Újabb fordulatot vett a hónapok óta tartó, helyenként könnyfakasztó, másutt bicskanyitogató szappanopera, Janics Natasa főszereplésével. Natasa levélben tájékoztatta a magyar kajak-kenu szövetséget, hogy pályafutását mégis Magyarországon folytatná tovább.

Igencsak vaskos fordulat ez, rögvest le kell szögeznünk. A nyári olimpián a klasszis kajakos szereplése finoman szólva halványabbra sikeredett, aminek következtében Natasán néminemű kétségbeesés volt érezhető. Borítékolható volt, hogy történni fog körülötte valami. Korábban sem álltak tőle távol a váratlan húzások, edző és klubváltások, ezzel együtt mindenkit meglepett a bejelentés, Janics Natasa visszatérne szülőhazájába, és szerb színekben folytatná pályafutását. A könnyek között megtartott sajtótájékoztató („Kérlek ne gyűlöljetek!”) után nyomban fellángolt a vita, vajon korrekt-e Natasa lépése, illetve vajon sportszerű volt-e a magyar szövetség húzása, amikor 42 millió forint lelépési díjat kért a versenyző versenyjogának átengedéséért.

Natasa mégiscsak Jugoszláviában született, és valahol természetes, hogy vissza kíván térni szülőhazájába, érvelt az egyik oldal. A másik oldal szerint ez egyáltalán nem természetes, tekintve, hogy Magyarországon, magyar pénzből, magyar szakértelem segítségével lett belőle világklasszis versenyző, nem fair, hogy ezek után másik országban folytatná. De ha mégis, akkor ez a másik ország fizesse meg az árát annak, hogy egy minden tekintetben kész, profi versenyzőhöz jut.

Nos, ez a másik ország, bár bizonyára örült volna Natasának, a bármely világversenyen éremeséllyel induló klasszisnak, azt a bizonyos 42 millió forintot – ez néhány hét után világosan kiderült – nem tudta és/vagy kívánta kifizetni. Ez azért jelentett problémát, mert így Natasára két év szünet várt, addig semmilyen színekben sem versenyezhetett. Egy ereje teljében lévő versenyző esetében ez nyilvánvalóan nem reális alternatíva, így hát jöttek a különböző, helyenként egészen hajmeresztő ötletek. Az egyik szerint Natasa nem is Szerbiában, hanem bolgár férje révén Bulgáriában, bolgár állampolgárként folytatná. Minthogy ez nehezen volt összeegyeztethető a „szülőhazámban folytatom” történettel, elég gyorsan le is került a napirendről. Jött helyette az ügyeskedős verzió: Natasa elválna férjétől, Andrian Douchevtől, akit a szerbek villámeljárás keretében honosítanának, melyet követően Natasa ismét férjhez menne Douchevhez, rögvest szerb állampolgárságot szerezve, így már nem lenne akadálya a szerb színekben való indulásnak. Hamarosan kiderült azonban, hogy azt a bizonyos fránya 42 millió forintot valószínűleg ebben az esetben is ki kellene fizetni, legalábbis a magyar szövetség értelmezése szerint. A nemzetközi szövetség nem foglalt egyértelműen állást a kérdésben, így világossá vált, hogy ha a 42 millió kifizetése nélkül kerül sor Janics szerb színekben történő szerepeltetésére, az a szerb és a magyar szövetség közti jó viszony elmérgesedését jelentené. Úgy tűnik, ezt senki nem akarta megkockáztatni.

Néhány hónap szünet következett a Janics saga folytatásos történeteiben, amely egyrészt eseménytelen portugáliai edzőtáborozással, másrészt a meglehetősen lassú ügyintézéssel, illetve a tárgyalások, taktikai húzások eredményére való várakozással telt. A szerbek viszonylag biztosak voltak a dolgukban, olyannyira, hogy Natasa rövidnek nem mondható portugáliai edzőtáborozásának teljes költségét állták (legalábbis Mirko Nisovic, a szerb kajak-kenu szövetség elnökének állítása szerint). A megnyugtató megoldás azonban csak nem akart megszületni. Annyira nem, hogy Janics elvesztette a türelmét, legalábbis erre enged következtetni Farkas Dávid nyilatkozata, aki a kajakos kommunikációs ügyeit intézi.

