Létezik egy elmélet, mely szerint a Super Bowl, az amerikai foci döntője, és az amerikai elnökválasztás végkimenetele között összefüggés van. Tudvalevő, hogy az amerikai foci az egyik legnépszerűbb sport az USA-ban, nézettségben szinte minden mást megelőz (talán csak a baseball jelent ez alól kivételt). A Super Bowl, amely minden évben a nemzeti fociliga (NFL) két konferenciájának (az NFC és az AFC) győztese között dönt az NFL abszolút elsőségéről, az egyébként is nagy figyelemmel kísért amerikai focin belül is minden létező rekordot évről évre megdönt. 2011-ben 163 millióan, 2008-ban (a legutóbbi elnökválasztás évében) pedig 157 millióan látták a Super Bowl döntőt. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy amikor Super Bowl van, akkor csecsemőtől az aggastyánig minden jó amerikai polgár a tv előtt ül és izgatottan szurkol vagy az egyik vagy a másik focicsapatnak. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy 2008-ban a választáson 133 millió résztvevő adott le szavazatot, azaz 15%-kal kevesebb, mint ahány a Super Bowl döntőt megtekintette.)
Na már most, visszatérve a lényegre, az elmélet a következő. Amennyiben az AFC győztese nyeri a Super Bowlt az amerikai elnökválasztás évében, akkor a Republikánus Párt jelöltje győz a választáson. Ellenben ha az NFC bajnokáé a Super Bowl akkor a Demokrata Párt elnökjelöltje viszi el a pálmát. Tapasztalt szkeptikusok lévén persze mindjárt megkérdezhetjük, hogy jó-jó, de a statisztikák alátámasztják-e ezt az érdekes elméletet.
Íme a statisztika:
1980: Steelers (AFC) nyert, Reagan (Republikánus) lett az elnök
1984: Raiders (AFC) nyert, ismét Reagan (R) lett az elnök
1988: Redskins (NFC) ynert, GHW Bush (R) lett az elnök
1992: Redskins (NFC) nyert, Clinton (Demokrata) lett az elnök
1996: Cowboys (NFC) nyert, Clinton (D) lett az elnök
2000: Rams (NFC) nyert, GW Bush (R) lett az elnök
2004: Patriots (AFC) nyert, GW Bush (R) lett az elnök
2008: Giants (NFC) nyert, Obama (D) lett az elnök
Látható, hogy két év kivételével (1988 és 2000) az eredmények tökéletesen igazolják az elmélet helyességét. Férfiasan bevallva, ennek a magas fokú korrelációnak fittyet hányva, mégis sokáig meg voltam győződve arról, hogy ez az elmélet tökéletesen légből kapott, csupán a misztikumra és a konspirációra mindig hajlamos és kapható amerikaiakat lehet ilyen bárgyúsággal megetetni.
Idén azonban megingott eddig sziklaszilárd álláspontom. Nem az idei elnökválasztás gondolkodtatott el persze, hisz annak az eredményét még legfeljebb találgatni lehet. A görög parlamenti választás eredményén és a görögök labdarúgó EB szerepelésén tűnődtem el.
Június 17-én (rövid időn belül másodszor) parlamenti választást tartottak Görögországban, mivel a hat héttel korábbi választáson patthelyzet alakult ki, sem a konzervatív pártok, sem a baloldaliak nem tudtak kormányt alakítani. A megismételt választáson majd’ minden elemző a radikális baloldali Siriza győzelmét jósolta, mert az teljes mértékben elutasítja az EU-val és az IMF-fel kötött megállapodást, és nem fogadja el a pénzügyi segítség fejében előírt megszorításokat sem, amelyből a derék görögöknek teljes mértékben elegük van.
Hogy a kiábrándult, feldühödött görögök nem törődve az ésszerűséggel, az EU és IMF pénzcsapok esetleges elzárásnak várható drámai következményével (teljes görög államcsőd, fizetésképtelenség, az euró felváltása a drachmával, annak minimum 50-60%-os leértékelődése mellett) valóban a Sirizára szavaznak, abszolúte reálisnak és hihetőnek tűnt. A közvélemény-kutatások mellett ezt az is megerősítette, hogy görög barátaink napi 1 milliárd eurót (!) vettek ki a választások előtti hetekben a görög bankokból és vitték azt Svájcba és egyéb biztosnak tekintett országokba.
Aztán eljött június 17 és láss csodát, a görögök zömének megjött az esze és többségük mégis a konzervatív, EU és IMF párti, a megszorítások pártján álló Új Demokráciára szavazott, amely aztán gyorsan koalíciós kormányt is képest volt alakítani, jelentősen lecsökkentve ezzel a Görögországgal kapcsolatos félelmeket.
Mi történt itt néhány nap leforgása alatt? Itt jön be a képbe az amerikai focis elmélet. Nem történt ugyanis más, mint hogy a görögök vaskos meglepetést okoztak a labdarúgó EB záró fordulójában, 1:0-ra legyőzték a jóval esélyesebb, addig igen jól játszó oroszokat és ezzel bejutottak a legjobb nyolc közé. Az első két forduló alapján még igencsak kiábrándult és csalódott görög szurkolóknak ettől aztán mindjárt visszatért az életkedve, az önbecsülése, rögvest más fényben tűnt fel számukra helyzetük és megítélésük az Európai Unión belül, egyszóval megfogalmazva újra emelt fővel nézhettek a világ és az EU szemébe. Olyannyira emelt fővel, hogy onnan még a gazdasági helyzetük is kedvezőbbnek, elviselhetőbbnek tűnt, így aztán legtöbbjük úgy volt vele, hogy ezek után ide nekik a megszorítások oroszlánját, jöjjön, aminek jönnie kell, szavaztak tehát a konzervatívokra.
Tudom persze, hogy elméletem statisztikai szempontból igen gyenge lábakon áll. Ugyanakkor mellette szól, hogy a választási eredményekre ésszerű, logikus magyarázatot az előzmények tükrében senki sem tudott adni. Én legalább valamilyen magyarázattal szolgálok, alátámasztásnak meg ott a jó öreg amerikai Super Bowl elmélet.
A görögök a következő körben – minő fintora a sorsnak – azokkal a németekkel játszanak, akik a görög nép szemében Görögország bajának okozói, a megszorítások rossz szellemei. Lesz tehát motiváció bőven görög oldalon. Ha netán megint győznek, az akkorát lendíthet az önbecsülésükön, hogy nem csak az eddigi megszorításokat fogadják kitörő örömmel, de minden bizonnyal újratárgyalnák az eddigi feltételeket és még súlyosabb költséglefaragási előírást kérnének az EU-tól és az IMF-től. Amit persze kitörő örömmel fogadnának a pénzpiacok, erősödne az euró és a forint, enyhülne az európai adósságválság, szóval igen szép irányt vennének az eddig oly negatív folyamatok.
Meglátjuk! Akár még az elméletemről is kiderülhet, hogy helytálló, mert akkor már két esetből kétszer erősít rá a statisztika. Akkor pedig – szép csöndben, nehogy elkiabáljuk – hajrá Görögország!
