Bombaként robbant a hír az augusztusi kánikula kellős közepén, egy egyébként álmosan induló hétfő reggel: felmondott a Neo FM összes dolgozója, a rádió elhallgatott. Felmondásukban a rádiósok a tulajdonosváltás körülményeire, az új tulajdonos által teremtett kilátástalan helyzetre és a szakmai szempontból felvállalhatatlan jövőképre hivatkoztak, no meg arra (ami időnként mintha elsikkadt volna a sok szakmai érv közepette), hogy a rádiót július 3-án átvevő új tulajdonos 1-4 havi munkabérrel tartozik a dolgozóknak.

Nyilvánvaló, hogy a kialakult helyzetért a legkevésbé az új tulajdonost terheli felelősség. Ez már csak abból is kikövetkeztethető, hogy a rádió átvételének időpontja, július 3-a, és a rádiósok felmondása, azaz augusztus 7-e között eltelt mindössze egy hónap alatt aligha lehet 4 havi munkabérre rúgó tartozást felhalmozni. Sokkal valószínűbb, hogy a bérekkel ugyanúgy az előző tulajdonos, az FM1 Zrt maradt adós, ahogyan a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság felé is e vállalkozásnak sikerült 770 millió Ft médiaszolgáltatási és frekvencia díj elmaradást összehoznia. Erre hivatkozva az NMHH Médiatanácsa még június 20-án felmondta a Neo FM médiaszolgáltatási szerződését, amit a Neo FM bíróság előtt támadott meg.

Érdekes kérdés, mindjárt itt az elején, hogy egy a tönk szélére került, hamarosan egymilliárdra duzzadó tartozást felhalmozó rádióban mi az üzlet, mi ragadta meg benne az új tulajdonost, különös tekintettel arra, hogy rádiót még normál körülmények között, nagy tartozás nélkül is nehéz üzleti értelemben sikeresen menedzselni, nem hogy ekkora tartozással. Annyi bizonyos, hogy a rádió új gazdája, Medveczky Mihály kedvelheti a pörgős, macsós kalandokat, különben aligha ment volna bele ebbe a rádiós buliba, amely sok másra nem, legfeljebb arra jó, hogy garantáltan megemelje az ember adrenalin szintjét. Egyik nap visszavonják a rádió szolgáltatási engedélyét, másnap csődvédelmet kell kérni a cég számára, harmadnap felmond a rádió teljes stábja, unatkozni nincs túl sok idő, az biztos.

Visszatérve a korábbi tulajdonoshoz, egyúttal történetünk előzményeihez, emlékezzünk vissza, hogy 3 évvel ezelőtt, amikor újra meghirdették a Sláger Rádió, valamint Danubius Rádió frekvenciáit, egyszer már igencsak hangos volt a sajtó a Neo FM körül. Egészen pontosan a Neo FM és a Class FM körül egyaránt, hiszen csak a vak nem vette észre, hogy a két korábbi rádiót se szó, se beszéd, politikai okokból eltakarították az útból, majd az így felszabadult frekvenciák egyikét megkapta az egyik politikai oldal, a másik frekvencia meg  (amúgy testvériesen) a másiknak jutott. Volt is botrány akkoriban a fenemód gyanús, színfalak mögötti politikai kiegyezés miatt, amelynek keretében még az amerikaiak is rosszallásukat fejezték ki a Sláger eltávolítása miatt, ámde hasztalan. A két új rádió minden tiltakozás ellenére elindult.

Szólt tehát, harsogott a radio ga ga, látszólag vidáman és rendületlenül. Hanem aztán hamarosan érdekes tények láttak napvilágot. Valakik összehasonlították a két rádiócsatorna reklámbevételeit, különös tekintettel az állami cégektől, szervezetektől érkező reklámmegrendelésekre, és azt találták, hogy míg a hatalmon lévő kormánnyal erősen szimpatizáló Class FM-nél mintegy 2 milliárd forint reklámot rendeltek meg az állami cégek, addig a konkurens Neo FM-nél mindössze 50 millió forintot költöttek. Nem csoda, mondhatjuk Kedves Olvasó, hogy a bevételek ilyen jelentős csökkenését nem volt képes kezelni a rádió, hiszen másik oldalon irreális és brutális műsorszolgáltatási és frekvencia díjakat kellett kifizetni. Olyan magasakat, amelyekről már 3 évvel ezelőtt minden szakértő kijelentette, a rádiócsatornák nem fogják tudni kitermelni. Nos, az egyik láthatóan nem is tudta.

A fenti történetnek két olvasata van.

Olvasat 1: A jobboldal jól megszívatta a baloldalt. Belevitte ebbe a kétes alkuba, neki juttatván az egyik rádiót (cserébe azért, hogy tartsa a száját, amikor azt látja, hogy a másik rádiót elviszi a másik fél). Aztán igen ügyesen utasította az állami cégeket, hogy reklámköltéseiket szíveskedjenek a Class FM-nél összepontosítani (nyilván kizárólag a hatékonyság jegyében), ezzel aztán a baloldalnak juttatott rádió – bevételei erőteljes apadása miatt – gyors ütemben tönkrement. Nesze neked, politikai alku!

