Május 21-én megdöbbentő hírt közölt a magyarországi média. Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászók eltűntek a Himalájában.  Az alpinisták május 20-án délután hatkor még sikeresen – ahogy hegymászó körökben mondják – meghódították a Kancsendzönga 8586 méteres csúcsát, majd a csúcshódítás után azonnal visszaindultak az négyes táborba, azonban az éjszakai ereszkedés során elveszítették velük a kapcsolatot. Három napig serpák segítségével keresték őket, de nem akadtak a nyomukra, sem a négyes tábor környékén, sem a csúcsról lefelé vezető út mentén. Mivel sátor, élelem és víz nélkül egészen biztosan senki sem képes három éjszakát élve a szabadban tölteni, május 23-án felhagytak a keresésükkel. A csapat életben maradt tagjai elhagyták az alaptábort és hazaindultak.

A tragikus eset legfontosabb, egyelőre megválaszolatlan kérdése, hogy Erőss és Kiss miért nem fordultak vissza május 20-án, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a csúcsot biztonságosan nem érhetik el. A hegymászás alapszabálya, hogy a csúcstámadást az utolsó, úgynevezett támadó táborból kipihenten, feltöltődve hajnali 2-3 óra körül kell megkezdeni, és 13-14 óra elteltével a csúcsot el kell érni, hogy 24 órán belül biztonságban visszatérhessen a mászó a támadótáborba. Ha nem sikerül a csúcstámadás 13-14 órán belül, akkor vissza kell fordulni, mivel 24 óránál többet 8000 méter felett nagyon veszélyes eltölteni a szabadban.

Úgy tűnik, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter megszegte ezt az alapszabályt. A hegymászók nem érték el a 4-es tábor előzetesen kijelölt helyét, hanem elfáradva, elcsigázva megálltak és felállítottak egy köztes tábort 7250 méteren. Innen indultak a csúcstámadásra, amelynek így a hossza megnövekedett. A csúcsra csak május 20-án 18 órakor értek fel, több mint 24 órás menetelés után (ez egyben azt is jelentette, hogy az éjszakát a szabadban töltötték). Mi történhetett a két alpinistával? Miért nem fordultak vissza 13-14 óra elteltével, amikor pedig nyilvánvalóan látták, hogy a csúcstól még igen messze járnak?

Farkas Péter, a Magyar Hegy- és Sportmászószövetség elnöke a következőt mondta a vele készített interjúban:  „Ha valaki nem éri el a csúcstámadó tábort, akkor rossz állapotban van. Vissza kellett volna fordulni, lejjebb regenerálódni vagy feladni. Azonban ebben a magasságban az ember nem tud racionális döntést hozni. Az agy nem kap elég oxigént, a hegymászón fásultság, bódultság vesz erőt, és nem foglalkozik azzal, mi történik. Ha például leesik a kulacs, nem hajol le érte. Fura állapotba kerül..."

Korábbi munkahelyemen több alkalommal is meghívtuk Erőss Zsoltot és néhány társát, hogy beszéljenek a hegymászásról, az expedíciós előkészületekről, a szervezésről, a csapat összeállításáról és irányításáról, saját maguk és a csapattagok motiválásáról. Próbáltuk megérteni az alpinisták alapmotivációját, ami arra sarkallja őket, hogy újból és újból a hegyek megmászására induljanak életük kockáztatásával. Ugyancsak érdekesnek és érdemesnek tűnt elgondolkozni azon, ahogyan a mászás során új erőt és motivációt merítenek, hogy a mászást a fáradtság, kimerültség ellenére folytassák. Ezeket a tapasztalatokat, vezetési módszereket összevetettük a magunk, üzleti életben szerzett tapasztalataival, és igyekeztünk megtalálni azokat az elemeket, amelyeket hasznosítani tudnánk a munkánkban.

