Ő keresése, és jövőbeni megtalálása okoz majd számára boldogságot. A kétgyermekes anyuka vagy apuka számára a boldogságot gyermekei elképzelt szebb jövője jelenti, és az a tény, hogy csemetéit ő segíti hozzá ehhez a jövőhöz. A még gyermeket nem vállaló embert a szabadság érzése teszi boldoggá, az a tudat, hogy ennek a szabadságnak a birtokában szinte korlátlan lehetőségek előtt áll. A házzal, nyaralóval, autóval, hajóval, minden földi jóval rendelkező embernek az jelentheti a boldogságot, hogy ezek birtokában teljes kényelemben, mindenféle hiányérzettől mentesen élheti elkövetkező éveit. Akinek a tulajdon terhei még nem nyomják a vállát, azért vallja magát boldognak, mert úgy érezheti, még előtte az élet, tervezgethet, keresgélhet szabadon. Akit a fontos feladat, a felelősség, a felismert küldetés boldogít, annak a szeme előtt tulajdonképpen a munkájának várható gyümölcse lebeg, és egy lélekben átélt jövőbeni erkölcsi elismerés mindazért, amit mások érdekében tett.

Akkor valljuk tehát boldognak magunkat, ha akár kimondva, akár kimondatlanul úgy érezzük, hogy valami nagyon jó áll még előttünk, ami vár ránk, és a későbbiekben be fog teljesedni. Tulajdonképpen ezért van az, hogy gyermekként gyakorlatilag mindenki boldog, hiszen öntudatlanul minden jót, szépet, sikert, örömöt a jövőtől vár. Az idő múlásával azonban egyre nehezebb megtalálni ezt a jövőbeni boldogító perspektívát. Ha jó dolgok történnek velünk, megvalósulnak azok a dolgok, amelyeket korábban a jövendőtől vártunk, nehéz újabb célt magunk elé tűznünk, amelynek elérése ismét a boldogság érzésével kecsegtet bennünket.  Ellenkező esetben, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy vártuk, szembesülve a valósággal, a nehézségekkel, a csalódásokkal egyre nehezebb hinni a jövőben, azaz a jövő perspektívája egyre kevésbé motivál bennünket.

Van-e akkor recept a boldogságra, amelyet követhetünk? Van is, meg nincs is. Abban az értelemben nincs, hogy nagyon különbözőek vagyunk, valamennyiünket más boldogít, általános érvényű jó tanácsot adni nem lehet. Abban az értelemben viszont van, hogy a jövőbeli boldogság-faktorokat jól kell felhasználni, jól kell beosztani. Ügyelnünk kell arra, hogy terveinkből minél többet váltsunk valóra, de legalábbis egy-két fontos célt mindenképpen érjünk el. Ha minden csak ígéret, vágy és álom marad, semmi nem teljesül a céljaink közül, akkor egy idő után egészen biztosan csalódottak, boldogtalanok leszünk. Ugyanakkor nem szabad rohanni sem! Nem jó, ha túl gyorsan válnak valóra álmaink, túl hamar, egymáshoz időben túl közel valósul meg minden tervünk. Ebben az esetben ugyanis nem marad számunkra olyan álom, olyan cél, amely a jövőbeni megvalósulás, a még előőttünk álló boldogság ígéretét hordozná.  Ügyeljünk tehát, hogy a megvalósult, illetve a még megvalósulatlan álmok, vágyak, tervek halmaza se legyen sohasem üres! Ha így teszünk, valóban boldogan élünk és boldog emberként is halunk meg.

(A Boldog vagy? című írás szerepel a szerző Üdv a harmadik évezredben! címmel 2012-ben megjelent könyvében.)

