Bombaként robbant a hír az augusztusi kánikula kellős közepén, egy egyébként álmosan induló hétfő reggel: felmondott a Neo FM összes dolgozója, a rádió elhallgatott. Felmondásukban a rádiósok a tulajdonosváltás körülményeire, az új tulajdonos által teremtett kilátástalan helyzetre és a szakmai szempontból felvállalhatatlan jövőképre hivatkoztak, no meg arra (ami időnként mintha elsikkadt volna a sok szakmai érv közepette), hogy a rádiót július 3-án átvevő új tulajdonos 1-4 havi munkabérrel tartozik a dolgozóknak.

Nyilvánvaló, hogy a kialakult helyzetért a legkevésbé az új tulajdonost terheli felelősség. Ez már csak abból is kikövetkeztethető, hogy a rádió átvételének időpontja, július 3-a, és a rádiósok felmondása, azaz augusztus 7-e között eltelt mindössze egy hónap alatt aligha lehet 4 havi munkabérre rúgó tartozást felhalmozni. Sokkal valószínűbb, hogy a bérekkel ugyanúgy az előző tulajdonos, az FM1 Zrt maradt adós, ahogyan a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság felé is e vállalkozásnak sikerült 770 millió Ft médiaszolgáltatási és frekvencia díj elmaradást összehoznia. Erre hivatkozva az NMHH Médiatanácsa még június 20-án felmondta a Neo FM médiaszolgáltatási szerződését, amit a Neo FM bíróság előtt támadott meg.

Érdekes kérdés, mindjárt itt az elején, hogy egy a tönk szélére került, hamarosan egymilliárdra duzzadó tartozást felhalmozó rádióban mi az üzlet, mi ragadta meg benne az új tulajdonost, különös tekintettel arra, hogy rádiót még normál körülmények között, nagy tartozás nélkül is nehéz üzleti értelemben sikeresen menedzselni, nem hogy ekkora tartozással. Annyi bizonyos, hogy a rádió új gazdája, Medveczky Mihály kedvelheti a pörgős, macsós kalandokat, különben aligha ment volna bele ebbe a rádiós buliba, amely sok másra nem, legfeljebb arra jó, hogy garantáltan megemelje az ember adrenalin szintjét. Egyik nap visszavonják a rádió szolgáltatási engedélyét, másnap csődvédelmet kell kérni a cég számára, harmadnap felmond a rádió teljes stábja, unatkozni nincs túl sok idő, az biztos.

Visszatérve a korábbi tulajdonoshoz, egyúttal történetünk előzményeihez, emlékezzünk vissza, hogy 3 évvel ezelőtt, amikor újra meghirdették a Sláger Rádió, valamint Danubius Rádió frekvenciáit, egyszer már igencsak hangos volt a sajtó a Neo FM körül. Egészen pontosan a Neo FM és a Class FM körül egyaránt, hiszen csak a vak nem vette észre, hogy a két korábbi rádiót se szó, se beszéd, politikai okokból eltakarították az útból, majd az így felszabadult frekvenciák egyikét megkapta az egyik politikai oldal, a másik frekvencia meg  (amúgy testvériesen) a másiknak jutott. Volt is botrány akkoriban a fenemód gyanús, színfalak mögötti politikai kiegyezés miatt, amelynek keretében még az amerikaiak is rosszallásukat fejezték ki a Sláger eltávolítása miatt, ámde hasztalan. A két új rádió minden tiltakozás ellenére elindult.

Szólt tehát, harsogott a radio ga ga, látszólag vidáman és rendületlenül. Hanem aztán hamarosan érdekes tények láttak napvilágot. Valakik összehasonlították a két rádiócsatorna reklámbevételeit, különös tekintettel az állami cégektől, szervezetektől érkező reklámmegrendelésekre, és azt találták, hogy míg a hatalmon lévő kormánnyal erősen szimpatizáló Class FM-nél mintegy 2 milliárd forint reklámot rendeltek meg az állami cégek, addig a konkurens Neo FM-nél mindössze 50 millió forintot költöttek. Nem csoda, mondhatjuk Kedves Olvasó, hogy a bevételek ilyen jelentős csökkenését nem volt képes kezelni a rádió, hiszen másik oldalon irreális és brutális műsorszolgáltatási és frekvencia díjakat kellett kifizetni. Olyan magasakat, amelyekről már 3 évvel ezelőtt minden szakértő kijelentette, a rádiócsatornák nem fogják tudni kitermelni. Nos, az egyik láthatóan nem is tudta.

A fenti történetnek két olvasata van.

Olvasat 1: A jobboldal jól megszívatta a baloldalt. Belevitte ebbe a kétes alkuba, neki juttatván az egyik rádiót (cserébe azért, hogy tartsa a száját, amikor azt látja, hogy a másik rádiót elviszi a másik fél). Aztán igen ügyesen utasította az állami cégeket, hogy reklámköltéseiket szíveskedjenek a Class FM-nél összepontosítani (nyilván kizárólag a hatékonyság jegyében), ezzel aztán a baloldalnak juttatott rádió – bevételei erőteljes apadása miatt – gyors ütemben tönkrement. Nesze neked, politikai alku!

Olvasat 2. A baloldal jól megszívatta a jobboldalt. Belement ebbe a kétes alkuba, elfogadta az egyik csatornát, szemet hunyt a másik csatorna jobb oldali lenyúlása felett, mert első pillanattól kezdve tisztában volt azzal, hogy rövid időn belül marha nagy köztartozást fog felhalmozni, amit nem óhajt majd rendezni. A jobb oldali kormány így aztán igen tetemes bevételtől, díjtól, járuléktól, adótól esik el,  a Neo FM-es csapat meg jót röhög a markába. Nesze neked, politikai alku!

Hogy melyik a helyes olvasat? Kinek-kinek a megítélésére bízom. Miközben pedig gondolkozunk, szóljon a radio ga ga, radio goo goo, radio blah blah!