Pályázatot, mai, divatos kifejezéssel élve tendert meghirdetni és lebonyolítani könnyű. Az ember kitalálja, hogy mit szeretne venni vagy eladni, megfogalmazza az általa elvárt feltételeket, nyilvános helyen közzéteszi a pályázatot, majd fogadja az ajánlatokat, kiválasztja közülük a legjobbat és már alá is írható a szerződés. Tiszta ügy, Woody Allen kifejezésével élve nincs semmi cicó!
Tendert meghirdetni és lebonyolítani látszólag könnyű, valójában nehéz, hangzik az ellenvetés. Sokszor már ott kezdődik a probléma, hogy az ember nem tudja pontosan megfogalmazni, mit is akar. Az elvárt feltételek világos összefoglalása sem könnyű. Aztán az sem biztos, hogy a meghirdetett pályázatot sikerül eljuttatni minden érintetthez. A pályázók részéről mindig rengeteg kérdés merül fel, amelyre egyértelmű választ adni szintén nem triviális. A beérkezett pályázatokat nehéz objektíven elbírálni, egymással összehasonlítani, így aztán a legjobb(ak) kiválasztása sem egyszerű. Azaz Woody Allen kifejezését használva ismét, a pályázatokkal igenis nagyon sok a cicó!
Tendert jól meghirdetni és lebonyolítani tulajdonképpen csak megfelelő hozzáállást és némi szakértelmet igényel, mondhatnánk ez is egy szakma, amit lehet kutyaütő módra, közepesen és kiválóan is űzni. A fenti nehézségek kiküszöbölésére ugyanis számos módszert dolgoztak ki az idők folyamán, amiket csak alkalmazni kell. A pályázat kiírása előtt alaposan tanulmányozni kell a megoldandó problémát, koncepciót kell készíteni, nagyon pontosan és objektíven megfogalmazni az elvárásokat. Első körben fel kell mérni a potenciális érdeklődőket és referenciákat, összehasonlító adatokat kell begyűjteni, majd második körben kell kiírni magát a pályázatot. Két szempont szerint kell értékelni: szakmai és pénzügyi bírálatot is kell készíteni. A kettőt egymástól teljesen független csapatnak kell végeznie. A szakmai bírálók előre megállapított és súlyozott szakmai szempontok szerint pontozzák a pályázatokat. A pontok átlaga alapján alakul ki a számszerűsített szakmai értékelés, amelyet aztán általában 40%-os súllyal vesznek figyelembe. 60%-os súllyal esik latba a másik szempont, a pénzügyi értékelés, azaz az ár. Itt aztán végképp nincs helye semmi cicónak, a legrosszabb ár a minimális, a legjobb a maximális pontszámot kapja, a kettő közötti ajánlatok pedig arányosított pontértéket kapnak. Ezt szorozzák aztán 0,6-del, és adják hozzá a 0,4-del szorzott szakmai pontszámhoz, hogy a kettő összege végül kiadja a teljes értékelést.
Fentiekből láthatod, Kedves Olvasó, hogy bár kiforrott módszertana van a jó tendernek, ha az ember nem figyel, nem alkalmaz megfelelő módszereket, akkor egy tenderkiírásnál tényleg sok mindent el lehet baltázni. Ha nem készül pontos koncepció, ha nem objektívek a kritériumok, ha nincsenek benchmarkok, ha nem ismerjük meg alaposan a potenciális pályázók körét, abból mind nagy baj lehet. Még nagyobb lehet a gond, ha az értékelést egyoldalúan végezzük el, túlságosan elbillen a mérleg a szakmai vagy a pénzügyi oldal felé. A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha a szakmai értékelést nem szakemberekkel végeztetjük el, a pénzügyi szempontokat pedig nem vesszük figyelembe. Ilyenkor szokták mondani, hogy az értékelés szubjektív volt, azaz pestiesen szólva pofára ment. Ezen esetekben természetesen megindul a pusmogás, sutyorgás és spekulálás. Ki kit fizetett le, ki kinek a fia-borja, ki miért kapott túl jó vagy épp túl rossz értékelést, és még sorolhatnánk. Ezektől a pályázatoktól a jóisten mentsen meg bennünket!
