Ciprus sokáig maga volt a béke szigete. Annak ellenére kijelenthetjük ezt, hogy a törökök lakta északi felét (egészen pontosan harmadát) jó ideje Törökország tartja katonai megszállás alatt, míg a déli felén (kétharmadán) a görög lakosság irányításával működik egy Görögországhoz ezer szállal kapcsolódó köztársaságocska, és az ilyen fajta etnikailag és vallásilag megosztott formációk általában nem a békés egymás mellett élésről ismertek.
Cipruson mégis békésen folyt az élet egészen sokáig. Annyira békésen, hogy a fura felállás ellenére még az Európai Unió és befogadta tagjai közé. Lakosai eléldegéltek a szépen csordogáló turisztikai bevételekből, no meg a nem épp elhanyagolható szintre fejlődött offshore piacból. Utóbbi az idők folyamán tán még az előbbinél is fontosabb bevételi forrása lett a derék cipriótáknak.
A szigetországban bárki könnyen és olcsón bejegyeztethet egy olyan céget, amely papíron itt működik – azaz székhelyéül valamely erre szakosodott ciprusi polgár lakása szolgál, aki jellemzően a cég helyi képviseletét is ellátja –, a valóságban azonban természetesen nem folytat Cipruson semmilyen tevékenységet. Az ilyen offshore cég pusztán arra szolgál, hogy derék külföldiek itt parkoltassák olyan pénzeiket, amelyeket odahaza nem mernek, illetve nem akarnak, mert nem szeretnék, ha a honi adóhivatal firtatni kezdené azok eredetét, azt meg még kevésbé szeretnék, ha ugyanezen adóhivatalok még adót is vetnének ki rájuk. Cipruson a cégekre kirótt adó ellenben barátságosan és csábítóan alacsony, azaz a derék külföldiek igencsak jól járnak, ha pénzeiket az itt bejegyzett offshore cégekhez irányítják és valamely ciprusi bankban tárolják. Ezt a megoldást az idők során oly szép számú külföldi választotta, hogy az már sokaknak szemet szúrt. Így egyre többen, egyre többet kezdtek foglalkozni ezekkel a – nem épp szimpátiából – offshore lovagoknak nevezett adóoptimalizálókkal, sokat tenni ellenük azonban nem tudtak.
A válság aztán ennek a békés, nyugodt életnek véget vetett. Előbb bedőlt Görögország, amely folyamatosan pénzügyi segítségre szorul, bankjait mesterségesen kell életben tartani, majd megrendült az offshore paradicsomi Ciprus is, nem meglepő módon, tekintve, hogy bankrendszere úgy van hozzánőve a görög bankokhoz, mint sziámi iker a párjához.
A nagyobb bajt egy darabig sikerült elodázni azzal, hogy a szigetország 2011-ben 2,5 milliárd dollár áthidaló kölcsönt kapott Oroszországtól. Ez a fejlemény sokakat meglepett, nem nagyon értették ugyanis, hogy kerül az orosz medve a mediterrán strandokra. De aztán nem sokáig firtatta a világ a dolgot, megnyugodott mindenki, hogy Ciprus legalább nem az IMF meg az EU segélyére van rászorulva.
Illetve, dehogynem arra van rászorulva, derült ki a napokban. Az orosz hitel csak rövid időre enyhítette a gondokat, amelyekről most már az is kiderült, hogy nagyobbak a feltételezettnél, orvoslásukra mintegy 16 milliárd eurónyi pénzre van szükség. Az unió és a valutaalap hajlandónak is mutatkozott adni 10 milliárdot, cserébe csupán annyit kért, Ciprus emelje meg a társasági adókulcsot, valamint az országban adóoptimalizációs céllal dekkoló pénzeket adóztassa meg mintegy 15%-kal, így teremtse elő a maradék 6 milliárdot.