A beszélgetések során Zsolt is ugyanazt mondta, mint Farkas Péter, azaz ilyen magasságban, oxigénhiányos állapotban az ember lelassul, bódult állapotba kerül, és nem tud olyan logikusan és racionálisan gondolkozni, mint normál körülmények között. Mondott azonban mást is, ami a mostani tragikus expedíció megítélése szempontjából alapvető fontosságú. Azt mondta, hogy éppen azért, mert ott fent nem tud az ember tiszta fejjel gondolkozni, előre nagyon pontosan el kell tervezni, hogyan fog mászni. Végig kell gondolni az indulás előtt a mászás egész folyamatát és ezen belül azt is, hogy ha váratlan dolog történik, akkor mit fog tenni, hogyan kell reagálnia.  Ezeket az információkat többször végig kell futtatni az agyunkon indulás előtt, hogy mélyen rögzüljenek a memóriánkban és a mászás során szinte ösztönösen előjöjjenek, ha előadódik valamilyen helyzet. A siker kulcsa, mondta Zsolt, hogy az ember a mászás során ne akarjon rögtönözni, ad-hoc döntést hozni, hanem tartsa magát ezekhez a tervekhez.

Ennek alapján én úgy gondolom, hogy Zsolt és Péter nem hirtelen elhatározással döntött úgy, ahogy döntött. Alaposan végiggondolták indulás előtt, mi történik abban az esetben, ha nem érik el valamelyik tábort, például a 4-es, csúcstámadó tábort. A köztes tábor kialakítása, majd onnan a csúcstámadás megkísérlése nem egy hirtelen ötlet, nem egy helyben meghozott döntés volt, hanem előre átgondolt B terv. Egy nagyon veszélyes, nagyon kockázatos B terv, amelyet annak érdekében találtak ki, hogy ne kelljen sikertelenül visszafordulniuk.

Nem is fordultak vissza ennek megfelelően, bármi is a hegymászás idevonatkozó íratlan szabálya. Ők meg akarták hódítani a Kancsendzöngát, úgy tűnik – mondjuk ki őszintén –, bármi áron. Amikor 24 órás mászás után, az éjszakát is a szabadban töltve elérték a csúcsot, nyilván tudták már, hogy baj lesz. Ahogy egyik interjújában Zsolt özvegye, Sterczer Hilda elmondta, ő is tudta ezt. „24 órát másztak a csúcsig alvás nélkül, lefele jövet jó esetben ez fele annyi idő. Csináltam már vele végig 27 órás menetet és tudom, hogy mennyire elfáradtunk. Amikor számomra kiderült, hogy mióta mennek, már tudtam, hogy baj lesz, tudtam, hogy két éjszakát biztosan kint töltenek a hegyen. És egyet még ki lehet bírni, de kettőt már nem" - mondta Hilda.

Erőss Zsolt kiváló hegymászó volt, nagyszerű eredményekkel, amelyek a világ hegymászásának élvonalába emelték. Ugyanakkor sok kritika is érte, mivel az átlagosnál több veszélyt vállalt. Olyan veszélyeket, amelyek baleseteket idéztek elő, illetve – néhány esetben – társainak halálát okozták. Érzésem szerint itt is egy előre meghozott, tudatos döntésről beszélhetünk, amellyel Erőss Zsolt és Kiss Péter komoly, az átlagost jóval meghaladó rizikót vállaltak a Kancsendzönga meghódítása érdekében. Kockáztattak, és sajnos veszítettek.

Ilyenkor mindig az a kérdés merül fel, vajon megérte-e kockáztatni. Van, aki szerint igen, mert Zsolt – korai halála ellenére – így élt teljes, tartalmas életet. Én más véleményen vagyok. Őszintén bevallom, a Zsolttal történt korábbi találkozások során mindig úgy éreztem és ma is úgy látom, hogy a hegymászás – az elismerést érdemlő, emberfeletti teljesítmények ellenére – nagyon öncélú dolog.

Edmund Hillaryt, aki elsőként mászta meg a Mount Everestet, megkérdezték egyszer, mi motiválta őt a hegy megmászására. Az, hogy ott volt – hangzott a lakonikus válasz. Az, hogy összemérjem vele az erőmet, fordíthatnánk le a választ. Hogy lássam, ki az erősebb, a hegy vagy én.

