Bár mozivászonra – egyelőre legalábbis – nem kerül, mindenképpen odakívánkozik a budapesti taxizás történetének napokban kezdődő újabb fejezete. Ha a nagysikerű francia akció-komédia széria, a Taxi 1-4 szerzőinek még nincsen kész forgatókönyve a sorozat újabb részéhez, mindenképpen ajánlom figyelmükbe a budapesti történéseket, hiszen egyszerre mulattató és véresen komoly, valamint igencsak akciódús, ami taxifronton zajlik, kiváló nyersanyagot szolgáltathatna a Taxi 5-höz.
Életbe lépett ugyanis az új budapesti taxirendelet, amely teljesen felforgatja a taxipiacot. Első intézkedésként mostantól minden taxinak sárga színűnek kell lennie (az átállás némi türelmi idővel, egy év alatt fokozatosan fog megtörténni). Nagyszerű, mondhatjuk erre Kedves Olvasó, számos nyugati nagyváros után végre nálunk is egységesek lesznek a taxik, legalább jól felismerhetők lesznek mindenki számára. Igenám, de a főváros vezetésének sikerült egy olyan sárgát kiválasztani egységes szín gyanánt, amely sárgát – a hírek szerint – egyetlen autógyár sem állít elő. Ennek megfelelően, aki taxizni akar a továbbiakban is, annak az autóját matricáztatni kell, azaz az előírt sárga színű matricával kell leragasztatni az autó karosszériáját. A matricázás azonban egyrészt nem olcsó, 150-200 ezer forintba kerül, másrészt jelenleg alig néhány cég képes elvégezni, azaz nagy a sorállás. További probléma, hogy ha valaki hitelből vette az autóját, akkor az átragasztáshoz még a bank engedélyét is meg kell szereznie. A bankok értelemszerűen nem örülnek a besárgulásnak, mert ha neadjisten a hitel bedől, az autó visszaszáll rájuk, ők pedig a taxisárga kocsival nem tudnak mit kezdeni, vissza kell alakítaniuk, megint csak nem kis költséggel. Érthető, hogy többszörösen is átkozódnak a taxisok, akik már pertársaságba is tömörültek és bíróságon támadták meg a rendeletnek ezen pontját. Hogy milyen ítélet születik a perben, az persze kérdéses. Az emberben mindezek után akaratlanul is megforgalmazódik a kérdés, nem lett volna-e mindenkinek jobb (és főleg békésebb), ha valamilyen egyszerűbb színt, példának okául (megint csak bizonyos nyugati példákat követve) az alapszínnek számító fehéret választotta volna ki a főváros.
Ne ragadjunk le azonban a sárga színnél, mert nem csak ez szerepel a szeptember 1-től érvényes rendeletben. Az új szabály tíz évesnél fiatalobb járművet, bankkártya terminált, légkondicionáló berendezést, dohányfüst-mentes autót, az úgynevezett néma címkiadáshoz szükséges mobil eszközt, valamint egységes szabad jelzés lámpát ír elő, ezeket természetesen mind a taxisoknak kell saját zsebből kifizetniük. Ezeknek az előírásoknak persze, mi utasok a taxisokkal ellentétben örülhetünk, hiszen kulturáltabbak, kényelmesebbek lesznek az autók, ráadásul még csendesebbek is, hiszen végképp átadhatjuk a feledésnek az ősrégi CB rádiókat, amely a folyamatos „brékózással” az őrületbe tudta kergetni az utasokat.
Van azonban még egy fontos pontja az új taxi-szabályozásnak, amelynek éppen hogy a taxisok örülnek, ellenben mi, utasok egyáltalán nem. Egységessé válnak ugyanis az árak is, és ha már egységesek lesznek, rögvest drágulnak is. A korábbi rendelet 300 forintos alapdíjat, 240 forintos kilométerdíjat és 60 forintos percdíjat írt elő, amelyből azonban a taxitársaságok tetszőleges kedvezményeket adhattak. Mivel igen nagy volt közöttük a verseny, adtak is rendesen. Alacsonyabb tarifával dolgoztak a taxik például telefonos előrendelésnél, illetve repülőtéri transzfernél. A nagy fogyasztóknak, azaz cégeknek és törzsvásárlóknak is speciális tarifák jártak.
