A Vatikán és az alvilág gyanús kapcsolatai
Február 11-én, a katolikus világ nagy megdöbbenésére XVI. Benedek pápa bejelentette, hogy idős korára elhagyta az ereje, így nem tudja tovább betölteni a katolikus egyházfői tisztséget, ezért február 28-án lemond. XVI. Benedek minden idők egyik legidősebben megválasztott pápája volt, 2005-ben, 78 évesen vette át az elhunyt II. János Pál helyét. Már megválasztásakor jelezte, hogy ha úgy érzi, bármilyen okból nem képes ellátni feladatát, lemond. Ezt azonban gyakorlatilag senki nem vette komolyan, mivel utoljára 1415-ben fordult elő, hogy egy pápa nem haláláig maradt hivatalában. Akkor XII. Gergely egyes rendeleteivel annyira felbőszítette a bíborosokat, hogy azok elfordultak tőle és ellenpápát választottak, mindjárt kettőt is. XIII. Benedek Avignonban, V. Sándor Pisában „uralkodott”, ami az egyház súlyos megosztottságát és válságát eredményezte. A helyzet hamarosan tarthatatlanná vált, és a magára maradt XII. Gergely lemondani kényszerült.
A jelenlegi helyzet azonban nyilvánvalóan más. XVI. Benedek – mint azt hétfői beszédében hangsúlyozta – szabad akaratából, mindenféle kényszertől mentesen hozta meg túlzás nélkül történelmi jelentőségű döntését, amelynek éppen szokatlansága, egyedisége okán mindenki azt találgatja, mi állhat a hátterében.
A pápa maga és a Vatikán hivatalos kommünikéje is az egyházfő idős korával, lecsökkent erejével és egészségi állapotával magyarázza a döntést. Tény, hogy XVI. Benedek korábban szívműtéten esett át, az utóbbi időben sokszor tűnt fáradtnak, erőtlennek. Ezzel együtt a legtöbben kétségbe vonják, hogy ez lenne a valódi ok és arra gyanakodnak, hogy a pápa az utóbbi idők botrányai hatására tört össze lelkileg. Az elmúlt években ugyanis sokat támadták az egyházat a papi gyermekmolesztálások miatt, amelyek megfelelő kezelésével, elrettentő erejű, példás büntetés kirovásával a pápa sajnos adós maradt. A helyzetet ráadásul tovább rontotta a Vatileaks-botrány. 2012 elején – véletlenül-e vagy szándékosan, ezt máig nem tudjuk – számos titkos vatikáni irat került nyilvánosságra, amelyek a bíborosok közötti belső harcokról és a vatikáni államtitkárság pazarlásairól szólnak. Az egyik irat azt is megemlíti, hogy a botrányok kapcsán tehetetlennek érzi magát XVI. Benedek és lemondását fontolgatja, amelyet 85. születésnapján, ez év április 16-án tervez bejelenteni. A bejelentésre végül valamivel korábban került sor, a lehetséges okok felsorolása azonban még mindig nem teljes.
A megítélésem szerint legfontosabb ok ismertetéséhez időben vissza kell mennünk. Nem sokat, mindössze másfél hónapot. Az olasz központi bank blokkolt minden bankkártyás és hitelkártyás tranzakciót a Vatikánban, mert a Szentszék nem tud megfelelni az EU pénzmosás elleni biztonsági előírásainak - írta a France24 hírügynökség ez év január 7-én. Az embereknek így készpénzzel kell fizetniük mindenhol, és nem lehet tudni, hogy meddig. A Deutsche Bank Italia, amely 15 éve működteti az elektronikus fizetési rendszert a Vatikánban, azt közölte, hogy az olasz jegybank 2012. december 31-e után visszavonta az engedélyét. A Corriere della Sera olasz lap azt írta, hogy a központi bank azért tette ezt, mert a Szentszék nem felel meg teljes mértékben az EU pénzmosás elleni elveinek. Így az olasz bankoknak jelenleg nincs engedélyük arra, hogy a Vatikánban működjenek.
Vatikán és pénzmosás? Nincs itt valami tévedés? – teszi fel a kérdést akaratlanul is az ember, nyilván te is, Kedves Olvasó. A gyanú szerint azonban sajnos nincs szó félreértésről. Az előzőekben felsorolt botrányos ügyeknél is nagyobb botrány kezdett el dagadni néhány hónapja, amikor Ayda Suarez Levy, Roberto Suarez Gomez bolíviai drogbáró özvegye úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a férje a drogeladásból származó piszkos pénzt egy olasz kapcsolata, Roberto Calvi segítségével mosta tisztára.
