Nyáron még csak egy farmeros, feltűrt ingujjas sörözés közben feldobott kósza ötletnek tűnt, amelyet nem sokan vettek komolyan. Mára, sokak meglepetésére, kézzelfogható közelségbe került, hogy a magyar állam visszavásárolja a néhány éve az E.ON-nak eladott gázüzletágat. Erről írt alá ugyanis szándéknyilatkozatot pár napja Orbán Viktor miniszterelnök és Johannes Teyssen, az E.ON elnök-vezérigazgatója. A szándéknyilatkozat rögzíti, hogy a felek december közepéig lezárják a tárgyalásokat a részletes feltételekről, majd január végéig aláírják az adásvételi szerződést. Egyesek már azt is tudni vélik, hogy a vételár 800 millió euró lesz, ami eléggé furcsa annak fényében, hogy a német cég 2005-ben még 2,1 milliárd euróért vette meg a MOL-tól a gázüzletágat.

Mégsem olyan meglepő, hogy az E.ON 1,3 milliárd euró veszteséggel is kiszállna a magyarországi gázüzletből, ha megnézzük, hogyan alakult a cég gázkereskedelemmel kapcsolatos bevétele és eredménye az elmúlt néhány évben. Átlagosan 700-800 milliárd forintos árbevétel mellett 5 és 10  milliárd forint közötti veszteséget sikerült realizálni a gázkereskedelmen évente, négy év alatt összesen 25 milliárdot. Ez a tetemes veszteség elsősorban a lakossági gázárak kormány általi befagyasztásának köszönhető. A befagyasztásra azért került sor (mint ahogy most a kivásárlásra is), mert – a miniszterelnök szavaival élve – tudomásul kell venni, hogy a közműszolgáltatások „nem a profit világába tartoznak”.

Fenti kijelentés arra utal, hogy a közműszolgáltatásokon senki ne akarjon nyerészkedni, az árakat ne akarja emelni, hisz azok már is így is meghaladják sok ember fizetőképességét. Szó, mi szó, a profit csúnya világában nyereségre törekednek. Ennek érdekében versenyt folytatnak, igyekeznek minél több ügyfelet megnyerni, nekik minél többet eladni, igaz ez sokszor akciók keretében, árengedmények segítségével teszik. Másik oldalon ügyelnek a költségekre, próbálnak takarékoskodni, a költségeket csökkenteni, hiszen bevételek és költségek különbsége eredményezi a profitot. A miniszterelnöki idézet implicite azt sugallja, hogy a gázkereskedelem esetében a magáncégek nem tudták a költségeket csökkenteni, ezért inkább – a profit érdekében – árat akartak emelni. Ezt pedig egy a polgárok érdekeire figyelő kormány nem hagyhatja. Mit tesz tehát? Előbb befagyasztja az árakat, később további hátrányos szabályokat alkot (például Robin Hood adó, helyi adó, közműadó) majd kivásárolja a céget.

Logikus a kérdés, hogy ezzel vajon csökkeni fog-e a gáz ára. Látszólag igen, hiszen alacsonyabb végfelhasználói árat szab meg a kormány. Másik oldalon viszont vajon a kicsiny magyar kormány rendelkezik-e akkora vásárlóerővel, olyan alkupozícióval, hogy az oroszokkal szemben alacsonyabb beszerzési árat tudjon elérni, mint az óriás E.ON? A kérdés nyilván költői. No de ha így van, akkor a feltehetően nem alacsonyabb beszerzési ár és a befagyasztott végfelhasználói ár közötti különbséget ki fizeti meg? Természetesen a végfelhasználó. Csak nem a gázárban, hanem valamilyen egyéb formában, jövedelemadóban, általános forgalmi adóban, jövedéki adóban, különadóban, ki tudja miben.

Fenti okfejtésünkre mondhatja valaki, hogy talán tényleg nem járunk jobban, de legalább annyit elér a kormány ezzel az intézkedéssel, hogy kicsit jobban érzi magát a polgár, hiszen a havi rezsiszámlája előnyösebben fest. Nos, ez valóban hasznos dolog (főleg választások idején), egyéb előnyét viszont nem nagyon látni. Szemben esetleg egy olyan intézkedéssel, amely valós verseny kialakítását illetve a verseny élénkítését célozná meg. Láttunk ilyet mostanában sokat, példaként elég csak a kötelező biztosítás területén kialakult gyilkos árversenyre gondolni, de lehet példát találni a gáz- és áram kiskereskedelemben is (lásd a Magyar Telekom e piacon történt megjelenését követő 5-8%-os árcsökkenést). Igaz, ezek a pozitív hatások nem állami intézkedések nyomán jelentkeztek, viszont épp a minap lehetett arról olvasni, hogy a mobilfizetés területén egy új állami cég fog versenytársként megjelenni a piacon a már régóta működő magáncégekkel szemben, és ettől lépéstől a kormány a mobilfizetési kényelmi díjak csökkenését várja. Kormányzati körökben is ismerik tehát az alapvető közgazdasági szabályokat, valamiért a gázüzletágban mégsem hasonló megoldásra törekednek.