Olvasat 2. A baloldal jól megszívatta a jobboldalt. Belement ebbe a kétes alkuba, elfogadta az egyik csatornát, szemet hunyt a másik csatorna jobb oldali lenyúlása felett, mert első pillanattól kezdve tisztában volt azzal, hogy rövid időn belül marha nagy köztartozást fog felhalmozni, amit nem óhajt majd rendezni. A jobb oldali kormány így aztán igen tetemes bevételtől, díjtól, járuléktól, adótól esik el,  a Neo FM-es csapat meg jót röhög a markába. Nesze neked, politikai alku!

Hogy melyik a helyes olvasat? Kinek-kinek a megítélésére bízom. Miközben pedig gondolkozunk, szóljon a radio ga ga, radio goo goo, radio blah blah!

Szerző: Tűnődő  2012.09.10. 06:00 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egymenedzsertunodesei.blog.hu/api/trackback/id/tr94753813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manigerzson 2012.09.11. 01:43:28

igaz, eddig sem a napi aktualitás volt a fő erőssége a blognak, de őszintén szólva meglepődtem a poszton. mivel jómagam nem vagyok annyira járatos sem a politika-"csinálás"-ban, sem pedig a médiában, annak idején csak azért figyeltem fel az egész eseményre, mert bár nem tanutam közgazdaságtant, az megfogott, hogy olyan pályázatok nyertek, melyeket amúgy ki kellett volna zárni - mindkét frekvencián.

ha jól emlékszem, olyan 40-50 % körül ígértek a (későbbi nyertes) pályázók, míg az előzők (a Danubius és a Sláger tulajdonosai) csak 10-12%-ot. az teljesen világos volt még nekem, hozzáNEMértőnek is, hogy egy új rádió rengeteg hallgatót veszít, mivel az ismeretlenhez valamennyire idomulnia kell a fogyasztónak is (ha nem tud, akkor elpártol). ez be is jött, ahogy én tudom, a Juventus nyert vele a legtöbbet. visszatérve a matekra, abban igaza volt a döntnököknek, hogy százalékosan a 40-50% magasabb, mint a 10-12%, de nekem általános iskolás éveimből rémlik valamiféle tananyag, miszerint mindig érdemes kiszámolni a százalékértéket is (ha úgy tetszik: végeredményt, mivel a százalékszámítás tulajdonképpen törttel való szorzás), és csak azokat összehasonlítani. ehhez képest még olyan apró szépséghibák sejlenek fel, hogy a pályáztok elbírálásakor a százaléklábak voltak a legfontosabbak, és érdekes módon a többi szempontot a régóta működő rádiók teljesítették jobban.

azt már én is csak a pályázatok eredményhirdetése után gombolyítottam tovább magamban, hogy ezek a dolgok már a választások utáni események alapozásához tartoznak. nem értek egyet azokkal, akik bírálták a "Bumeráng"-ot, hogy micsoda sírás-rívás ment, aztán két hónap múlva ott voltak az új rádiónál. ők valószínűleg nem értik a "The shoe must go on" jelentését. valószínűleg ők azok, akik nem értik meg azokat az egyszerű embereket sem, akik megjelentek nemrég az egy hétig újra lehetőséget kapó műsor ideiglenes stúdiójánál. akiknek (érzésem szerint) mindegy, ki van hatalmon, de a szórakozást meg kéne hagyni nekik. és persze mindenki másnak is, amíg azzal más embereket nem zavar...

elnézést kérek a körmondatokért, általában nem szokásom. nemrég találtam a blogra, de ha nem szólok hozzá a poszthoz, azt nem azt jelenti, hogy nem olvastam el, vagy nem érdekel. csak van úgy, hogy már megfogalmazódott az én véleményem, és ha mégsem, nem feltétlenül érzem olyan fontosnak, hogy leírjam.
tetszik a változatosság, és tetszik a külföldi és otthoni témák váltogatása. csak így tovább!

manigerzson 2012.09.11. 01:45:33

@manigerzson: mea culpa!
"The show must go on!"

Tűnődő 2012.09.11. 21:55:08

@manigerzson:

Köszönöm a kommentet. Valóban nem a napi aktualitásra törekszem, de ennek a mostani posztnak azért van napi aktualitása, hiszen a Neo FM sorsa a napokban dől el. Tulajdonképpen már nem is kellene szólnia, csak a fellebbezés miatt sugározhat mégis. Hogy meddig, az nagy kérdés.

Amit hozzáNEMértőként írtál a pályáztatás körülményeiről, a döntés mikéntjéről, azzal teljes mértékben egyet tudok érteni. Annyi komment csupán, hogy ha a döntésnél a magas százalékokat nézték, az azért lehetett, amit írtam. Az egyik rádiónál a tetemes állami megrendelések révén biztosítottnak tűnt már első perctől kezdve a megfelelő vetítési alap a magas százalékhoz. A másikat meg csak szívatni akarták. Aztán a fagyi visszanyalt azzal, hogy semmit nem fizet, nem hogy magas százalékokat nem, de alacsonyakat sem. Végül is erről szólt a poszt.

Pali13 2012.09.29. 23:53:42

Volt ott még egy stikli (Mi 30?) ti a % a reklámbevételekre vonatkozott, azokat pedig kiszervezték egy köztes cégbe.
Visszatekintve, ez a történet nem (csak) a pénzről szól, sokkal inkább a hatalomról. De ez már túlnő a blog terjedelmi keretein.

Tűnődő 2012.09.30. 11:52:15

@Pali13: Ezt nem tudtam. De ha így van, akkor még zűrösebb a történet.
süti beállítások módosítása