"Négy hónap alatt fokozatosan vált egyre világosabbá Natasa számára, hogy a szerbiai feltételrendszer elmarad a magyar lehetőségektől. Belátta, hogy igazuk volt azoknak, akik korábban erre figyelmeztették" - indokolta Janics döntését Farkas Dávid.

Azt gondolom, hogy ezen a ponton vált világossá ez fordulatokban gazdag történet, vagy kissé rosszmájúan mondhatnám úgy is, hogy itt bújt ki a szög a vízhatlan kajakos zsákból.  Magyarország kajak-kenu nagyhatalom, annak minden előnyével és hátrányával. Idehaza óriási tudás és tapasztalat összpontosul a sportág körül, ami a versenyeken méterekben, másodpercekben megnyilvánuló előnyt, valamint mindenkori egyértelmű éremesélyt jelent. Feltéve persze, hogy az ember bekerül a csapatba. Ez ugyanis egyáltalán nem triviális, tekintve, hogy tehetséges versenyzők seregével kell mindenkinek megküzdenie a válogatottságért. Igaz ez mindenkire, értelemszerűen Janicsra is. A korábbiakban a válogatottba kerülés jóformán mindig, minden számában sikerült Natasának, egyesben, párosban, négyesben egyaránt ő volt a legjobb. A londoni olimpián azonban már nem volt ilyen jelentős a fölénye, korábbi sikerszámai egyikében, négyes kajakban már nem is kapott helyet.  Kettes kajakban ugyan ezüstöt, egyéniben pedig bronzot nyert, azonban érzésem szerint ez inkább csalódás volt számára, mint siker, és valószínűleg kérdéseket vetett fel Natasában: vajon megfelelő támogatást kap-e, megfelelő feltételekhez, lehetőségekhez jut-e?

Ebben a helyzetben jött a magyar válogatottság szerbre cserélésének kétes ötlete, amely – nyilván ki nem mondva, talán még magának sem vallva be – azzal a kézzelfogható előnnyel kecsegtetett, hogy Natasa mindenféle belső versengéstől mentesülve, egyedüli és megkérdőjelezhetetlen versenyzőként foglalhatta volna el az őt megillető első számú pozíciót a szerb válogatottban. Valljuk meg, kényelmes helyzet lett volna, amely feltehetően anyagilag, a felkészülési feltételek vonatkozásában– lásd portugál edzőtáborozás – sem érintette volna rosszul Janicsot.

Ámde mindez – mint láttuk – egyenes úton, problémáktól és ügyeskedésektől mentesen nem volt kivitelezhető, ami aztán elvezette Natasát a megvilágosodáshoz és a nagy felismeréshez: a szerbiai feltételrendszer mégiscsak elmarad a magyar lehetőségektől. Igaz ugyan, hogy e lehetőségek kiaknázása érdekében most bizonyos értelemben újra kell kezdeni, kanosszát kell járni, rendezni kell a viszonyt klubokkal, szövetséggel, versenyzőtársakkal, és így tovább, de – mint tudjuk jól – a szükség nagy úr.

A történet egyelőre itt ér véget. Egyik oldalon persze örülünk, ha egy tehetséges versenyző inkább a mi csapatunkat erősíti, nem a lehetséges ellenfelekét.  Másik oldalon valahol ezt az örömünket elrontja egy kellemetlen érzés, ami mostantól folyamatosan kísérni fog minket és elrontja a szánk ízét: „ha ló nincs, a szamár is jó” – szól a mondás és ebben a történetben mi most Janics Natasa számára sajnos a szamár vagyunk!