Számomra ez a kérdés nem kérdés. A hegy egészen biztosan erősebb. Meg lehet mászni egyszer, kétszer, tízszer, de legyőzni nem lehet. Bármikor jöhet a pillanat, amikor az újabb erőpróba már nem sikerül, a hegymászó alulmarad, mégpedig végérvényesen. Ebben a versenyben tehát hosszútávon csak a hegy győzhet. Mi értelme akkor életeket kockáztatni?

Szerző: Tűnődő  2013.05.31. 07:00 17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egymenedzsertunodesei.blog.hu/api/trackback/id/tr145336844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MGyuri 2013.05.31. 12:48:09

Egy kis pontosítás: a cikk végén említett kérdés egy riporter tette fel, de nem Edmund Hillary-nak, hanem George Mallory-nak, 1923-ban.

"Why do you want to climb Mount Everest?" with the retort "Because it's there", which has been called "the most famous three words in mountaineering".

George Mallory 1924-ben veszett oda a Mount Everest-en Andrew Irvine-nel együtt. Lehet, hogy ők mászták meg elsőként a "világ tetejét", de - tragikusan hasonlóan Erőss Zsolthoz ás Kiss Péterhez - nem tértek vissza élve. Mallory mumifikálódott testét 75 év után 1999-ben fedezték fel a Mount Everest csúcsa alatt pár száz méterre. Hogy fent voltak-e a csúcson, talán soha nem derül ki.
Edmund Hillary volt az első (Tenzing Norgay-jal együtt), aki felment - és visssza is jött.

A lényeget illetően nem változtat, de a pontosság kedvéért írtam le.

na4 2013.05.31. 18:14:04

Értelmetlen, ostoba és felelőtlen virtuskodás volt az egész. Főleg úgy, hogy két pici gyereket visszahagyott.

Tűnődő 2013.05.31. 22:52:11

@MGyuri: Köszönöm a pontosítást! A párhuzam Erőss Zsolt és Mallory között ezek szerint még relevánsabb, mint gondoltam.

Bambano 2013.06.01. 02:09:13

@na4: különösen annak tekintetében az, hogy összesen 6 ember halt meg eddig vele vagy miatta. A magyar wikipediás szócikkben is eszement dolgokat írtak róla, mint egy kezdő pancser.

Hogy tanulmányozni érdemes-e? ellenpéldaként max. nem szeretnék olyan helyen dolgozni, ahogy úgy motiválják az embereket, mint ahogy ezek a kőagyú fanatikusok.

kisQtya 2013.06.01. 08:50:53

Hüm.... Végre egy normálisan gondolkodó ember. (Eddig csak egy esetben láttam ilyet, a Metro újságban Föld S. Péter cikkét olvastam, ami meg merte pendíteni a felelősség kérdését ebben a témában.) Jó post, bár érződik rajta az a gátlás, hogy ugye, halottról vagy jót, vagy semmit, ezért esetleg jön a birkanyáj és fikázni fog, mert Erőss Zsolt nagy teljesítményt nyújtott, sztár volt és sportcsarnokot kell elnevezni róla.

Hát kérem szépen be kell vallani, hogy EZs. önző és felelőtlen ember volt.
A tények:
- Áldásos közreműködésével mindösszesen 5-6 ember hagyta ott a fogát a hegyen.

- Felesége elmondása szerint nagyobb esélye volt egy közlekedési balesetnek, mint a hegyen maradásnak, mert EZs. el SZOKOTT!!!!!! aludni vezetés közben, amikor ugyebár önmagán kívül a közlekedésben résztvevőket is veszélyeztetni SZOKTA. (Ha én EGYSZER elaludnék, úgy megijednék, hogy soha többé nem fordulna elő velem ilyen.)

- Egy interjú során megkérdezték tőle, hogyan tudja összeegyeztetni a családot ezzel a veszélyes kedvtelésével. EZs.azt válaszolta, hogy ha ott vagy a hegyen csak a mászásra lehet koncentrálni, mert "nem lehet úgy mászni, hogy közben folyton a gyerekedre gondolsz". Ezs-nek vagy szövegértési problémái voltak, vagy fel sem merült benne, hogy a kérdés arra vonatkozik, miért mászol b+, ha gyereked van? Mert nem lehet úgy gyereket csinálni, hogy közben folyton a hegyre gondolsz.....