Roberti Calvi 1982-ig a vatikáni Vallásügyi Hivatal élén állt, amelyet a Vatikán bankjaként tartanak számon. Még 1942-ben alapították azzal a céllal, hogy a hívektől adományokat gyűjtsön a háború áldozatainak megsegítésére. A hivatal által kezelt vagyon látványosan gyarapodott, a 70-es évekre már több milliárd dollárra rúgott. Ekkoriban Michele Sindona állt a hivatal élén, akit akkor azzal vádoltak meg, hogy kihasználva a Vatikán, illetve rajta keresztül a hivatal különleges státuszát, kvázi törvényenkívüliségét, az olasz maffia és a P2 szabadkőműves páholy piszkos pénzeit mosta tisztára. A gyanút azonban soha nem sikerült bizonytani.
Sindona után Roberto Calvi került a hivatal élére. Calvi korábban a Banko Ambrosiano bank alkalmazásában állt, többek között a bank nassaui (Bahama-szigetek) leányvállalatát vezette. A friss vádak szerint Calvi – elődje nyomdokain járva – szintén maffiapénzt mosott tisztára. A pénzt a hivatal bankszámlájáról indította el, onnan a JP Morgan milánói fiókjába került, ahonnan a nassaui Banko Ambrosiano felé folytatta útját, ahonnan megtisztulva került a megbízók által megadott bankszámlákra. Mindezért a tevékenységért Calvi, illetve a vatikáni bank komoly „jutalékot” tarthatott meg a tisztára mosott pénzekből.
Egy 2002-es film, az Isten bankárai szerint erről a tevékenységről magas rangú vatikáni vezetők is tudtak, még maga II. János Pál is, akinek az utasítására Calvi a pénzmosási jutalékokból „gyűjtött össze” 50 millió dollárt, amelyet aztán a lengyel Szolidaritás kapott meg a 80-es évek elején, politikai tevékenységének támogatása céljából.
1982-ben váratlanul meghalt Roberto Calvi. Londonban, a Blackfriars Bridge közelében találták meg, felakasztva. Eleinte öngyilkosságra gyanakodtak, hamarosan azonban már gyilkosságról kezdtek beszélni. Özvegye, Carla magát a Vatikánt vádolta meg a férje meggyilkolásával, aki szerinte vatikáni politikai harcok áldozata lett. Érdekes módon Calvi halála előtt egyetlen nappal a titkára is meghalt, miután kiugrott egy toronyház legfelső emeletéről.
A furcsa haláleseteket Ayda Suarez Levy tavaly ősszel napvilágot látott vallomása teljesen új megvilágításba helyezi. Az özvegy szerint férjének, Suarez Gomeznek az volt a feladata, hogy Pablo Escobar hírhedt kolumbiai drogmaffia-vezér pénzét eljuttassa Calvinak, aki a szokott módszerekkel végezte el a tisztára mosást. Illetve csak végezte volna, mert amikor a pénz a nassaui Banko Ambrosiano bankban landolt, a bank váratlanul csődbe ment, így a pénz ott ragadt. Calvi egy darabig húzta az időt, ám Escobar hamarosan elvesztette a türelmét és követelni kezdte a pénzt, amelyet azonban Calvi a bankcsőd miatt nem tudott kifizetni. Escobar bosszúja ezért hamarosan utolérte őt.
A fentiek tavaly novemberben láttak napvilágot. A pénzmosás elleni EU szabályok vatikáni betartatásának ügye nem véletlenül merült fel, hanem pontosan ezen információk hatására pattant ki, illetve kezdett el dagadni.
Könnyű elképzelni, milyen világméretű botrányt okozna, ha a fenti állításokra bizonyítékok is előbukkannának. Micsoda presztízs veszteséget okozna az egyháznak, Benedek pápának, de – post humus – még II. János Pálnak is. Ennek megfelelően XVI. Benedek előbb rendcsinálás kezdeményezésével próbálkozott a Vallásügyi Hivatalnál, amelyet nyilvánosan be is jelentett, majd – véleményem szerint – egy idő után, látva a feladat keménységét, kivitelezhetetlenségét, tehetetlennek érezve magát, a lemondás mellett döntött. Most a világ hónapokig utódja kiválasztására fog koncentrálni, a Vatikáni Bank körüli problémák háttérbe szorulnak, és talán még megoldást is találnak rájuk az új pápa érkezéséig.
Utóirat: Nem szokásom saját korábbi írásaimra hivatkozni, most mégis kivétel t teszek. Hadd hívjam fel a figyelmedet Kedves Olvasó pár hónappal ezelőtt itt közzétett írásomra, melynek címe, II. Péter, az utolsó (?) pápa. Aktualitását éppen Benedek pápa lemondása adja. Egy Maelmhaedhoc (latinul Malakiás) O’Margair nevű ír püspök ugyanis még 1139-ben azt jósolta, hogy a XVI Benedeket követő pápa, aki II. Péter néven ülj majd Szent Péter székébe, lesz az utolsó a pápák sorában: „A végső üldöztetés idején a Szent Római Egyházban Petrus Romanus fog uralkodni, aki nagy szenvedések között fogja táplálni a híveket. Eztán a hét domb városát elpusztítják és a rettegett bíró megítéli a népét. Vége.”
http://egymenedzsertunodesei.blog.hu/2012/09/27/ii_peter_az_utolso_papa
