Kezembe került egy nagyon különös könyv. A címe: Te rongyos élet… Alcíme: Életcélok és életstratégiák a mai Magyarországon. A könyvet Hankiss Elemér és Heltai Péter jegyzik, de a szerzők valójában nem ők. Hankiss és Heltai pusztán kérdéseket tett fel nyolcvan ismert személyiségnek, olyanoknak, mint Bojár Gábor, Demján Sándor, Döbrentey Ildikó, Geszti Péter, Gryllus Dániel, Kemény Dénes, Krizsó Szilvia, Lantos Csaba, Palya Bea, Papp Edit, Sugár András, Szalay-Berzeviczy Attila.

A kérdések eleinte egyszerűnek tűnnek: Mi az ön célja a következő négy-öt évre, illetve a következő tíz-tizenöt évre? Aztán egyre nehezednek: Ha élete végén visszatekint, milyennek szeretné látni a pályát, amit befutott? Változott-e, változik-e a világ annak következtében, hogy ön itt él és dolgozik? És végül elérjük a legnehezebb kérdést: Ön szerint mi az emberi élet célja, értelme?

A könyv a fent említett ismert személyiségek válaszaiból álló rövid esszék füzére. Szemezgessünk egy kicsit az esszék között, megtartva a könyv eredeti, szerzők neve szerinti ábécésorrendjét!

Bojár Gábor szerint az élet értelme a verseny, amelyben kit tudjuk teljesíteni önmagunkat. Arra kell törekednünk, hogy megtaláljuk azt a „versenypályát”, ahol sikerrel, eredménnyel tudunk versenyezni.

Demján Sándor az egyéni és a közösségi önmegvalósításban látja az élet értelmét, egészen pontosan a kettő optimális egyensúlyának a megtalálásában. Meg kell találnunk egyéni boldogságunkat, sikerélményünket, de mindezt a külső hatások függvényében, azok figyelembe vételével kell tennünk. Nem elég, ha boldog családi életet élünk, jól kell éreznünk magunkat a munkánkban és a társadalmi környezetünkben is.

Döbrentey Ildikó író az élet értelmét abban látja, hogy mi emberek egymásra vagyunk bízva. Gyermek a felnőttre, felnőtt a gyermekre. Férfi a nőre, nő a férfire. Beteg az egészségesre, egészséges a betegre. Nem mozoghatunk csak a saját érdekkörünkben, csak saját magunkkal törődve. Ennek a megértése és megélése jelenti a Nagy Feladatot, a küldetést, amelyre minden embernek rá kell jönnie.

Geszti Péter rövid, dalszöveg-szerű válasza a kérdésre a következő: Az élet értelme alkotni és játszani, örülni és szeretni, adni és elfogadni, alkalmazkodni és otthon lenni a világban.

Gryllus Dániel amolyan kalákás választ ad a kérdésre: Életünk szolgáljon isten dicsőségére, a magunk és a velünk kapcsolatban lévők örömére és épülésére.

Kemény Dénes válaszában nem lehet nem észrevenni a vízilabdaedzőt: az élet értelme, hogy mindenki a benne rejlő lehetőségeket, képességeket a körülmények függvényében maximálisan kihozza magából. Mindegy, hogy valaki mosogató a menzán vagy professzor a Yale egyetemen, törekedjen a maximumra. Az egyik esetben a maximum annyi, hogy egy élet gürcölése árán kenyeret ad a gyerekeinek. A másik esetben ezreknek ad tudást és inspirációt, új dolgokat, új minőséget hoz létre, mert az ő képességei és lehetőségei szerint ez a maximum.

Krizsó Szilvia egy koncertről ír, amelyen ő maga énekel nagy sikerrel, és ez nagy boldogságot jelent számára. Ez Krizsó Szilvia álma és célja. Általános üzenete pedig annyi: az élet célja, hogy megvalósítsuk álmainkat.

