Évekkel ezelőtt találkoztam először a domború talpú cipőkkel. Egy viszonylag rangos, elegáns rendezvényen ékszerek és luxusautók mellett MBT cipőbemutató szórakoztatta a nagyérdeműt. Hozzám is odajött egy kislány és hosszasan ecsetelte a különleges talp előnyös élettani vonatkozásait, a hát- és derékfájásra gyakorolt jótékony hatását. Roppant meggyőző volt, utólag is be kell vallanom. Hogy mégsem vettem azonnal mindjárt két párat a furcsa talpú lábbeliből, annak két oka volt. Az egyik éppen a furcsasága, a másik pedig az ára.
Azzal nem volt probléma, hogy többé-kevésbé logikus magyarázatot találjak a magam számára, miért lehet egészséges egy ilyen viselet. Arról azonban már nem sikerült meggyőznöm magam, hogy az MBT cipő esztétikai értelemben is előnyös lehet a viselője számára. Én, aki szeretem a szép, elegáns dolgokat, legalábbis nem tudtam elképzelni, amint ebben a kissé bumfordi, szépnek jóindulattal sem nevezhető alkalmatosságban járok-kelek.
Hát még, amikor a kislány elárulta a cipő árát is! A hagyományos cipők sem mondhatók olcsónak, az ehhez képest háromszoros ár hallatán szó szerint csak hápogni tudtam. Értem én, hogy jótékony hatású – füstölögtem magamban – , de hogy ennyibe kerüljön?!. A kislánynak megköszöntem, hogy foglalkozott velem, és megígértem, hogy elgondolkozom a dolgon.
Mondanom sem kell, hogy úgy kiment a fejemből az egész, mint annak a rendje. Hónapokig nem jutott eszembe, mígnem az egyik nagy budapesti bevásárlóközpontban ismét találkoztam az MBT cipőkkel. A cég az egyik legfrekventáltabb helyen nyitott óriási alapterületű üzletet, népes személyzettel, figyelemfelkeltő marketingkörítéssel. Olyan sokan és oly nagy vehemenciával kínálták a csodacipőt, hogy szinte kitérni sem lehetett előlük. Ismét meghallgathattam a cipő elméletét és gyakorlatát, valamint előnyeit taglaló előadást, kellően megspékelve orvostudományi szakkifejezésekkel, bizonyító erejű tényekkel, meggyőző számításokkal a cipő viselője által megtakarítható költségekről.
Venni ugyan ismét nem vettem az életembe így már második alkalommal is meglehetősen erőszakosan betolakodó cipőből, de ez az újabb élmény arra mindenképpen jó volt, hogy az interneten utánanézzek a dolognak. Masai Bearfoot Technology, azaz Maszáj Mezítlábas Technológia – ezt találtam a keresés során. A cipő fejlesztője, Karl Müller svájci mérnök fejében állítólag a Kenyában élő, pásztorkodással foglalkozó maszáj törzs láttán fogant meg a gondolat. A maszájok nem ismerik a cipőt – olvastam a leírásban – mezítláb járnak, aminek nagyon komoly pozitív élettani hatásai vannak, úgymint nem sorvadnak el a lábizmok, nem terhelődnek az ízületek, szabályos és egészséges a testtartás, nincs hátfájás, derékfájás és egyéb nyavalyák. Egyszerű a dolog, készítsünk hát olyan cipőt, amely modellezi a mezítlábas járást! Ebből az egyszerű, ámde nagyszerű ötletből született az MBT cipő.
Szó, mi szó, fogékony lévén a racionalitásra, a logikára, az empíriára, igencsak meggyőzőnek találtam a feniteket. Megkérdeztem ezért néhány ismerőst is, akiknek a lábán láttam az „anticipőből”. Ugyan nem volt mindegyik elragadtatva, de a többségük pozitívan nyilatkozott. Ezért már-már komolyan kezdtem foglalkozni azzal a gondolattal, hogy vásárolok egyet a mágikus hatású lábbeliből. Az említett nagy bevásárlóközpontban tett soron következő látogatásom alkalmával azonban meglepve tapasztaltam, hogy az MBT bolt eltűnt, nyom nélkül. Irány ismét a net, keressük meg, hová lettek! Meg is találtam őket, és megnyugodva konstatáltam, hogy maradt még több, egészen jó helyen található üzletük. Előbb-utóbb majd csak betérek az egyikbe – gondoltam.
