Új divat hódit az unalmasnak semmiképp sem nevezhető diéta fronton. A 90 napos „szétválasztásos” diéta, a vércsoport diéta, a Norbi diéta, és egy sor más „forradalmi” módszer után most itt a paleolit táplálkozás.
A paleolit táplálkozás körülbelül 2,5 millió évre nyúlik vissza, amikor az ősember a táplálékát vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel szerezte. Jellemzően a természetben fellelhető gyümölcsöket, bogyókat, gyökereket, gumókat, valamint a vadászat során elejtett állatokat és a vizekből kifogott halakat fogyasztotta. Mivel a földművelés és az állattenyésztés még ismeretlen volt, ezért a paleolit kori ősemberünk nem evett gabonaféléket, tejtermékeket, cukrot, továbbá nem ivott szénsavas, koffein és cukor tartalmú, illetve tej alapú italokat.
A paleolit hívek meggyőződése szerint azért kell ehhez az étrendhez visszatérnünk, mert ez volt a meghatározó számunkra sok tíz- vagy akár sok százezer éven keresztül, amikor a törzsfejlődés igen fontos szakaszain átmentünk és szervezetünk mai formája kialakult. Logikusnak tűnik tehát, hogy szervezetünk számára genetikai megközelítésben ma is ez az étrend a legmegfelelőbb. Ennek megfelelően együnk sok gyümölcsöt, zöldséget, fogyasszunk húsokat, halakat, viszont kerüljük a gabonaféléket, a tejet és a tejtermékeket, a cukrozott ételeket, a koffein tartalmú és a szénsavas italokat.
Fentieket olvasva rögtön kibújik belőlünk a kisördög, hogy ugyebár a mai zöldségeknek, gyümölcsöknek vajmi kevés közük van a 2,5 millió évvel ezelőtti bogyókhoz, vadon élő gyümölcsökhöz, gumókhoz és gyökerekhez. A mai vadak és halak is legfeljebb csak igen távoli rokonságot mutathatnak az akkor élőkkel. Valódi paleolit táplálkozást tehát akkor sem tudunk folytatni, ha a táplálkozási utasításokat szó szerint betartjuk és kerülünk mindent, ami gabonát, tejet vagy cukrot látott. Génállományunkat így is a paleolit koritól merőben eltérő hatásoknak tesszük ki. Ezt a nagyon magas labdát azonban inkább most ne csapjuk le, ne intézzük el a kérdést – felületesen – egy kézlegyintéssel, hanem nézzünk alaposan a dolgok mélyére.
Vizsgáljuk meg először is, hogy a paleolit apostolok milyen érveket vonultatnak fel javaslatuk alátámasztására! Elsősorban természetesen azt, hogy a régészeti leletek szerint az ősember sokkal egészségesebb volt a ma emberénél, azaz nem volt jellemző, hogy szív- és érrendszeri betegség, rák, cukorbetegség, netán autoimmun betegség következtében halt volna meg. Igaz, hogy az ősemberre az sem nagyon volt jellemző, hogy másba halt volna bele, mint a túlélésért folytatott kemény fizikai küzdelembe, az igen veszélyes vadászatok és a törzsi háborúk során szerzett sérülésekbe, sebesülésekbe. Jó, ha harminc évet (de jellemzően inkább húszat) éltek ezek a derék ősemberek, szervezetükben tehát jóformán esély sem volt a fenti betegségek kialakulására. A mai húsz és harminc év közöttiek esetében is ritka, hogy szívinfarktusban, érelmeszesedésben, cukorbajban vagy autoimmun betegségben halnának meg.
Igaz, igaz, mondja erre a paleolit oldal, de míg a mai húsz és harminc közöttiekről pontosan tudjuk, hogy később nagy számban a fenti betegségek következtében halnak majd meg, addig a paleolit ember esetében ennek ellenkezője volt sejthető, már ha túlélte volna a nagyszámú vadászatot és háborút. Ezt támasztja alá a ma élő természeti népek példája, akik közül több esetében tanúi voltunk annak, hogy miután hagyományos, a vadászó-halászó-gyűjtögető élethez viszonylag közelálló étrendjükről áttértek a modern civilizációs étrendre, nagy számban jelentkezett náluk az addig ismeretlen infarktus, érelmeszesedés, cukorbaj és sok egyéb, korunk betegségei közül.
A kisördög azonban megint itt bujkál bennünk, és felhívja a figyelmet arra, hogy egy ilyen rövid idő alatt bekövetkező radikális változás valószínűleg mindenképpen károkat okoz az emberi szervezetben, akármilyen étkezésről akármilyenre térünk át. Erre is rengeteg példát lehet felhozni. Mindjárt itt van elsőként azoké, akik hirtelen áttérnek a vegetáriánus étrendre, vagy azoké, akik kemény léböjtkúrákkal sanyargatják magukat, de mivel szervezetük nem tudja nélkülözni azokat az aminosavakat, amelyek csak állati táplálékból szerezhetők be, súlyos hiánybetegségek lépnek fel náluk. De nem is kell ennyire drasztikus példákat venni! Sokan szereznek utazás során igen kellemetlen élményeket, amikor egy távoli ország merőben más, az otthonitól eltérő étrendjére állnak át egyik napról a másikra. Jobb esetben csak néhány napig tartanak a kellemetlen tünetek, rosszabb esetben – ilyenről is sokat hallani – akár kórház is lehet a kaland vége.
