Budapesten influenzajárvány módjára, rohamosan terjed a buszsáv. Minden útépítés, útfelújítás, villamos síncsere alkalmával az adott útszakaszon buszsávot alakítanak ki, ha arra a legcsekélyebb lehetőség adódik.

A buszsávot elvben csak a buszok és a taxik használhatják. Célja ennek megfelelően az, hogy a buszok és a taxik haladását gyorsítsa, ezáltal terelje a közlekedőket a magán közlekedési eszközöktől a közösségi eszközök felé. Elvben így csökken az utakon futó magángépjárművek száma, mivel egyre többen veszik igénybe a tömegközlekedési eszközöket. Ha csökken a magánautó forgalom, akkor csökken a légszennyezettség is, azaz nem csak gyorsabban közlekedünk, de tisztább levegőt is szívunk. Mindenki jól jár tehát!

Ülök az autómban, a dugóban, araszolok a Döbrentei tér – Szent Gellért rakpart – Szent Gellért tér útvonalon. Borzasztóan lassú a közlekedés, én meg ezért persze füstölgök magamban, mert korábban itt lényegesen gyorsabban lehetett közlekedni. Mi történt? - kérdezheted joggal Kedves Olvasó. Semmi egyéb, mint hogy a szakasz nemrégiben befejezett felújítása során buszsávot alakítottak ki.

Korábban ezen az útvonalon kétszer két sávban lehetett közlekedni. Az autók is ráhajthattak ugyanis a villamos sínekre. A két sávban kiváló tempóban haladt mindenki, autók, autóbuszok, villamosok, taxik egyaránt. A Szent Gellért tér előtt alig alakult ki sor, ha kialakult is, legfeljebb egy lámpaváltást kellett várni.

Nézzük, mi a helyzet a buszsáv kialakítását követően! Az autók csak egy sávot használhatnak, ennek következtében a korábbi két sávos forgalom egy sávba torlódik be. Szó szerint betorlódik, mivel a Döbrentei tér és a Szent Gellért rakpart találkozásánál két irányból érkeznek be a járművek ebbe az egy sávba, jó nagy dugót alakítva ki. Ez a dugó természetesen nem csak az autókat fogja meg, hanem a buszokat és a villamost is. Ugyanis a Döbrentei tér felől érkező két sáv csak a lámpás kereszteződés után szűkül egy sávra. Ennek megfelelően az autók két sávban mennek át a kereszteződésen, majd utána kezdenek átsorolni a szélső sávba. Nagyon lassan megy ez természetesen, mivel a szélső sáv forgalma is nagyon lassú. Az átsorolásra várakozó járművek így a Rudas fürdő felöl érkezőket akadályozzák, beleértve a buszokat és a villamosokat is.

Miután a buszok és a villamosok nagy nehezen „átrágják” magukat ezen a dugón, végigszáguldanak a gyakorlatilag teljesen üres belső sávban.  Nota bene az tényleg üres, hiszen a beton „gombócok” miatt egyetlen magánautós sem mer ráhajtani, ugyanis fél, hogy ha rendőrbe botlik, nem fog tudni kislisszolni a szélső sávba. Szóval a buszok, villamosok, taxik végigsuhannak ezen aszakaszon, és megérkeznek a Szent Gellért tér torkolatához, ahol – minő meglepetés! – ugyanaz a dugó fogadja őket. Ugyanis ezen a ponton a buszsáv megszűnik, elfogy, a buszoknak vissza kell sorolniuk a szélső sávban araszolgató autófolyamba. Ami megint csak nagyon lassan megy, a buszok tehát várnak a sorukra és sokszor várakozásra kényszerítik a mögöttük érkező villamosokat is.

Vessünk tehát most számot az új, buszsávos rendszer eredményeivel a Szent Gellért rakparton! A magángépjárművek forgalma jelentősen lelassult, állandósult a dugó. A buszok, villamosok és taxik forgalma is lassult, mivel két ponton (az elején és a végén) is át kell küzdeniük magukat a szélső sávba terelt autók iszonyatosan lassan araszoló tömegén. Hiába alakították ki tehát a buszsávot, ez a buszokon, villamosokon nem segít semmit, nem hogy nem gyorsította a közösségi közlekedést, hanem inkább lassította. A magángépjárművek száma sem csökkent, de miért is csökkent volna e félresikerült közlekedési reform hatására! Tisztább levegőt sem szívunk ennek következtében, már csak azért sem, mert az autókkal együtt várakozó, pöfögő autóbuszok is jelentősen többet szennyezik a levegőt, mint korábban.  (Zárójeles megjegyzésként elmondom, hogy az ellenkező irányú, a Szent Gellért térről az Erzsébet híd felé menő forgalomban meghagyták a lehetőséget, hogy az autók a villamos sávra hajthassanak, így „érdekes módon” itt hasonló probléma nincsen!)

A történetben a legrosszabb, hogy valószínűleg nem ez a fenti az egyetlen negatív példa. Bizonyára emlékszel Kedves Olvasó a rossz emlékű kísérletre, az M7 bevezető szakaszán, a volt Osztyapenko szobornál kialakított buszsávra, amely hasonló módon generált kilométeres sorokat és lassította le a közlekedést minden reggel. Ismerek ugyanilyen „remekül” kialakított buszsávot a Hűvösvölgyi úton, és a Szilágyi Erzsébet fasorban is, hogy csak két a lakóhelyem közelében lévő, forgalmas útszakaszra utaljak. Gondolom a város más pontjain sem nehéz hasonló, rosszul átgondolt buszsávos példákat találni.

A történet tanulsága ennek megfelelően nem más, mint hogy a buszsávot – ahogy minden mást is – ésszel kell csinálni, azaz ott kell kialakítani, ahol értelme van. Ahol nincs, ott nem kell erőltetni, mert visszafelé sül el!