Az ember töri a fejét, gondolkodik a fentieken erősen. Nyilvánvalóan kell lennie valaminek, ami ezt a furcsaságot megmagyarázza, helyre teszi. Van is egy ilyen valami, nevezetesen az E.ON másik cége, a Földgáz Storage, amely gáztárolással foglalkozik és az elmúlt négy év során évente 40-48 milliárd forint árbevétel mellett 8-14 milliárd forint nyereséget produkált. A kivásárlási terv erre a cégre is vonatkozik, és mint látható, ennek a megvásárlása egészen jó üzlet. Főleg, ha olcsóbban lehet megvenni, mint az eladási ár volt annak idején.

No de álljunk meg egy pillanatra! Akkor ez most azt jelenti, hogy a gázüzletben mégiscsak van profit? A közműszolgáltatások ezen ágának (meg esetleg a többinek is) mégis helye van a profit világában? Bizony, ez azt jelenti. Egy feltételnek kell csupán teljesülnie, hogy a korábbi tagadó mondat most ellenkező előjelűvé váljon: ez a profit nem máshová, hanem az állam - meglehetősen feneketlennek tűnő - zsebébe kell vándoroljon.

Összegzés: Ha egy magáncég termel profitot, akkor piszkos, nyerészkedő kapitalistáról beszélünk. Ha egy állami tulajdonba vont cég teszi ugyanezt, akkor gondoskodó, polgáraira odafigyelő államról esik szó. Meglepő, hogy a dolgok megítélése mennyire relatív tud lenni!

Szerző: Tűnődő  2012.12.14. 06:00 7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egymenedzsertunodesei.blog.hu/api/trackback/id/tr134964673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K.Toth 2012.12.16. 12:01:56

A lét határozza meg a tudatot. Jól emlékszem? Csak nem Lenin mondta ezt? Mintha Orbán tetteiben máshol is visszaköszönne a szocializmus rehabilitációja.

kamumeleg 2012.12.17. 15:29:32

Kedves blogíró!
Írod:

"ez a profit nem máshová, hanem az állam - meglehetősen feneketlennek tűnő - zsebébe kell vándoroljon."

Ha az állam zsebe feneketlen, akkor az államhoz befolyt pénzt az állam nem felhalmozza, hanem valakinél valamire elkölti, ezzel ennek a valakinek teremtve pénzbevételt, amit ez a valaki tud elkölteni valaki másnál.Ez is GDP növelő. Mi ezzel a baj? Sőt, miért ne költhetne az állam többet, mint a bevételei? Ki teremti a pénzt? Nem az állam? Ja, hogy a most divatos jogszabályok miatt csak a bankok teremthetnek pénzt hitelezési aktivitásukkal, de a jegybank nem hitelezheti meg a kormányzatot? És mi van, ha a bankok nem mernek hitelezni? Akkor a meglévő hitelek törlesztései pénzt szüntetnek meg, egyre kevesebb a pénz a gazdaságban, likviditás hiány lép fel. Sebaj, az állam akkor se költekezzen, nézze ölbe tett kézzel, ahogy tömegével mennek csődbe a cégek, emberek.Sőt, inkább az állam is szorítson meg még jobban, vonjon ki mégtöbb pénzt az emberek zsebéből, de ne költsön, mert az államadósság adat nem nőhet! Ez a szabály! EZ Maastricht! Ez szerinted normális normatív kultúra?

1bolond100atcsinal.blog.hu/2012/12/01/nem_az_emberek_vannak_az_allamadossag_leszoritasaert_hanem_az_allamadossag_van_az_emberekert

n Observer 2012.12.18. 16:09:22

haha- 25 milliárd veszteség! ez bizony bazinagy veszteség a vízjeles-papír-szívű menedzser számára.a költségvetésben viszont röhelyes tétel amit vasárnap reggel is kirázunk az ujjunkból két bankmentés között. Vitytor most olyasmit csinált ami nem tipikus politikusi viselkedés: ami -horribile kimondani is- jól eshet a nyomorgó tömegeknek,és emigy még a kampány során is jó pont lehet. Mégha a söpredék ezt várná is el a nép képviselőitől, a normális világban ez igen szokatlan. Mer ugye mi az hogy valami kedvez a tengődő millióknak,egy kormány nehogy ilyet próbáljon már! A kormány dolga , hogy biztosítsa a demokráciát, azaz a szabad verseny feltételeit, hogy a monopóliumok akadálymentesen fejlődhessenek. Némely menedzser
jócskán fordítva ül azon a magas lovon...