Szerző: Tűnődő  2013.03.12. 07:00 10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egymenedzsertunodesei.blog.hu/api/trackback/id/tr735128902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lobster thermidor 2013.03.12. 08:42:39

Ha én a szponzorok helyében lennék, erősen meggondolnám azt, hogy hosszabb távú megállapodást kössek D.J.N.-val.
Tavaly nem csak sportszerűtlenül járt el, de az üzleti etika íratlan, és írott szabályait is megszegte azzal, hogy élő szerződéseket szegett meg távozásával.

sogeking 2013.03.12. 11:05:07

Remélem, a portugálok most jó nagy hajót fejlesztenek, amibe Natasán kívül Adrian Douchev és a bébiszitter is könnyedén belefér. :)

@lobster thermidor:
szegedcafe.hu/2012/10/17/akar-tizmilliokat-is-bukhat-orszagvaltasan-douchev-janics-natasa/

budy01 2013.03.12. 12:35:03

Szerintem meg menjen az anyjába és ott kajakozzon...

Szolo 2013.03.12. 13:58:59

Tömören fogalmazva, ezt elszúrta.
A szerb szövetség nem fogja még egyszer végigcsinálni egy ilyen bizonytalan személy miatt a cirkuszt, és a magyar szövetség sem engedi indulni magyar színekben (válogatón győzhet, de eddig is belenyúlt a szövetség a nemzetközi versenyre utazók listájába, ha neki nem tetsző jelölt győzött a válogatón).

A versenyengedélyét meg tudta volna szerezni, bár erkölcsileg vitatható módon, de jogilag kikezdhetetlenül, mert a szabálykönyv szerint a magyar szövetségnek mérlegelési joga sem lett volna. A magyar szövetség is erkölcsileg vitatható módon próbálta megakadályozni az országváltását, ezért mindenképpen bőven Szerbia felé billent volna a mérleg, ha elviszi Lausanne-ig a magyar szövetség az ügyet.
Veszíteni valója nem volt, mert legfeljebb a sportdiplomácián keresztül megfúrják az országváltását, de akkor sem lett volna már kevésbé elfogadott a magyar szövetség szemében.

Ha valamit elkezdesz, csináld is végig. D.J.N. ezzel a visszakozással leírta magát mind itthon, mind Szerbiában. Szerintem fél éven belül visszavonul, és maximum utánpótlás edzőként alkalmazzák valamelyik klubban.

lobster thermidor 2013.03.13. 09:47:48

@sogeking:

Nagy országváltó buzgalmában kinyilatkoztatta Szerbiában, hogy soha nem érezte jól magát Magyarországon.

Akkor ezt most hogy így...?

sogeking 2013.03.13. 10:37:03

@lobster thermidor: Nem a kommunikáció az erőssége, véletlenül rossz országnevet mondott. :)

Benedek Dalma viszont kereshet új versenyző társat párosban.

végsőkig hiszterizált agyalágyult ámokfutó troll · http://engesztelhetetlen.blog.hu/ 2013.03.13. 11:53:54

Rohadék!!! Mit képzel már ez a picsa!!! Igenis nem kéne vissza engedni az országba gyalázat!!! Bugyit nem cserél olyan gyakran mind országot!!! Így megalázni a Magyar népet akinek mindent köszönhet!!! Innen már nincsen lellyebb!!! Szemét!!!

olimpiam 2013.03.13. 12:04:28

KIS PÉNZ KIS KAJAK
NAGY PÉNZ DUCSEV NATASA
:)
nem hogy 42 milliója nem volt a szerbeknek
- nem volt infrastruktúrájuk
- nem volt évi 10 millájuk
- nem volt agyuk tisztán látni PénzesNati és ostobenkó férje helyzetét:)

pali923 2013.03.14. 05:59:16

A szerbeknek nagy csalódást jelentett, hogy Londonban nem sikerült megszerezni az 1. olimpiai győzelmüket. Én el tudom képzelni, hogy ez van a dolog mögött. Akár úgy, hogy elhúzták a mézesmadzagot Nati orra előtt: minden támogatást megkap, hogy 4 év múlva nyerjen. Az is lehet azonban, hogy csak ő gondolta, hogy így lesz, aztán most két szék között a pad alá esett.
Minden esetre valóban álszent dolog anyagi kérdéseket érzelmi meg nemzeti alapon eladni...

vladimir964 2013.03.18. 18:28:57

Sic transit gloria mundi - Natasa két szék között most eléggé szépen a valagára esett. Egy leszállóágban lévő hisztérika kétségbeesett vonaglásainak lehetünk tanúi.
süti beállítások módosítása