Lantos Csaba biológiai indíttatású választ ad. Az élet oka, feltétele, következménye és az élőlények kötelessége a reprodukció. Ezen belül nekünk, embereknek nemcsak az utódaink létrehozása a feladatunk, hanem hogy őket is olyan helyzetbe hozzuk, hogy ők is tovább tudják adni a fonalat. Élhető világot kell tehát hátrahagynunk, hogy gyermekeink, unokáink számára is legyen esély!

Palya Bea művészi ihletésű válaszának lényege: az életnek egyetlen értelme van, igazán élni. De milyen is az, hogy igazán élni? Igazán élni: figyelni, „benne lenni a dolgokban”. Igazán élni: szeretni magamat és másokat, aktívan kapcsolódni önmagamhoz és másokhoz. Igazán élni: közel lenni az érzéseimhez, megélni azokat. Merni örülni és szomorúnak lenni, dühöngeni és nevetni. Igazán élni: észrevenni és dicsérni a jót. Igazán élni: a kreatív energiák forrását megtalálni, alkotni, írni, főzni, énekelni.

Papp Edit a költővel válaszol: „A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga.”

Sugár András szerint az élet értelméről nem lehet anélkül beszélni, hogy az ember ne gondolna szeretteire, munkatársaira, az ország egészének fejlődésére, valamint az ezekben vállalt felelős döntésekre. Az olyan alkotótevékenység lehet hasznos és értelmes, amely másokat is arra ösztönöz, hogy jobban, hasznosabban tevékenykedjenek, és ezáltal nagyobb értéket állítsanak elő.

Szalay-Berzeviczy Attila véleménye az, hogy életünk a létezésünk megnyilvánulása, és minden, amit életünk során magunk körül alkotunk, igazolja létünk értelmét. Életünk mulandó, de létünk értelme örökkévaló lehet, ha életünk során maradandót tudunk alkotni.

Olvasom ezeket a magukkal ragadó gondolatokat, keresem bennük a közöset, és keresem a kérdésre a magam válaszait. Nem lehet nem észrevenni, hogy minden válasz valamiképpen a megismerésről, az elfogadásról, az alkotásról, a létrehozásról, az önmegvalósításról szól. Mindenki ezeket járja körül, ezeket vizsgálja különböző nézőpontból, eltérő megközelítésben és hangsúlyokkal, de nagyon hasonló végeredménnyel: ismerd meg magadat és a világot, fogadd el, ami vagy, hozz létre valamit, ami jó neked és másoknak körülötted, ezzel valósítsd meg önmagad, mint egyes ember, és mint az emberiség egyik tagja.

Nem lehet véletlen, hogy alapvetően mindenki ugyanoda jut, ugyanazt a választ adja. A mai Magyarországon, de talán a mai világban is, úgy tűnik, nincs más igazán sikeres életstratégia, amely elégedetté, kiegyensúlyozottá, és – mondjuk ki – boldoggá tesz.

Az én válaszom messze kezdődik. Milliárd évekkel ezelőtt, azzal a hatalmas energiabombával (Big Bang), amely útjára indította az univerzum fejlődését. Az univerzumban a fizikai törvényeknek engedelmeskedve minden a maximális rendezetlenség állapotába törekszik (ez az entrópiamaximum elve), és abban is lenne ma is, ha nem robbant volna ez a hatalmas, mindent elindító energiabomba. Hogy galaxishalmazok, galaxisok, csillagok, bolygók, holdak jöttek létre a nagy rendezetlenségből, és egymás vonzásában kiszámítható rendben mozognak, forognak és keringenek, az mind az energia következménye, amely a rendezetlenségből rendet, a kiszámíthatatlanságból kiszámíthatót hozott létre. Azt is mondhatjuk tehát, hogy az univerzum értelme az energia hatására létrejött rend, rendezettség.