Szerző: Tűnődő  2013.05.10. 07:00 8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egymenedzsertunodesei.blog.hu/api/trackback/id/tr905292246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mentális Zuhanyrózsa 2013.05.10. 14:17:59

Abszolút nem kötözködésképpen, de ebből azt olvashatjuk ki, hogy mondjuk az élete végefelé tartó ember már nemigen lehet boldog, hisz az említett jövő perspektívája - a túlvilág kivételével, ami nem lebecsülendő - nem sokat tartogat számára. Pedig azért látni sok jó kedélyű idős embert is. Persze az is igaz, ha jól rémlik, hogy az öngyilkosság is ebben a korcsoportban a legmagasabb ...

kisQtya 2013.05.11. 15:56:21

Szerintem a boldogságot nem szabad összetéveszteni a boldogságot okozó tényezőkkel.

Ifjú pályakezdő koromban úgy gondoltam, akkor leszek boldog, ha sikeres leszek a pályán, sok pénzt keresek és veszek lakást, autót, és jólétben nevelem fel a gyerekeimet.

Aztán amikor az anyám majdnem meghalt, akkor jöttem rá, hogy hirtelen milyen távol kerültek tőlem ezek a vágyak, s csak az volt a fontos, hogy ő éljen és kimondhatatlanul boldog voltam, hogy életben maradt.
A pályámon szakmailag sikeres vagyok, de anyagilag nem, nem tudtam se lakást, se autót venni, szűkös körülmények között neveltem fel a gyerekeimet és még a házasságom is tönkrement a nyomor miatt (a párom többre vágyott anyagilag).

Mégis kimondhatatlanul boldog vagyok, mert a szeretteim egészségesek, nincs háború, az alapszükségleteinket ki tudjuk elégíteni, a többi pedig lényegtelen.

kisQtya 2013.05.11. 16:02:54

@Mentális Zuhanyrózsa: Gondolom, nem azok az idős emberek lesznek öngyilkosok, akiket szerető család vesz körül.

Tűnődő 2013.05.12. 16:49:54

@Mentális Zuhanyrózsa: Idős emberek esetében az említett jövő perspektívája az utódok, a gyermekek és unokák perspektívájával egyenlő, véleményem szerint. Természetesen nagyon sok kiegyensúlyozott és boldog idős embert látni, főleg azokat szerintem, akiket gyermekei és unokái vesznek körül, akikkel jó a kapcsolata, és akikben látják megvalósulni azokat az álmokat és vágyakat, amelyek nekik valamiért nem sikerültek, nem jöttek össze. Ha megnézed, ennek az ellenkezője is igaz, azaz akiknek nincsenek gyerekei, unokái, vagy nem tartják velük a kapcsolatot, azok az idős emberek - épp a perspektíva elvesztése miatt - jellemzően nem boldogok, hacsak esetleg úgy nem, hogy a vallásban vígasztalódnak.

Tűnődő 2013.05.12. 16:57:43

@kisQtya: Teljesen rendben van, amit írsz, és szerintem egybevág azzal, amiről a blogban írtam. Korábban mást láttál perspektívikusnak (sikert, pénzt, jólétet), ennek a reménye boldogított. Ezek ugyan nem valósultak meg maradéktalanul, ahogy írod, de közben meg is változott a jövőképed. Ma már mást látsz fontosnak és egy másfajta jövő perspektívája boldogít: az, hogy te és a családod nem csak egészségesek vagytok, de azok is maradtok, nem lesz háború a jövőben sem és nélkülöznötök sem kell. Téges most az tesz boldoggá, hogy ebben a jövőben bízol.

Yale Boy 2013.06.14. 23:14:44

Kedves Tünödö,

Engedd meg, hogy “blogosan” tegezödjek, es bocsasd meg az ekezet nelküliseget, nem magyar billentyüzetem van. Elolvastam a cikked, es nagyon tetszett.

"De mit jelent boldognak lenni? Hogyan lehet a boldogságot definiálni?" - irtad. Pontosan erre kezdtem el en is keresni a valaszt evekkel ezelött. Olvastam relevans könyveket es az volt a gondolatom, hogy valoszinüleg egy kutatasi modszer lehet sok embert megkerni, hogy irja körül egy pillanatat, amiben igazan boldog volt. A kellö szamu törtenetben pedig meg lehet talalni az altalanos motvumokat. En csupan önmagamtol követeltem törtenetet, de azt sokat.