- A 72 éves spanyol hegymászó nyilatkozata is azt támasztotta alá, hogy serpák közreműködése nélkül, felelőtlen módon vágtak neki a csúcs meghódításának. Tehát nem az utolsó órák rossz döntései okozták a halálukat, hanem egy általánosan jellemző felelőtlen magatartás.

Részemről nagyon sajnálom a családokat, de úgy gondolom, hogy felelőtlen embereket nem lenne szabad a médiának példaképként állítania és ünnepel(tet)nie, mert ezzel (is) hamis értékrendet közvetít a társadalom felé, tehát káros.
Ezért is jó, hogy ez a post megszületett.

A hegymászásról még annyit, hogy a helyi sherpáknak az a foglalkozásuk, hogy okosan, ésszel, a lehető legbiztonságosabban megmásszák ezeket a böhöm nagy hegyeket, a teljesítmény tehát egyáltalán nem egyedülálló, csak ők nem kerülnek a bulvársajtó címoldalára. Ennyi pénzzel és ennyi energiával akár hasznos célokat is ki lehetne tűzni, bár tudom, hogy az sokkal nehezebb lenne, mint kiürült aggyal, elhülyülve mászni felfelé.

Tűnődő 2013.06.01. 09:17:31

@kisQtya: Remek kommentet írtál, élvezettel olvastam. Köszönöm! Az érdekes pluszinfókat és a szókimondó gondolatokat is értékeltem!

kisQtya 2013.06.01. 10:52:55

@Tűnődő:
Most olvasom Kollár nyilatkozatát:
sportgeza.hu/extremsport/2013/06/01/arra_gondoltam_zsoltnak_itt_vege/

"Kollárék a tiszta hegymászás hívei: oxigénpalack és segítő serpák nélkül másznak, mert „a hegyet tiszteletben kell tartani. A nyolcezer méteres hegy azért akkora, mert a Jóisten így teremtette, azt kell megmászni, nincs értelme helikopterrel és oxigénpalackkal könnyíteni a dolgot"

Kicsit később:
"Amikor újra elindultak, Kollár megnyugodott, mert a magyarok be is érték az oxigénpalackkal mászó spanyolokat. Ott derült ki, hogy bár korábban mások a serpákkal megállapodtak abban, hogy 8200 méter felett fix köteleket feszítenek ki, ez végül nem történt meg. A többi mászó, így a magyarok is azt szerették volna, hogy az utolsó jeges, csúszós szakasz legyen kikötelezve. Ez felfelé menet se haszontalan, sokkal fontosabb azonban a biztonságos visszatéréshez.

Kollár kitért a spanyol Carlos Soria állításaira is, aki korábban azt mondta, a magyarok nem akartak fizetni a kötelezésért. Kollár szerint viszont korábban abban állapodtak meg, hogy ők is fizetnek 400 dollárt (a spanyolok eredetileg 600 dollárt akartak kéri tőlük hozzájárulásként). A hegyen derült ki azonban, hogy a serpák nem rakták ki a köteleket. Soria szerint azért, mert nem volt elég kötelük. Kollár szerint viszont nem a kötél fogyott el, hanem a serpák kedve és önbizalma a csúcs közelében, mert „hiába hívják magukat mászóserpáknak, hétezer méteren elfogy a bátorságuk"...."

Na, most akkor kell serpa és kötél a Jóistennek, meg a hegy tiszteletének, vagy nem kell????
Úgy egyébként csendesen megjegyzem, szinte minden vallás tiltja, hogy az ember öngyilkos legyen, tehát vallásos szempontból sem vagyok mélyen meggyőződve arról, hogy a Jóisten azért teremtette volna a hegyet, hogy ott dobják el maguktól az emberek azt az életet, amit ő adott.... Ha már egyszer Istenre hivatkozunk...

