Alapvető emberi igény a rend, a társadalmi biztonság. Ez az igény egyidős az emberi társadalmakkal. Amikor az emberek valamiféle közösségben, csoportokban kezdtek el élni, felismerték, hogy szükség van szabályokra, korlátokra, törvényekre, amelyek lehetővé teszik a csoport tagjainak egymás mellett élését. Sajnos e szabályok, korlátok, törvények, tilalmak áthágásának igénye is ősrégi és nagyon sok emberben jelen van. Éppen ezért ismerte fel a közösségbe szerveződött ember, hogy a rend, a társadalmi biztonság fenntartása érdekében rendőrre, rendőrségre van szükség. Ez eleinte közösségi jellegű rendőrség volt, azaz a közösség egyes, erre legalkalmasabb tagjai töltötték be a rendfenntartó feladatot. Később, az állam megjelenésével párhuzamosan a rendőrség is önálló hatalmi formává nőtte ki magát. A rendőri tevékenység megtalálható volt már az egyiptomi, az indiai, a görög és a római kultúrában egyaránt, majd ezek továbbfejlődésével kialakultak a rendőrség ma ismert modern formái, az angolszász típusú helyi rendőrség (sheriff), illetve a kontinentális típusú központosított rendőrség (police, polizei, polícia).

Hogy a rendőrség, mint szervezet, illetve mint hatalmi forma mennyire működőképes, mennyire tudja betölteni a feladatát, mennyire hatékony és megfelelően szolgálja-e az emberek érdekeit, arról megoszlanak a vélemények. Van, aki úgy érzi, a rendőrség valóban megvédi őt, megóvja értékeit, mások úgy látják, hogy a rendőrség sokszor éppen azokat molesztálja, akiket meg kellene védenie, azokkal szemben viszont nem tud hatékonyan fellépni, akiktől valójában a társadalmat kellene óvnia. Részben mert azok adott esetben erősebbek, hatékonyabbak, jobban szervezettek, részben pedig mert sokszor maga a rendőrség is összefonódik velük, maga is átlépve bizonyos határokat.

Hogy miért van ez így és mit lehetne tenni ellene, az egy nagyon érdekes kérdés, mégsem ezzel kapcsolatban hívlak egy kis gondolati utazásra, Kedves Olvasó. Egy másik, legalább ilyen érdekfeszítő témát szeretnék körbejárni, illetve egy ezzel kapcsolatos alapvető kérdést feltenni.

A rend és biztonság iránti igény nem csak a társadalmon belül, azaz nemzeti szinten jelentkezik. Érthetően és logikusan a társadalmak között, az országok egymás közötti kapcsolataiban, azaz nemzetközi szinten is megjelenik ugyanez az igény. Ahogy a társadalmon belül nem szereti senki, ha jogaiban más korlátozza, atrocitás éri más részéről, valaki megveri, kifosztja, és így tovább, ugyanígy nem szereti egyik ország sem, ha a másik fenyegeti, jogosnak vélt előnyeitől, értékeitől megfosztja, megtámadja, erőszakot alkalmaz vele szemben. Mindebből az következik, hogy rendre, következésképpen rendfenntartásra nemzetközi szinten is szükség van. Ezt a szerepet elviekben az Egyesült Nemzetek Szervezete tölti be a világban. Az ENSZ rendelkezik megfelelő mandátummal, amely feljogosítja a beavatkozásra a rendet veszélyeztető nemzetközi konfliktus helyzetekben, illetve rendelkezik a beavatkozáshoz szükséges rendfenntartó erőkkel is. Hogy a valóságban mégsem tudja betölteni ezt a szerepét, annak számos oka van, Az egyik fő ok, hogy a tényleges beavatkozáshoz az ENSZ gyakorlatban sok esetben nem kapja meg a felhatalmazást, mivel legfőbb döntéshozó szerve, a Biztonsági tanács politikai okokból megosztott, Oroszország és Kína igen sokszor szavaz másként, mint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. A másik fő ok, hogy az ENSZ nem rendelkezik elegendő anyagi forrásokkal, amelyek az érdemi, effektív beavatkozáshoz szükségesek lennének.