Az élet a Földön, százmillió évekkel ezelőtt az ősóceán ásványi anyagokkal teli „őslevesében” jött létre, a napsugárzás, a villámok, a radioaktív és kozmikus sugárzások energiája hatására. A kaotikus őslevesből energia hatására megszületett tehát a rendezettség egy újabb formája, újabb szintje, az egyszerű atomokból és molekulákból bonyolultabb molekulák sora, majd ezek egymással is kapcsolatba lépő csoportja jött létre. Ezek az ősi „élőlények” abban múlták felül a korábban ismert formákat, hogy összehangolt együttműködésre voltak képesek, amely együttműködésből valami új, valami más született. Az élet fejlődése tulajdonképpen nem más, mint az egyre bonyolultabb, egyre finomabban hangolt együttműködésre képes egységek keletkezése, amelyek egyre magasabb rendű alkotást képesek létrehozni. Nem túl merész állítás tehát, ha azt mondjuk, az univerzumhoz hasonlóan az élet értelme is valahol az energia hatására létrejött rend, rendezettség, együttműködés és alkotás.

A Homo sapiens, a bölcs ember a képességei folytán emelkedett ki ebből a már önmagában is bámulatos rendszerből. Képes volt a kéz használatára, a tűz rabul ejtésére, a megzabolázott energia felhasználására, eszközök készítésére, amelyek még hatékonyabban tudták hasznosítani az energiát. Képessé vált a beszédre, amely az egyedek közötti együttműködést magasabb szintre emelte, az ösztönök, a tudattalan szintjéről a tudat, a tudatos szintjére. A megszelídített természeti energiával és a beszéden alapuló társadalmi energiával az ember fantasztikus dolgok megalkotására vált képessé, épületeket, gépeket, művészeti alkotásokat, szellemi termékeket hozott létre, amelyek segítségével az ősember idején megtapasztalható rendet és rendezettséget nagyságrendekkel magasabb szintre emelte. Az ember mint faj létének értelme tehát szintén a rend, a rendezettség, az együttműködés és az alkotás, egy még magasabb szinten, nagyon sok energia segítségével.

Nem csoda szerintem, ha mi, ma élő emberek, létünk értelmét kutatva ugyanide jutunk. Olyan válaszokat adunk, amelyek ugyanarról szólnak. Megismerésről, elfogadásról, alkotásról, létrehozásról, önmegvalósításról beszélünk, ennek különböző formáit keressük életünk során. Személyes energiát fektetünk abba, hogy megtaláljuk a választ, az önmegvalósítás, az alkotás, a létrehozás egyéni, csak ránk jellemző formáját, amely életünknek értelmet ad. A választ, amely szerintem mindössze annyi: fektess energiát a létezésedbe, energiát, amely a rend, a rendezettség irányába hat, az ellenkező irányba, mint amelybe ez a bennünket körülvevő nagy egész önmagától törekszik.

Ha ezt teszed, mindenképpen maradandót hozol létre. Lehet, hogy nagy találmányok és felfedezések, kiemelkedő művészeti alkotások fűződnek majd a nevedhez. Lehet, hogy gazdasági sikerek, kényelmesebb emberi élet, egészségesebb körülmények létrehozása őrzi meg a létedet és a befektetett energiádat. És az is lehet, hogy „csak” azzal hozol létre maradandót, hogy a gyermekeidet felneveled és taníttatod, lehetőséget adva nekik arra, hogy ők próbálják meg a maguk találmányát, felfedezését, alkotását vagy gazdasági sikerét elérni. A lényeg nem a MI, a lényeg a HOGYAN. A cél lehet kicsi vagy nagy, magasztos vagy hétköznapi, a fontos csak az, hogy energiát fektess bele, hogy ezzel az energiával te is hozzájárulj a rend, a rendezettség fokozásához, az ember, az élet és végső soron az univerzum létének értelméhez.

(Az Élet értelme c. írás szerepel az Egy menedzser tűnődései című kötetben.)