Az elmúlt évezredek óriási fejlődése ellenére néhány területen az emberiség ma is elavult, ősrégi technikákat alkalmaz. Gondoljunk például csak arra, hogyan választunk magunknak párt, illetve hogyan veszünk búcsút elhunyt hozzátartozóinktól.

A párválasztás ma is ugyanazzal az esetleges, véletlenszerű, halvány megérzésekre, zsigeri vonzalmakra épülő tudománytalan módszerrel történik, mint sok ezer évvel ezelőtt. Ennek megfelelően rengeteg benne a bizonytalanság, a tévedés, a próbálkozás újra és újra. Nagyon sok ember soha nem mondhatja el magáról, hogy megtalálta az igazi társát, aki minden tekintetben passzol hozzá, és testileg-lelkileg kiegészíti.

Elhunyt családtagjainktól ugyanúgy veszünk búcsút, mint az őskorban élt elődeink: föld alá temetjük őket. Valamennyit fejlődött ugyan ez a technológia, különböző anyagokból készült koporsóba helyezzük az elhunytat, kriptát építünk a sír köré, de lényegileg ugyanaz történik, az elhunyt teste a föld alá kerül, ott lesz az enyészeté. Egyesek e módszer helyett a hamvasztást részesítik előnyben, amely valamivel fejlettebb technológiának számít, lévén, hogy az ókorban terjedt el, de már ez is több ezer éves megoldás.

Képzeljük el, hogy a nem túl távoli jövőben egy cég mind a két fenti problémára gyökeresen új megoldást dolgoz ki és terjeszt el. Felfedezi az úgynevezett madárhullámokat, az élőlények egy sajátságos, eszköz nélküli kommunikációs formáját, amely nevét onnan kapta, hogy a csapatban repülő madarak ennek révén képesek szinte egy összefüggő testként mozogni. Kiderül, hogy a madárhullám nem csak madarakban, emberekben is megtalálható, nálunk is működik. Hamarosan minden megszokott kommunikációs eszköz, vezetékes és vezeték nélküli telefon, internet, rádió és televízió feleslegessé válik, az információt egyik pontból a másikba, illetve egyik pontból több másikba is a madárhullámok segítségével juttatjuk el. Teljesen új formát ölt a kommunikáció, a műsorszórás, de még a reklámozás is.

A madárhullámok mintázata, hullámprofilja minden élőlénynél egyedi képet mutat, sokáig úgy gondolják a kutatók, hogy ténylegesen mindenkinél más ez a hullám, olyan, mint az ujjlenyomat. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak egymással meglepő hasonlóságot, mondhatni azonosságot mutató madárhullámok, és az ilyenekkel bíró élőlények kapcsolata rendkívül harmonikus, stílusosan fogalmazva az ilyen madarak vagy emberek nagyon egy hullámhosszon vannak.

A LoveStar cég pontosan erre az azonosságra építve dolgozza ki szolgáltatását, amelynek révén bárki „kikalkulálhatja magát” és megtalálhatja az azonos madárhullám mintával bíró élete párját. A sikeres párválasztás, a boldog, harmonikus, beteljesült szerelem ritkaságból egy csapásra általánossá, néhány szerencsés kiváltságából mindenki „jussává” válik.

A LoveStar cég LoveDeath márkanéven a temetkezés helyett is új megoldást kínál. A világ tele van kiszuperált hordozórakétákkal, amelyeket felhasználva a cég Föld körüli pályára juttatja az elhunytak testét, amelyek így egy darabig bolygónk körül keringenek, majd előre kiszámítható helyen és időpontban a légkörbe belépve fényes csillagként elégnek. Mindezt a hozzátartozók a Földről szemlélhetik, így búcsúzhatnak el az elhunyttól. Mennyivel praktikusabb, higiénikusabb és esztétikusabb megoldás ez, mint a temetés, arról nem is beszélve, a gyerekeknek is mennyivel hihetőbb elmagyarázni így, hogy a nagyi a mennyországba került! A szolgáltatás eleinte csak a vagyonosak kiváltsága lehet, lévén, hogy igen borsos az ára, ám ahogy egyre jobban terjed, egyre népszerűbbé válik az új megoldás, az ára is rohamosan csökken, hamarosan már kevesebbe kerül, mint a temetkezés (amely viszont a rendelkezésre álló helyek szűkössége miatt egyre többe kerül).

Tökéletesnek tűnő megoldások, nemde, Kedves Olvasó? Persze, mint minden tökéletes megoldásnak, ezeknek is vannak hibáik. A madárhullám alapú reklámozás alaposan megkeseríti az emberek életét, hiszen a kéretlen reklámot már szinte lehetetlen kizárni az életükből. A LoveStar nem számol azzal, hogy vannak csalók, akik meghamisítják a személyes adataikat, mert azt szeretnék, hogy bizonyos konkrét emberekkel „kalkulálják ki” őket.  A LoveDeath problémáját pedig éppen a cég marketingje okozza, amikor kitalálja, hogy a holttesteket különböző anyagokba kell burkolni, amelyek más-más hőmérsékleten, azaz más színben és más időtartam alatt égnek el.

Sietek tisztázni, Kedves Olvasó, hogy fentiek – egyelőre – a fantázia kategóriába tartoznak, bár világunk rohamos, időnként torz formát öltő fejlődését látva elképzelhető, hogy már nem sokáig. Mindenesetre, ha ma részletesebben el akarnál mélyedni a madárhullámok és a LoveStar illetve a LoveDeath cégek és szolgáltatásaik világában, akkor ajánlom figyelmedbe Andri Snaer Magnason LoveStar című könyvét, amely 2012-ben jelent meg a Gondolat Kiadónál.

Számomra ritka érdekes könyvélményt nyújtott a fiatal izlandi szerző egyik oldalról furcsán groteszk, másik oldalról nézve viszont ijesztően valóságosnak tűnő utópiája. Már manapság is azt látjuk, hogy megfelelő vásárlóerő és érdeklődés esetén – ami egyre gyakrabban adott – a technológia és a marketing találkozása életveszélyes kombinációt eredményez. Borzongató volt Magnason könyvét olvasni és gondolatban átélni, milyen – szó szerint életveszélyes – új formákat eredményezhet a jövőben a technológia és a marketing további fejlődése.