Az új rendelet értelmében a fővárosi taxik az eddigi, úgynevezett maximált ár helyett fix viteldíjjal fuvaroznak. Ennek alapdíja 450 forint lesz (50%-os drágulás), kilométerenként 280 forintot (16,6%-os emelés), várakozásnál pedig percenként 70 forintot (szintén16,6%-os többlet) kell fizetni. Ráadásul ezekből az árakból senkinek, semmilyen címen nem adhatnak kedvezményt a taxisok, sem előrendelésnél, sem repülőtéri transzfernél, sem törzsvásárlóknak, sem cégeknek. A drágulás ennek megfelelően összességében egy-egy fuvar során elérheti akár az 50-60%-ot is. Ha a sárga színnel kapcsolatban kérdések tolultak fel bennünk, akkor az áraknak ezt a fajta hatósási szabályozását látván további kérdések özöne fogalmazódik meg bennünk. Miért van szükség fix árra, miért nem jó, ha a taxik versenyeznek értünk, utasokért és különféle kedvezményekkel akarnak bennünket magukhoz csábítani? És ha már fix árazunk a korábbi maximált helyett, akkor miért nem alacsonyabb szinten húzza meg a főváros a tarifát, amelynek jobb lenne az optikája és mi utasok is jobb szájízzel gondolhatnánk rá (a kedvezmények eltörlése miatt persze ebben az esetben is lenne drágulás a korábbi állapothoz képest, de nem annyi és nem olyan látványos formában)? Kinek jó a drágább taxi?
Tényleg, kinek jó? Próbáljuk meg összefoglalni, kedves olvasó, ki örülhet az új taxis rendeletnek, ki jár jól az új szabályokkal! A taxisok örülnek az eddiginél magasabb áraknak, ugyanakkor zúgolódnak a matricázás miatt és a számos egyéb, nem kis pénzükbe kerülő műszaki feltételnek. Nyilván sokan lesznek közülük, akik ezt a pénzt már nem tudják előteremteni, és abbahagyják a taxizást. Helyettük feltehetően egy sor újabb taxis vállalkozó és taxis cég jelenik meg a piacon, nem kis piaci átrendeződést előidézve. Versenyezni a korábbihoz képest sokkal könnyebb lesz, az biztos, hiszen legalábbis gyilkos árversenybe nem kényszerül senki, sem régi taxis, sem új. Legfeljebb az autók minőségével és kényelmével, no meg az esetleges többletszolgáltatásokkal (például taxikártya használata) tudnak kitűnni az átlagból.
Az utasok örülnek a jobb körülményeknek, de nagyon nem járnak jól az új árazással. Egy-egy fuvarért sokkal többet, adott esetben (a megszűnő kedvezményeket is figyelembe véve) 50-60%-kal többet kell fizetni, ami nagyon markáns drágulás és egészen biztosan csökkenteni fogja a taxizók számát (lévén, hogy a taxinak a magánautók és a tömegközlekedés révén van valós alternatívája).
Egyértelműen jól járnak viszont a matricázó cégek, a légkondicionáló szerelők, továbbá örülhet az új szabad jelzés lámpákat legyártó cég is (aki, úgy hírlik, véletlenül megegyezik a Nemzeti Dohánybolt cégéreket gyártó vállalkozással). Végül, de nem utolsósorban, a kártyaterminál kapcsán illetve a hangnélküli címkiadáshoz szükséges mobileszköz révén hosszú idő után a bankoknak és a távközlési cégeknek is lesz okuk egy kis örömre.
Összességében tehát igen szűk azoknak a köre, akik egyértelműen jól járnak az új taxis szabályokkal. A két legfontosabb szereplő, az utas és a taxis legalábbis nagy valószínűséggel nem örül felhőtlenül, az egyik a magasabb árak, a másik a számos új beruházás, kiadás miatt.
Ez hát az új budapesti taxi. Bacsó örökbecsű opuszát, a Tanút idézve: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.