Hát most sajnos nem mentett meg. A dohányértékesítési koncesszióra vonatkozó (közismert nevén trafik) pályázat esetében legalábbis nagyon nem. Az alapgondolat eredetileg az volt, hogy egészség- és gyermekvédelmi szempontokra tekintettel csak elkülönített üzletekben lehessen dohányárut vásárolni. Később ez jókora kanyarral úgy módosult, hogy mozgássérülteket, hátrányos családokat akar a kormány megélhetéshez juttatni. Hogy mi volt a pontos koncepció (azaz kik kaphassanak koncessziót, és mennyit) azt igazából mai napig nem tudjuk pontosan. Az értékelési szempontok is teljes homályban maradtak (tapasztalat és alkalmasság a fontos vagy elég egy üzleti terv, tényeket kell bemutatni vagy a jó marketing számít, ki tudja). A szakmai értékelést nem független szakmai zsűri végezte, hanem a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt., a helyi önkormányzatok bevonásával, ami természetesen elfogultságot, érdekütközést, szubjektivitást eredményezett. Pénzügyi értékelésnek se híre, se hamva nem volt, pedig hát nyilvánvaló, hogy egy forgalmas budapesti koncesszió jóval többet ér, mint egy csendes vidéki, ennek megfelelően az lett volna a minimum, hogy az üzleti tervek alapján ajánlatot tesznek a pályázók, hogy mekkora koncessziós díjat fizetnének az adott engedélyért. Mindennek a betetőzéseként a feltételek erősen módosultak menet közben, előbb a dohányárukon lévő árrés emelkedett 3-4%-ról 10%-ra, majd a koncessziós engedély a dohány termékek mellett egy sor egyéb dolog árusítását is megengedte, legutóbb – ad absurdum – az előre csomagolt fagylaltok, jégkrémek is bekerültek a trafikok által árusítható termékek közé; nesze neked gyermekvédelem!
Naná, hogy így a pályázat országos skandallum lett, és még finoman fogalmaztunk. Mást sem hall az ember – nem győzi a fejét kapkodni – mint hogy „csupa kormánypárti rokon és barát kapta”, „nem, mert ellenzéki is kapott”, „sokan 4-5 engedélyt kaptak”, „de legtöbben csak egyet”, „régi trafikos nincs is közöttük”, „nem igaz, mert sok trafik folytathatja a jövőben is”, „a rászoruló családok közelébe se jutottak a koncesszióknak”, „ nem így van, mert nagycsaládosok is kaptak engedélyt”.
Az ember azt várja, hogy az ilyen skandallum nem maradhat következmények nélkül. Az a minimum, hogy az ennyire félresikerült pályázatot érvénytelenítik, és újra kiírják. Ezen túlmenően vizsgálat indul a felelősségek megállapítása, a felelősök megtalálása, az esetleges visszaélések kiszűrése céljából, amely vizsgálat aztán tényleges felelősségre vonást, megrovást, leváltást és egyebeket is eredményez.
Keresem a médiában az erre utaló híreket, de – fájdalom – nem találok ilyet. Ezek szerint kivizsgálás, felelősségre vonás, érvénytelenítés nem lesz, ami legalábbis furcsa, tekintve, hogy a most kormányon lévő pártok ellenzékben bármilyen ehhez hasonló botrány esetén automatikusan kivizsgálást követeltek, vizsgáló bizottságot állíttattak fel, és minimum egy kisebb demonstrációra, de adott esetben akár komolyabb tömegtüntetésre hívták szimpatizánsaikat, hatalomra kerülésük után pedig tucatnyi rendőrségi nyomozást indítottak – egyébként helyesen – a botrányszagú ügyek felderítésére. Most semmi ilyen nem történik. Erre mondják – találóan – hogy az üléspont jelentősen befolyásolja az álláspontot.
Lesz viszont újabb pályázat (gyaníthatóan a nagy felháborodás csendesítése céljából), amelyekre csak olyanok pályázhatnak, akik eddig is trafikosok voltak, de első körben nem jutottak engedélyhez. Ez szép, csakhogy a legjobb koncessziók már elkeltek az első fordulóban. Erre pedig azt szokták mondani, hogy nesze semmi, fogd meg jól.
Két régi igazság tehát ismét megerősítést nyert. Ha dohánykoncessziót nem is nyertünk, ennyivel azért mi is gazdagabbak lettünk.