Van tehát igény a rendre, a rend fenntartására, de az elvileg erre kijelölt szervezet nem tudja betölteni a szerepét. Mi történik ilyenkor, szinte törvényszerűen? Akad valaki, aki egyfajta önjelöltként, szükségből, belép a szerepét betölteni nem tudó szervezet helyére. Esetünkben az ENSZ helyét és szerepét a világ rendőreként napjainkban jó ideje az Egyesült Államok tölti be. Ha valahol a világban valamilyen gond támad, egyik ország a másikat megtámadja, vagy akár csak ezzel fenyegetőzik, ennek érdekében fegyverkezni kezd, illetve ha valamely ország vezetése a saját állampolgáraival nem bánik megfelelően, nem tartja tiszteletben az alapvető emberi és a demokratikus jogokat, akkor belép a képbe az Egyesült Államok. Felszólítja az adott országot a nem kívánatos cselekmény beszüntetésére, tárgyalásokat kezdeményez vele, szankciókkal fenyegeti meg, ám ha ezek a békés eszközök eredménytelennek bizonyulnak, vagyis az adott ország nem visszakozik, akkor bizony sok esetben az USA a világ rendőreként a fegyverhasználat mellett dönt. Ilyen esetben néhány más országgal (például Egyesült Királyság, Franciaország, stb.) karöltve a renitens országot megtámadja és jó rendőrként erőszakkal is megvédi a rendet. Az elmúlt években számos példát láttunk erre, elég Afganisztánra, Kuwaitra, Irakra, Jugoszláviára, Iránra, Észak-Koreára, Líbiára gondolni. Az ezzel kapcsolatos alapvető kérdés pedig, amelyet jelen szösszenetben feltenni terveztem – mint arra fentebb utaltam is már – a következő: Jó-e nekünk, hogy van egy ilyen rendőrünk? Kell-e nekünk az Egyesült Államok, mint a világ rendőre?

A kérdésnek mostanság a szíriai konfliktus ad apropót. Szíriában Bassár el-Asad elnök mintegy két éve vív polgárháborút saját népének egy része, a fennálló rezsim ellenzéke ellen. A világ egy ideig csak távolról figyelte az eseményeket, a közelmúltban azonban valakik vegyi fegyvereket vetettek be a harcokban, több száz ember halálát okozva. Az Egyesült Államok az ENSZ ellenőrök vizsgálatai nyomán bizonyítottnak véli, hogy a vegyi fegyvert az elnökhöz hű kormányerők vetették be, ezért Barack Obama amerikai elnök a Szíria elleni korlátozott légicsapást fontolgatja. A világ rendőre tehát ismét használni akarja fegyverét, annak ellenére, hogy ezt az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem támogatja, mivel Kína és Oroszország a beavatkozás ellen szavazott.

Fentiekből úgy tűnhet, hogy bizony nagyon kell nekünk egy ilyen rendőr a világban. Ha valaki nem tesz rendet, akkor terroristák kezdenek el garázdálkodni, őrült diktátorok fegyverkezni, saját népükre lövetni, szomszéd országot megtámadni. Az ilyenektől valakinek meg kell védeni a bolygót.

Sajnos azonban a dolog nem ennyire egyértelmű. A terroristákról, az őrült diktátorokról igen gyakran kiderül, hogy nem elszigetelten, mindentől függetlenül jutottak el oda, ahol vannak, szánták el magukat arra, amit tettek, hanem azért, mert nem értenek egyet az USA világpolitikai és gazdasági hegemóniájával, és nem akarják elfogadni azt. Tény, hogy az Egyesült Államok igen gyakran lép fel a világ rendőreként olyan helyzetekben, amikor gazdasági és politikai pozícióját, geopolitikai befolyását, a korlátozott erőforrásokhoz (olaj, arany stb.) való hozzáférést kívánja biztosítani. Azaz úgy tűnik, hogy a világ rendőre igen gyakran saját magát védi, bár a kommunikáció természetesen minden esetben a világ, a béke, a demokrácia védelméről szól. Utóbbi – legalább részben – akár igaz is lehet, de mögötte mindig felsejlik egy jelentős, erős önös érdek a világ rendőre részéről.

A dolognak van egy másik visszássága is. Ha a rendőr fegyvert használ, akkor természetesen ezt teszi a másik fél is. A fegyvereket elő kell állítani, meg kell vásárolni, még pedig nem kis pénzért. A fegyvergyártás – mint köztudomású – jó üzlet. Egyik legfőbb szereplője éppen maga az Egyesült Államok, a világ rendőre (az oroszok, franciák, németek, svédek, újabban a kínaiak és mások mellett). Hogy a fegyvergyártás valóban jó üzlet legyen, időnként konfliktusok szükségesek, hogy használják azokat, fogyjanak rendesen. A világ rendőrének fellépései tehát éppen kapóra jönnek a fegyverüzletben érdekelteknek. Olyan ez, mintha a sheriffnek mellékesként egy colt és karabély előállító üzeme és ezeket árusító boltja is lenne és a helyi nehézfiúk onnan vásárolnák a fegyvereket, amelyekkel a sheriff ellen harcolnak a kisebb-nagyobb csetepatékban. Sajnos nagyon nehéz az Egyesült Államok nemzetközi fellépéseivel kapcsolatban azt az olvasatot és értelmezést kiiktatni a nemzetközi közvéleményből, hogy a fentebb említett fontos geopolitikai célokon túlmenően a másik fő cél a fegyverbusiness támogatása indirekt módon.

Mindezek alapján nem tűnik túlzásnak kijelenteni, hogy jelen formájában az Egyesült Államok „világ rendőre” szerepköre, amelyet részben szükségből, részben önjelöltként magára vett, ellentmondásossága miatt nem igazán hasznos a világ számára. Ugyanakkor az is látszik, hogy a világ jelenleg nincsen döntési helyzetben abban a tekintetben, szüksége van-e  önjelölt  rendőrére, vagy sem.