Alapul vettem, hogy szerintem a boldogsag nem egy allando – mondjuk napokig tarto – allapot – az inkabb az elegedettseg erzese. Hanem a boldogsag az en olvasatomban egy eksztazisszerü, vagy annal akar kicsivel hosszabb, mondjuk oraig tarto erdekes, de mindenkeppen pozitiv allapot.

Igy az elmult evekben rögzitettem a reszeltes körülmenyeit azoknak a pillanatoknak , amikor boldogsagot ereztem, es elhataroztam, hogy bizonyos szamu minta utan kielemzem majd. Eredetileg a sajat magam megismerese utani vagy hajtott. A cikked nyoman azt ereztem, ha “belefutottam” valakibe, aki eröfeszitest tesz abba, hogy elgondolkozzon a boldogsag definiciojan es azt meg is osztja, jogosult arra, hogy egy masik ember is megossza vele a sajat kutatasait ugyanabban a temaban. Meg ha az nem is kimondottam a megosztasra született.

A 40 mintabol törtent elemzes es altalnositas alapjan a boldogsag mulo pillanatai szamomra olyan momentumok, amikor:

• Megvan a lehetösegem latni a multat. Hogy meglegyen az a “Jee, regen en is olyan bizonytalan voltam” “Regen en is ilyen pincsikutyaszerüen viselkedtem” “regen en is ilyen hülye szituaciokba keveredtem” “en is igy elhanyagoltam magam” , mint ö /ök / mint az a szituacio. Hivjuk ugy, hogy ez (-1)-böl 0-ba vezetö növekedes megtapasztalasa.

• Ezen felül, az elözövel egyidöben van lehetösegem atelni a jövö perspektivajat. A boldogsag pillanataiban (vagy az elött valamivel) vizualizalom az agyamban, hogy vajon idealis esetben mit fog eredmenyezni az, amin jelenleg dolgozom / amiert jelenleg teszek lepeseket. Ez legyen a 0-bol 1-be vezetö növekedes. Plusz az az erzes, ami a “remeny” szoba van süritve, valami olyasmi, hogy:
“bizok abban, hogy amit a jelenben csinalok, az pozitiv eredmenyt hoz, es a bizalmam annak ellenere is el, hogy jelenleg meg nincs kezzel foghato nagy eredmeny”.

• Az eksztatikus elmeny alapfeltetele tehat a ket, fent leirt erzes egyidejü atelese, hogy egyszerre legyen jelen (vagy kepzeletben vagy fizikailag) a “-1” es “0”, illetve a “0” es az “1” közötti különbseg. Ez a mult es a jövö közötti oriasi szakadek szimbolizalja a massziv növekedest az eletünkben. En ugy nevezem el, a “+2” elmenye.

• A “+2” elmenye mellett a jelenlegi körülmeny sem tartalmazhat semmi zordat. A jelennek, a momentumnak is a pozitiv arcat kell mutatnia, különben pozitiv eksztatikus erzesröl szo sem lehet. Egyszerü dolgokra gondolok, lehet ez a jelenbeli elmeny egy jo idöjaras, egy szep epület, egy jo limonade, egy “jol erzem magam a testemben” erzes

Yale Boy 2013.06.14. 23:22:53

Es ha megfigyelem az eseteim, akkor az eksztatikus allapot az itt következö tenyezök nelkül sem következik be:

• Megfigyeltem, hogy alatalaban a boldog allapotot megelözö idökre (alt. napokra) az is jellemzö, hogy kepes vagyok sok dolgot egyszerre kontrollalni. Ezen nem hatalmat ertek, hanem azt az erzest, amikor azt erezzük, hogy a maganeletünk, a munkank sokoldalu kihivasai közül kiemelkedöen sokat tudtunk akar gyorsan, akar frappansan, vagy akar bölcsen megoldani, szituacionak megfelelöen valogatva a modszerek között. Teniszes hasonlattal: “Ha tizfelekeppen erkezett a szerva, kepes voltam tizfele visszaütesi modot elöhuzni a repertoarombol, es minden esetben a tiz közül pont azt, amelyik sikerre vitt.”
• Amit a boldogsag pillanataiban csinalok, az altalaban olyan dolog, amit halogattam, esetleg korabban bagatelizáltam ezek fontossagat. Ez az a dolog, aminek az adott idöszakban a legnagyobb kockazatot tulajdonitottam. Altalaban tudat alatt, hiszen kockazatfelvallalo emberkent tudatosan egyebkent ennek megoldasaval kezdtem volna. De a tudatalatti megis csak ennyit küldött üzenetkent: “ezt hagyd a vegere”. Majd pont az okozza a boldogsagot, amikor ezt megteszem. Es egyben elöall az az erzes, amit szerintem mar mindannyiunk erzett:
“huu, de jo, hogy ezt megcsinaltam, nem is ertem, miert hallogattam eddig. Pedig ha öszinte vagyok önmagammal, legbelül mindig is tudtam, hogy ez fontos”.
Persze, a halogatas, a fej homokba dugasa a kockazat csökkenteset jelenti – meg ha tudat alatt is törtenik. Erdekes meg, hogy altalaban attol függetlenül, hogy tudjuk, hogy a problemat egyaltalan nem oldottuk meg az elsö lepessel, hiszen tudataban vagyunk, hogy nagyon sok van vissza, megis a halogatott ügy mar az elsö lepes megtetelevel a tudatunkban atkerül a kontrollalt dolgokkent szamon tartott ügyeink köze. Az elsö lepes elötti negligalas, es az elsö lepes utani idöszak tehat mind kisebb kockazatu, mint az elsö lepes pillanata. Ennek megtetele tehat kockazat csucspontja, atelese. Kutatasaim szerint az en bolsogsagomnak ez is resze.

Egy mondat erejeig a tudomany nyelven szolva:
A megfigyelten vegzett sok minta alapjan a boldogsag a megfigyeltben az alabbi tenyezök jelenletevel alakul ki:

A kellemes jelen; a “+2” elmenye; a multi-kontroll; a bator elsö lepes
– mindez szimultan (orakon belül).

Es mi lehet az ok oka? A kellemes jelenben ott van a szeretet. A “+2” elmenyeben a szemelyes növekedes. A “-1” es “0” szembeallitasaban a korabban nemszeretett szemilyesegresz feletti gyözelem, a diadal szignifikancia-erzesevel. A “0” es “+1” összehasonlitasban ott rejtezik a “remeny”.
A bator elsö lepes soran a kockazatot eljük at. A multi-kontroll ambivalensen a biztonsag erzeset adja.

Ez alapjan talan igaza van Tony Robbins-nak, aki azt allitotta, hogy az elegedettsegnek (ö “happiness”-nek mondta, en a sajat felfogasom szerint hadd nevezzem elegedettsegnek) a fokmeröje az, hogy az adott pillanatban milyen viszonyban allunk – “milyen baratsagban vagyunk” – az alabbi tenyezökkel: biztonsag, kockazat (igen, egyszerre), szignifikancia, kontribucio, növekedes es szeretet.

Remelem, sikerült a boldogsagrol valo gondolataidhoz valamit hozzatenni, ahogy Te hozzatettel az enyemhez.

Üdvözlettel, Yale Boy

Tűnődő 2013.06.16. 13:05:25

@Yale Boy: Köszönöm, hogy mindezt elmondtad, leírtad. nagyon érdekes volt olvasni. Úgy érzem, hogy sok kapcsolati pont van az általam kialakított boldogságkép és a te gondolkodásod, tapssztalásaid eredményeként előállt nagyon érdekes boldogságkép között. Köszönöm még egyszer, hogy leírtad, nagyon érdekes volt olvasni!
süti beállítások módosítása