Ez a – némiképpen zsarolásszerű – felvetés az offshore lovat darázscsípésként érte, melynek következtében igencsak megvadult. Tüntetés indult az országon belül, az emberek megrohanták a bankokat és megpróbáltak a pénzükhöz jutni, mire válaszul a bankok bezártak (tekintve, hogy a betétesek ilyen pánikszerű készpénzigényét természetesen nem tudják kielégíteni). A belföldi pánikot amolyan visszhangként szép nagy nemzetközi aggodalom és felháborodás kíséri. Nem csoda, hiszen a szennyesláda kiborult és minden láthatóvá vált. Kiderült, hogy a ciprusi bankok betétállományának mintegy harmada (30 milliárd dollár) nyugat-európaiaké, egy másik harmada pedig oroszoké. A dühös nyugati és orosz reakciók alapján jó okkal feltételezhető, hogy ezek a pénzek nem is akárkiké. Konkrét neveket persze senki nem tud, de annyi legalábbis biztosnak tűnik, hogy nem Átlag John ill. Átlag Szergej munkabéréből az évek során összespórolt kisbetétekről beszélünk.
Ugyan most kevesebb szó esik róluk, de a magyar offshore lovagok is remeghetnek az ügy kapcsán, tekintve, hogy becslések szerint körülbelül 1 milliárd eurónyi magyar pénz is akad a ciprusi számlákon. Különösen pikáns mellékszála a történetnek, hogy az elmúlt években meghirdetett magyar adóamnesztia (10%-os adó mellett lehetett amnesztiát kapni) sem tudta hazacsalogatni ezeket a pénzeket Ciprusról. Tulajdonosaik nyilván sosem gondolták volna, hogy egyszer ezt a lépésüket keservesen bánni fogják.
A meccs azonban még nem dőlt el. A bankbetétek adóztatásához nem csak a betétek tulajdonosainak (legyenek akár ciprusiak, akár nyugatiak, akár oroszok) nem fűlik a foguk. Tulajdonképpen senkinek sem tetszik már a történet, érdekes módon még az ötletgazda uniónak sem. Ha ugyanis megtörténne a betétek egyszeri megadóztatása, akkor az olyan precedenst teremtene, amely járványszerűen terjedhetne el Európában (vagy akár messzebbre is). Vannak ugyanis még bajban lévő országok (Írország, Görögország, Portugália, Spanyolország, valamint egynémely kelet-európai országok), amelyek valószínűleg szívesen követnék a pénzelőteremtésnek ezt az érdekes módszerét. Ez viszont olyan szintű bizalmatlanságot és pánikot váltana ki az európai bankrendszerrel szemben, amely jócskán megrendítené azt.
A ciprusi parlament első nekifutásra nem is szavazta meg az adóztatást, ellenben a pénzügyminiszter nyomban Oroszországba utazott, hogy azoktól kérjen újabb hitelt, akiknek ezek szerint leginkább van félnivalójuk. A hírek szerint Oroszország hajlana is az újabb hitelre, cserébe különböző nyersanyag-kitermelési koncessziókat kérne. Közben azért mégis folyik valamiféle gondolkozás az adóztatásról, igaz, most már csak a százezer eurót meghaladó betétek esetében. A bankok eközben még mindig zárva vannak, és valószínűleg pár napig még zárva is maradnak. A helyi emberek viszont készenlétben állnak, hogy az újabb nyitáskor roham alá vegyék a fiókokat és a bankautomatákat, az offshore lovagok egy jó része pedig feltehetően már betáplálta a rendszerbe az átutalási megbízást egy másik offshore paradicsomon bejegyzett másik számlára.
A megvadult ló tehát kétségbeesetten nyargal ide-oda. Lovasai erősen kapaszkodnak, ám közben azt kutatják, hogyan lehetne épségben leszállni a megvadult paripáról. A nézők egy darabig örömmel figyelték a műsort, de most már ők is aggodalmasan néznek körbe-körbe és keresik a kijáratot. A rodeó lapzártakor még tart.