Szerző: Tűnődő  2013.09.09. 18:26 3 komment

Üdv a harmadik évezredben! (Gondolat 2012)

Könyvrendelés

E-book vásárlás

Egy menedzser tűnődései (Gondolat 2011)

Könyvrendelés

E-book vásárlás

A bejegyzés trackback címe:

https://egymenedzsertunodesei.blog.hu/api/trackback/id/tr345504572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

savrola 2013.09.13. 11:40:02

"Ugyanakkor az is látszik, hogy a világ jelenleg nincsen döntési helyzetben abban a tekintetben, szüksége van-e önjelölt rendőrére, vagy sem." Ez nem döntési helyzet kérdése. Nincs szükség önjelölt rendőrre, mert egész egyszerűen nincs eredménye. Az önjelölt rendőrnek még soha nem sikerült végleges megoldást találnia. Hogy miért nem, arra a válasz ugyanaz, mint a poszt első felében taglalt társadalmi rend működésében rejlő feszültségek, ellentmondások feloldására adott válasz(ok). Az is egy érdekes kérdés, hogy erről a társadalmi rendről, vagy nevezzük úgy, kultúráról miért beszélünk úgy, mintha az emberiség történetében (gyanítom, hogy itt az elmúlt 10e évre gondol a szerző, ti. nagyjából ennyi idős ez a kultúra) ez lett volna ez egyetlen és az "igazi", és előtte nem is volt semmi, az emberek és elődeik csak, mondjuk úgy szervezetlenül kóricáltak volna a világban. Ajánlom egyébként Daniel Quinn írásait, ha még nem ismerné! Érdemes az Izmaellel kezdeni.

arnyek12 2013.09.16. 14:27:18

Mindig szívesen olvasom ezt a blogot, szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni.
Azt az állítást vitatnám hogy a "világ rendőre szerepkör nem igazán hasznos a világ számára", gondoljunk csak az USA két világháborúban betöltött szerepére, a kuvaiti , vagy a balkáni beavatkozásokra. Sőt egyes esetekben korábban, és határozottabban kellett volna fellépni. Az USA jóhiszeműsége a legtöbb esetben számomra megkérdőjelezhetetlen (persze nem mindig, pl.Vietnám, Irak), százezrek halálával járó konfliktusokat nem lehet tétlenül szemlélni. A kétes eredményű beavatkozások nem az USA szándékán, hanem inkább a fejletlenebb társadalmak demokráciára való alkalmatlanságán múlnak talán.
Azt az érvet pedig hogy az USA mint fegyvergyártó gazdasági érdekek miatt lépne fel, teljesen elhibázottnak tartom, egyrészt mert a háborút költségvetési forrásból finanszírozzák, a háborúnak nincs bevételi oldala, másrészt a fegyvereken kívül túl sok egyéb kiadás jelentkezik, lövöldözni pedig otthon is lehet olcsóbban, vér nélkül is, végül pedig magától értetődik hogy ha be kell avatkozni akkor a saját fegyvereit használja, és nem megy mondjuk az oroszokhoz vásárolni.

Tűnődő 2013.09.17. 07:51:24

@arnyek12: Kedves Árnyék, ne vedd rossz néven, de túl jóhiszemű vagy. Bizonyára igazad van, hogy sok honatya teljesen jóhiszeműen, a demokrácia védelmében szavaz mondjuk egy iraki beavatkozásra. Sok viszont azért, mert a választói, a támogatói olajipari érdekeltségekkel bírnak, akik a honatyától azt várják el, hogy elsősorban ezekre az érdekekre figyeljen oda, amikor szavaz (lásd: ha feszültségek vannak a világban, felmegy az olajár, ami jó az olajiparnak, a fordítottja viszont nem jó). Ugyanígy, sok honatya azért szavaz a háborúra, mert a támogatói fegyverüzletben érdekeltek. A háború nekik jelent bevételt, nem az államnak természetesen. Az állam tőlük veszi meg a fegyvereket a hadsereg számára! Arról pedig, hogy a hadiipari termékeket teljes értékűen kipróbálni csak éles körülmények között lehet, rengeteget lehet olvasni.

Sajnos ezek az érdekek nagyon eltorzítják a jó szándékot, a demokrácia és az emberiség védelmének szándékát. Éppen ezért fenntartom, hogy a világ számára nem előnyös Amrikának ez a rendőr szerepe. Ellentmondásos és kontraproduktív (értsd: sokszor éppen az vált ki újabb feszültséget, igényel újabb beavatkozást a világban, hogy sok ország nem nézi jó szemmel Amerika beavatkozásait politikai és gazdasági okokból).

A rendőr szerepet a világban fentiek miatt a független ENSZ-nek kellene betöltenie, de sajnos nem tudja.