Mellesleg az összegzés első két sora tényleg helytálló, ugyanis a kapitálisok nyeresége sok - nagyon is sekély- zsebbből vándorol a (minden irónia nélkül) gusztustalan kizsákmányolókhoz. Míg az állam profitja még mindíg a népé (kell, hogy legyen). És a profit tényleg nem pfúj, de csak ha az nem egy maroknyié százezrek és milliók rovására. Nem vagyok viktoriánus. Viszont ez (a kis kampány-blöff) tetszik.

n Observer 2012.12.18. 16:39:43

@K.Toth: Mi az állam feladata? Banktőkésítés?

Tűnődő 2012.12.19. 00:48:37

@kamumeleg: Hát ezzel sajnos több baj is van.

1. Az állam a pénzt nem objektív módon költi. A kormányok mögött pártok állnak, a pártok mögött gazdasági lobbik. Azaz a mindenkori kormányok a beszedett pénzt jellemzően mögöttük álló gazdasági lobbiknak kedvezve költik el.

2. Az állam a pénzt nem hatékonyan költi el. Tudjuk jól (számos példát láttunk rá), hogy ha az állam elkölt valamire 1 milliárdot, akkor jó, ha 500 milliónyi érték keletkezik. A többit elviszi a bürokrácia és a korrupció.

3. Senki sem költhet többet büntetlenül, mint amennyi a bevétele. Az állam sem. Persze pénzt lehet nyomtatni, de ennek a következménye a pénz hígulása, inflálódása, bizalomvesztés, árfolyamkilengések, stb.

4. A jegybank nem hitelezheti meg az államot. Az államot (mint mindenki mást) piaci szerepelőknek kell meghitelezniük, és meg is teszik, ha nem ingatják meg a bizalmukat. Régen rossz, ha a normálisan az államtól független, teljesen más funkciójú nemzeti banktól várjuk el azt, hogy a bizalmukat vesztett piaci szereplők helyett hitelezzen. Mert hogy is tud ő hitelezni? Bankópréssel vagy a valutatartalék felélésével. Mindkettő remek eszköz arra, hogy még tovább csökkenjen a bizalom!

Tűnődő 2012.12.19. 01:09:07

@n Observer: Bizony, 25 milliárd nagy veszteség. Ha szerinted nem az, akkor azt kell mondanom, hogy én egy fillért nem bíznék rád.

Ahogy mondod, a kormány dolga, hogy biztosítsa a demokráciát, meg a szabad versenyt. A monopóluomok ellen védekezhet, ezzel nincs semmi baj. Ha például úgy látja, hogy egy felvásárlással túl nagy erő koncentrálódna, ne engedélyezze. De ne akarjon állami vállalatokkal, kisajáítással védekezni ellenük. Ebből csak hatékonytalanság és egy másfajta (állami) monopólium tud kialakulni. Amiből nagyszerűen profitál egy érdekcsoport. Más nam igazán. A tömegek sem, sőt ők a legkevésbé. Csodák ugyanis nincsenek, ha valamit olcsóbban adsz, mint amennyibe kerül, akkor annak másik oldalon kell megfizetni az árát. Jellemzően kamatostól.

Közel húsz éve dolgozom "gusztustalan kizsákmányolóknak", ahogy írod. Kemény munkát várnak el tőlem, de mindig rendesen, korrekten megfizetnek. Megélhetést adnak, nem csak nekem, rengeteg embernek. Ismerik az "ügyfél" fogalmát, alapelvárás az ügyfél korrekt, minőségi kiszolgálása. Állami cégek esetében egyik sem szokott triviális lenni a fentiek közül, és akkor még finom voltam.

Nem hiszem, hogy írásommal "magas lovon" ültem volna, pláne nem "fordítva". Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a zárómondatod: "... ez a kis kampányblöff tetszik.".

kamumeleg 2012.12.19. 01:17:36

@Tűnődő: nagyon jól elmondtad, hogy mit kellene hinnünk a létező jogszabályok értelméről. Ha a jogszabályok fejlődésének történetét nézzük, akkor viszont azt látjuk, hogy képzelt démonokkal küzdve bénította le magát a neoliberális pénzügyi észlelőrendszer.Az első hozzászólásomhoz kapcsolódó linket ajánlom.
süti beállítások módosítása