Október utolsó vasárnapján, a szokott módon visszaálltunk a nyári időszámításról a normál időszámításra, azaz hajnali 3 órakor 2 órára tekertük vissza az óráinkat. Nem tudom, ki hogy van vele, engem módfelett megvisel ez a hercehurca az óraállítással; a márciusi előretekerés, meg az októberi visszatekerés egyaránt. Tavasszal legalább egy hónapig eltart, amíg megszokja a szervezetem, hogy a reggel 7 órás felkelés tulajdonképpen reggel 6-kor történik (legalábbis a normál időszámítás szerint), ősszel meg ugyanilyen gondot jelent a már megszokott nyári rendről visszaállni a télire. Roppant macerás a házban található nem csekély számú, hagyományos óraszerkezet, illetve a különböző gépekbe telepített számos időzítő óra ide-odaállítgatása is (tekintve, hogy ezek többsége nem képes automatikusan átállni az egyik időszámításról a másikra).
A dolog macerás volta miatt az emberben akaratlanul felmerül két kérdés. Az első, hogy egyáltalán van-e értelme ennek az óraállítgatásnak.
Sokan azt gondolják, hogy a nyári időszámítást csak 1980-ban vezették be. Valójában az ötlet már a 19. század végén felmerült, Benjamin Franklin részéről, de ő még sikertelenül szorgalmazta az elindítását. Tényleges bevezetésére az USA-ban az első világháború idején, egészen pontosan 1916-ban került sor. A rendszertől azt várták, hogy a világos időszak megnyújtása miatt este később kell bekapcsolni a közvilágítást (miközben reggel ugyanakkor kell lekapcsolni), így energiát lehet megtakarítani, ami a háború idején roppant fontos volt. Meglepő módon a rendszert Magyarország is rögtön átvette és 1919-ig alkalmazta. Itt egy hosszabb szünet következett, majd 1941-től 1949-ig, illetve 1954-től 1957-ig ismét volt nyári időszámítás, ugyanazon céllal, azaz a közvilágításon történő megtakarítás érdekében. 1957-től évtizedekre elfelejtődött a dolog, mígnem 1980-tól újra bevezetésre került, előbb saját, magyar szabályok, majd pedig 1996-tól az egységes európai szabályok szerint.
Támogatói szerint a rendszer rendkívül pozitív hatású. A statisztikák azt mutatják, hogy a közvilágításon, illetve a háztartási világításon csak Magyarországon évente 6 milliárd forintot takarítunk meg a nyári időszámítással. Az energia-megtakarítás mellett azonban további előnyei is vannak. Előny (például az építőiparban, mezőgazdaságban), hogy hosszabb ideig végezhető értékteremtő munka szabadtéri munkahelyeken. Az egy órával hosszabb természetes világítás kedvező mindazoknak, akik iskolai, munkahelyi tevékenység után a szabadban szerveznek programot. Ugyancsak az előnyök közé sorolják, hogy a jobb látási viszonyok miatt csökken a közúti balesetek száma. Mivel az emberek kevesebbet tartózkodnak az utcán sötétben, ezért a bűncselekmények száma is csökken. Az ellenzők szerint ezekből az elvi előnyökből valójában nagyon kevés valósul meg, és igazából még az energia-megtakarítás sem realizálódik, mivel az emberek hosszabb ideig maradnak fenn, és sokkal több energiafogyasztással járó tevékenységet végeznek (TV-t néznek, zenét hallgatnak, stb.), manapság pedig még a klímaberendezéseket is tovább működtetik.
Bár morcos vagyok az állítgatás miatt, ezzel együtt én a támogatók táborát erősítem. Úgy gondolom, hogy energiatakarékossági szempontból nézve a dolgot, ha máson nem, a közvilágításon mindenképpen megtakarítunk. Szerintem az emberek napjának hosszát összességében nem növeljük meg a nyári időszámítással, az én napom például jellemzően 7-kor kezdődik és éjfélig tart. A nyári időszámítástól tehát biztosan nem vagyok fenn többet, és nem fogyasztok több energiát (például tévénézéssel), viszont a házban biztosan kevesebbet égetem a villanyt. Számomra azonban nem is igazán az energia-megtakarítás miatt szimpatikus a nyári időszámítás, hanem mert a napi 17 órából, amit ébren töltök, a nyári óraátállítás miatt egy órával többet tölthetek el világosban. Ez pedig szerintem jót tesz a lelkemnek. Gyanítom, hogy ezzel nem csak én vagyok így. A fény köztudomásúan jó hatással van az emberi pszichére, csökkenti a rosszkedvre, depresszióra, öngyilkosságra való hajlamot. Ebből a szempontból nézve szerintem kifejezetten jótékony hatású a nyári időszámítás.
Ezen a ponton jut az ember eszébe a bevezetőben említett második kérdés. Ha ez a dolog jó (már pedig a tények inkább arra utalnak, hogy jó), akkor miért állunk vissza október végén a hagyományos időszámításra? Miért nem maradunk inkább az előreállított óránál? Energiát a közvilágításon télen is lehetne megtakarítani, igaz, kevesebbet, mert reggel valamivel később lehetne lekapcsolni az utcai fényeket. Viszont a másik előny télen is előny lenne, azaz a napunk 7 és 24 óra közötti részéből több telne világosban, elsősorban délután, a szabadidős programjaink idején. Télen, amikor egyébként is hajlamosabbak vagyunk a sötét miatt rosszkedvűnek lenni, nagyon pozitív lenne az a kicsit több világos. Miért nem használjuk ki ezt a lehetőséget? További előnye lenne a dolognak, hogy nem kellene tavasszal az előre-, ősszel meg a visszaállással szórakozni.
Hogy nem teljesen légből kapott a fenti gondolat, azt két ténnyel is alá tudom támasztani. 2007-ben az USA-ban kísérleti céllal nem március utolsó, hanem második vasárnapján történt az előreállítás és október utolsó vasárnapja helyett november első vasárnapján a visszaállítás. Azaz közel egy hónappal meghosszabbították a nyári időszámítást. A pozitív tapasztalatok miatt (energiatakarékosság, kevesebb bűncselekmény) ez a rendszer működik azóta is az Egyesült Államokban. Még radikálisabb megoldáshoz folyamodtak Oroszországban, Fehéroroszországban és Ukrajnában, ahol 2011-ben megszüntették az óraállítgatást. Az új moszkvai idő nemes egyszerűséggel az addigi nyári idő lett.
Az a szokatlan helyzet állt elő, hogy azt kell mondanom, az Európai Unióban érdemes lenne követnünk az oroszok példáját (legalábbis a nyári időszámítást illetően). De ha ezt túl radikálisnak találjuk, akkor legalább az amerikaiakét.