Én úgy gondolom, hogy ezek az emberek szeretnek hegyet mászni, ami nem olcsó mulatság. Hobbijuk céljára összegründolnak X millió forintot, abból igyekeznek minél olcsóbban kihozni a mászást, a többiből meg élnek... Mert azért a mai világban sem vállalkozóként, sem alkalmazottként nem engedheti meg magának az átlagember, hogy évente hetekig, hónapokig a költséges hobbijának éljen a munkája rovására.
Manapság sosem tudom eldönteni, hogy hol válik el a sport a biznisztől....

akapitalizmusbaromsag 2013.06.02. 03:38:35

"Próbáltuk megérteni az alpinisták alapmotivációját, ami arra sarkallja őket, hogy újból és újból a hegyek megmászására induljanak életük kockáztatásával. Ugyancsak érdekesnek és érdemesnek tűnt elgondolkozni azon, ahogyan a mászás során új erőt és motivációt merítenek, hogy a mászást a fáradtság, kimerültség ellenére folytassák. Ezeket a tapasztalatokat, vezetési módszereket összevetettük a magunk, üzleti életben szerzett tapasztalataival, és igyekeztünk megtalálni azokat az elemeket, amelyeket hasznosítani tudnánk a munkánkban."

Ők küldetéstudatból csinálják és a kihívás miatt.Fanatikusok.
Már csak az hiányzik hogy ezt a "motivációs alapot" átültessétek ebbe a szánalmas gazdasági rendszertelenségbe.
Már így is az EU rabszolgatelepe vagyunk, és erre ti azon kezdtek el gondolkodni hogyan lehetne fizetés nélkül dolgoztatni a proletárokat.

Tűnődő 2013.06.02. 23:22:54

@akapitalizmusbaromsag: Mint a posztból nyilván számodra is kiderült, én is arra jutottam, hogy nem akarom beilleszteni a hegymászás tapasztalatait a vezetési módszertanomba. Ezzel együtt nem zárom ki, hogy akadnak olyan vezetők is az üzleti életben, akik úgy gondolják, hogy a küldetéstudat és a fanatizmus elsajátítása hasznos lehet.

Femenin 2013.06.03. 19:43:31

Kedves Hegymászók, vagy egyéb Fanatikusok, Küldetéstudatosok!
Tegyétek, amire elhivatottnak érzitek Magatokat, ami belevette magát az agyatokba, de könyörgöm, amíg aktívan ennek éltek, NE NŐSÜLJETEK, ÉS NE CSINÁLJATOK GYEREKEKET!!! Mert azokért már FELELŐSSÉGGEL TARTOZTOK! (Lásd: Kisherceg - feltéve, hogy olvastátok...)Vagy ezt a szót nem is ismeritek?
Mellesleg, sok főnökkel dolgoztam: azok voltak az igazán sikeresek és feletteseik által is elismertek, akik partnerként, meghallgatandó társként kezelték a beosztottjaikat. Nincs az a profi motiváció, ami überelné az összetartást, a bajtársiasságot, a barátságot. Ezért ebben a történetben a hős nem Erőss Zsolt, a fanatikus, hanem Kiss Péter, aki megpróbált segíteni neki, az élete árán is.

Ultrahangos Zsírbontás · http://mystica.hu 2013.06.03. 23:23:42

Úgy döntöttem nem leszek hegymászó.

aronsatie 2013.06.04. 11:34:13

Végighallgattam Kollár Lajos telefoninterjúját. Ebből annyi egyértelműen kiderült, hogy mélyen lenézi a serpákat, de sikerült a koreaiakról és a spanyolokról is sok rosszat mondania. Ami nem derült ki, hogy honnan tudta meg Kiss Péter a lejövetel közben, hogy felette jó száz méterrel Erőss bajba került? Kollár annyit mondott, hogy Erős jelentkezett rádión, hogy nem tud tovább menni, de hiába jelez Kissnek és a többieknek, akik már lejjebb vannak, nem veszik észre. Állítólag Kiss rádiója ki volt kapcsolva (az hogy lehet?), de valahogy mégis visszament Erőssért, és együtt éjszakáztak, és másnap Erőss telefonján Kiss jelentkezett. Kollár nem mondta el, hogy ez hogy lehetséges, én viszont nehezen tudok mást elképzelni, mint hogy mégis csak sikerült Kissnek szólni, hogy Erőss bajban van.
A hiradásokkal ellentétes, új verzióként mesélte el Kollár, hogy bár mind az ezer dollárját felajánlotta a két serpának, hogy menjenek vissza a négyes táborba, azok (a szemetek) 1000 eurót kértek, és másnap meglepetésre az alaptáborban látta őket, mert nem mentek fel. Megállapodtak vagy sem? Mi az, hogy volt 1000 dollárja összesen erre a célra és hogy az milyen sok pénz? Az semmi, amikor két emberéletről van szó, még akkor is, ha a megmentésükre nagyon kevés remény volt már. Tetszik, nem tetszik, a serpák annyit kérnek, amennyit akarnak, ha 1000 eurót, akkor annyit.