De hát éppen az az, mondja erre a paleolit tábor! Ugyanilyen rossz hatással volt az emberiségre, amikor több százezer év alatt megszokott étrendjét körülbelül 10-15 ezer évvel ezelőtt felcserélte a nagy tömegben előállítható gabonákra és tejtermékekre alapozott étrendre. Az ezekben található emészthetetlen fehérjék a felelősek azért, hogy korunk embere ötven éves életkora felett nagy valószínűséggel a fenti súlyos betegségek valamelyikétől szenved és bár a jó higiénés viszonyok, valamint a háborúk hiánya miatt sokkal tovább is élhetne, jellemzően 60 és 70 éves kora között meghal.
De meddig is élhetne egy ember? – jut eszünkbe ekkor a kérdés! Biológusok, genetikusok szerint az ember genetikai „programja” alapján nagyjából 120 évig élhetne, sejtjei ugyanis eddig a korig képesek megújulni, reprodukálódni, ezt követően a környezeti sugárzások okozta mutációk miatt nem. Ezek szerint a helytelen táplálkozás lenne felelős 50-60 elveszített életévért?
Hogy erről meggyőződjünk, nézzük meg, hogyan élnek, táplálkoznak Földünk matuzsálemei. Merthogy, nagy szerencsénkre, nem csekély számban embertársaink nem halnak meg a fent említett 60 és 70 év között, hanem 100-110 évig is elélnek, vagy akár annál is tovább. Csak az USA-ban mintegy 80 ezer olyan ember él, aki száz évnél idősebb, de igen magas a 100 év felettiek aránya Japánban, Okinawa szigetén, illetve Grúziában is. Mi sem egyszerűbb, nézzük meg, mit esznek-isznak ezek az emberek, hogy ilyen magas kort élnek meg!
Csalódnunk kell! Az okinawaiak rengeteg tengeri herkentyűt és zöldséget esznek ugyan, de szinte alig fogyasztanak gyümölcsöt és húst. A hegyi grúzok ugyanakkor igen sok tejet, sajtot, kefírt és jófajta rozskenyeret, valamint salátákat, bárány- és kecskehúst esznek, és nem vetik meg a finom borokat. Az amerikai matuzsálemek étrendje is tartalmaz minden elképzelhetőt, benne bizony számos, a paleolit étrend által tiltott kenyérfélével, tejjel, vajjal és sajttal, de akár még cukros süteménnyel is. Mégis elélnek akár 100-110 évig is?
Bizony el. Az okinawai, grúz és egyéb nációjú magas kort megélt emberek esetében az étrend gyökeresen eltér egymástól, ékesen bizonyítva ezzel, hogy várható életkorunk nem elsősorban attól függ, mit eszünk – bármilyen csalódást okozok is ezzel a kijelentésemmel a paleolit étrend és az egyéb diéták híveinek. Sokkal fontosabb ellenben, hogy mennyit eszünk! A matuzsálemek vizsgálata ugyanis azt is megmutatta, hogy az eltérő étrend ellenére van bennük valami közös, nevezetesen, hogy jellemzően kevesebb kalóriát fogyasztanak, mint az átlagember, csak annyit, amennyivel éppen jóllaknak. A kevesebb kalória kevesebb szabad gyököt eredményez a szervezetükben, a szabad gyökök alacsony száma pedig a szív- és érrendszeri, a krónikus betegségek és a rák alacsonyabb előfordulását eredményezi. Egy másik közös vonása a matuzsálemeknek a pozitív szemlélet, a velük született optimizmus. Ezek az emberek jellemzően igen pozitívan gondolkodnak, nyitottak a változásokra, és optimistán néznek a jövőbe. Ennek következtében kevesebbet stresszelik magukat, jelentősen csökkentve ezzel a civilizációs népbetegségek kialakulásának esélyét szervezetükben.
Mindezek alapján, ezennel ünnepélyesen meghirdetem az „Optimizmus és mértékletesség” diétát, elindítom a pozitív gondolkodás és a kevés kalória híveinek mozgalmát. Annak, aki velem tart, nem kell mást tennie, csak az eddigekhez képest 30-40%-kal csökkenteni a napi kalóriabevitelt, valamint alapvetően pozitívan, nyitottan, optimistán, életigenlően élni. Nem stresszelni magunkat, ellenben megőrizni a jó kedélyünket, vidámságunkat minden körülmények között. Cserébe jó eséllyel – az okinawai, grúz és egyéb matuzsálemekhez hasonlóan magunk is elélhetünk 100-110 évig, vagy akár tovább is.
Fenti tanácsaimat szigorúan emberbaráti indíttatásból, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül adom. Nem szükséges megvásárolni drága könyveket vagy egyéb kisegítőeszközöket, nem kell elvégezni tanfolyamokat, valamint nem kell különféle foglalkozásokra sem járni. Remélem, így is sikerül divatot teremtenem, és egyre többen leszünk mi, optimisták és mértékletesek!
(Fenti írás Paleolit címmel szerepel a szerző nemrégiben Üdv a harmadik évezredben címmel megjelent kötetében.)