A történet ezen a ponton azonban nem várt fordulatot vett. Évekig tartó tervezgetést, gondolkodást követően 2010 tavaszán sikerült eljutnom Kenyába, a Masai Mara nemzeti parkba. A szavanna szépségeiről korábban már részletesen beszámoltam, mint ahogy arról is, hogy helyi idegenvezetőnk vezetésével alkalmunk volt megnézni egy igazi, hamisítatlan, mindenféle kirakatelemtől mentes maszáj falut, maszáj pásztorokkal, aszonyokkal és gyerekekkel. Mindent láttunk, ami maszáj, szép piros ruhákat, saját készítésű ékszereket, botokat, szobrocskákat, oroszlánfog amuletteket, tűzgyújtó szerszámokat, azaz tényleg mindent. Egyetlen dolgot kivéve, nevezetesen sok mezítlábas maszájt. A maszájok egy része – főleg a nők – ugyan tényleg mezítláb volt, a férfiak zöme azonban egyszerű, sima vízszintes talpú bőrsarut kötött a lábára.
No, ezen aztán különösen elgondolkoztam. Lehetséges, hogy a jól hangzó történet a z MBT technológia születéséről nem egyéb, mint marketing maszlag? Lehet, hogy semmi köze a maszájokhoz? Sőt, lehetséges, hogy a cipő nem is annyira előnyös, mint sugallják? Hazatérvén Kenyából erős kísértést éreztem, hogy egy blogban mindezt kifejtsem, aztán meggondoltam magam. Hogy jövök én ahhoz – kérdeztem magamtól – hogy megkérdőjelezzem az MBT cég által mondottakat, csak azért, mert maszáj vendéglátóink többségének lábán hagyományos bőrsarut láttam?
Az elbizonytalanodás arra azonban mindenképpen elég volt, hogy ne vegyek MBT cipőt, máig nincs ilyenem. Az utóbbi idők történései alapján pedig attól tartok, hogy már soha nem is lesz. 2011. augusztus elején jelent meg ugyanis a hír, hogy az MBT cipők importőre jogutód nélkül megszűnt. Állítólag azért, mert a svájci cég felmondta az MBT cipők forgalmazására kötött szerződést. Van ugyan egy új cég, amely a jövőben behozza majd a cipőket Magyarországra, ez a cég azonban elutasítja a forgalmazó üzletek által továbbított szavatossági igényeket, mondván, hogy azok a megszűnt céget terhelik, annak a felelőssége (lett volna) a hibás cipőket kicserélni. Hibás cipő márpedig szép számmal van, a hírt közlő internetes hírportál legalább 120-ról biztosan tud. Ezek mindegyikénél a poliuretán „köztalp”, mondhatnánk a cipő lelke, hajlamos berepedezni, morzsolódni, ez pedig komoly talpgyártási hibára utal.
Talpgyártási hiba egy olyan terméknél, amelynek a lényege éppen a talp? A szavatossági felelősség elmismásolása egy olyan terméknél, amelynek ára ma is jellemzően 50 ezer forint felett van? Jogutód nélkül eltűnő importőr, amelynek helyébe ugyan másik lép, de az meg nem ismeri fel, hogy a negatív reklámot megelőzendő, saját üzleti érdeke lenne a panaszosoknak segíteni, és a gyártó felé a szavatossági igényt érvényesíteni? Ez egyébként elég logikus is lenne, valljuk meg, hiszen a termékéért minden gyártó szavatossági felelősséggel tartozik, és ez alól - ha még hosszú ideig akar gyártásból megélni – egyiknek sem tanácsos kibújni, ha nem akarja elveszteni a vásárlók bizalmát.
Nálam itt ér véget az MBT sztori. Túl sok ez az én racionális, szkeptikus lelkemnek, most már biztosan nem fogok MBT cipőt venni. Majd nyaranta inkább sokat járok mezítláb. És közben arra gondolok, hogy valaki Micsoda Bombajó Talpbizniszt csinált a csodacipőkkel …
(Fenti írás szerepel a szerző nemrégiben Üdv a harmadik évezredben címmel megjelent kötetében.)