Bambano 2013.06.08. 22:59:47

@Tűnődő: ebből a történetből max. az derült ki, hogy melyik hegymászó tapasztalatait nem akarod beilleszteni.

Tűnődő 2013.06.09. 01:21:54

@Bambano: Ebből a történetből az derült ki, hogy (idézek az írásból) "mindig úgy éreztem és ma is úgy látom, hogy a hegymászás – az elismerést érdemlő, emberfeletti teljesítmények ellenére – nagyon öncélú dolog.". Ennek megfelelően egyk hegymászó tapasztalatait sem akarom beilleszteni.

Sarkvideken · http://sarkvideken.blog.hu/ 2013.06.14. 13:19:05

az egyetlen pozitívuma a tragédiának, hogy hirtelen kiderült mennyi hozzáértő ember van kis hazánkban. ahogy így számolgattam magamban kb. 10 millió :)
menedzserként remélem azon is eltűnődsz, hogy mikor kérsz emberfelettit a beosztottjaidtól, alvállalkozóktól. mert a nagy különbség, hogy a hegymászó maga dönt róla meddig feszíti a húrt, míg a civilizációban egyik ember dönt a másik fölött. persze egy szép lassan erodálódó élet, család, egészség nem bulvárhír.
a civil élet is tele van kockázatokkal - pl. nem hinném, hogy minden gyorshajtó épp a kórházba tart vajúdó párjával.

Tűnődő 2013.06.16. 23:51:16

@Sarkvideken: Menedzserként soha nem kérek emberfelettit. Csak olyat kérek, amiről tudom, hogy megvalósítható, és én magam is meg tudom valósítani.

A hegymászó elvileg valóban maga dönt arról, meddig feszíti a húrt, de mint jelen példánk is mutatja, most az egyik hegymászó nem maga döntött, hanem belekényszerült egy döntésbe (arra gondolok, hogy Kiss Péternek vissza kellett fordulnia a saját döntése következményeként bajba került Erőss Zsoltért). A Zsolt korábbi expedíciói során életét vesztett számos hegymászó esetében sem vagyok meggőyződve arról, hogy tisztán és teljes mértékben maguk döntötték el, meddig mehetnek el a kockázatvállalásban.

A civil élet is kockázatokat rejt magában, ebben igazad van. De mint a halálozási statisztika mutatja, ezek a kockázatok több nagyságrenddel maradnak el a hegymászás kockázatai mögött.

Sarkvideken · http://sarkvideken.blog.hu/ 2013.06.17. 16:21:18

ok. aztán nem ám túlóráztatás orrba-szájba minimálbérért :)
a hegymászó gyakorlatilag is maga dönt. pár eset van amikor kötélen lerántotta egyik mászó a másikat, de a szóban forgó mászóstílus önálló döntésekről és cselekedetekről szól. az extrém hegymászás veszélyes műfaj. a halálesetek és EZS közti korreláció többnyire spekuláció. Mécs László pl. mindig a megfontolt, óvatos ellenpárja az elemzésekben Zsoltnak, holott számos esetben ugyanabban az expedícióban ő is részt vett ahol meghalt valaki. de ebből nem lett felkapott frázis.
a halálozási statisztikákkal meg nagyságrendekkel vagdalkozni megint hangulatkeltés. biztos veszélyes a hegymászás, de ha igazad lenne szépen kihalna mindenki, ennek ellentmond, hogy sok idős emberrel találkozom a hegyekben.
süti beállítások módosítása