Sokszor tesszük fel a kérdést egymásnak, no meg persze saját magunknak is: boldog vagy-e, boldog vagyok-e. Nagyon erősen, szinte ösztönszerűen benne van minden ember gondolkodásában, mint a létünk egyik legfontosabb célja, hogy erre a kérdésre igennel kell válaszolnunk, azaz boldognak kell lennünk. Valahol mindenki érzi, tudja, hogy a boldogság érdekében mindent meg kell tennünk, és fordítva, a boldogtalanságot nem szabad elfogadnunk, harcolnunk kell ellene.
De mit jelent boldognak lenni? Hogyan lehet a boldogságot definiálni? A fő gondot ezzel kapcsolatban az jelenti, hogy nincs két ember, aki erre a kérdésre ugyanazt a választ adná, azaz a boldogság fogalma nagyon nehezen általánosítható.
Van, aki azért vallja magát boldognak, mert megtalálta élete párját. Van, aki azért, mert még keresi, keresheti, azaz nem kötelezte el magát senki mellett, mondhatni, szabad, mint a madár. Van, aki azért érzi boldognak magát, mert van két szép gyermeke, akiket fejlődni, okosodni lát és van, aki úgy érzi, boldog, mert még nem nyomja a család terhe a vállát. Akad, akinek boldogságot jelent, hogy nagy házat, nyaralót, autót, vitorlást vásárolhat magának, másokat a tulajdonnal járó kötelezettségek, problémák, teendők boldogtalanná tesznek. Van, akinek a boldogságot az jelenti, ha úgy érzi, szükség van rá, fontos feladata, küldetése, felelőssége, temérdek teendője van az életben, másokat a felelősség és a sok munka zavar, frusztrál és boldogtalanná tesz.
Hogyan lehet mindezt általánosítani? Sokat gondolkoztam ezen és arra jutottam, a számtalan különböző nézőpontnak, véleménynek, boldogsággal kapcsolatos megnyilatkozásnak egyedüli közös nevezője a jövő perspektívája. Aki úgy érzi, megtalálta élete párját, azért vallja magát boldognak, mert elképzeli, hogy az elkövetkező években mennyi élmény, mennyi szeretet, megértés, hűség vár rá az illető oldalán. Aki még nem kötelezte el magát senki mellett, úgy érezheti, hogy inkább a nagy Ő keresése, és jövőbeni megtalálása okoz majd számára boldogságot. A kétgyermekes anyuka vagy apuka számára a boldogságot gyermekei elképzelt szebb jövője jelenti, és az a tény, hogy csemetéit ő segíti hozzá ehhez a jövőhöz. A még gyermeket nem vállaló embert a szabadság érzése teszi boldoggá, az a tudat, hogy ennek a szabadságnak a birtokában szinte korlátlan lehetőségek előtt áll. A házzal, nyaralóval, autóval, hajóval, minden földi jóval rendelkező embernek az jelentheti a boldogságot, hogy ezek birtokában teljes kényelemben, mindenféle hiányérzettől mentesen élheti elkövetkező éveit. Akinek a tulajdon terhei még nem nyomják a vállát, azért vallja magát boldognak, mert úgy érezheti, még előtte az élet, tervezgethet, keresgélhet szabadon. Akit a fontos feladat, a felelősség, a felismert küldetés boldogít, annak a szeme előtt tulajdonképpen a munkájának várható gyümölcse lebeg, és egy lélekben átélt jövőbeni erkölcsi elismerés mindazért, amit mások érdekében tett.
Akkor valljuk tehát boldognak magunkat, ha akár kimondva, akár kimondatlanul úgy érezzük, hogy valami nagyon jó áll még előttünk, ami vár ránk, és a későbbiekben be fog teljesedni. Tulajdonképpen ezért van az, hogy gyermekként gyakorlatilag mindenki boldog, hiszen öntudatlanul minden jót, szépet, sikert, örömöt a jövőtől vár. Az idő múlásával azonban egyre nehezebb megtalálni ezt a jövőbeni boldogító perspektívát. Ha jó dolgok történnek velünk, megvalósulnak azok a dolgok, amelyeket korábban a jövendőtől vártunk, nehéz újabb célt magunk elé tűznünk, amelynek elérése ismét a boldogság érzésével kecsegtet bennünket. Ellenkező esetben, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy vártuk, szembesülve a valósággal, a nehézségekkel, a csalódásokkal egyre nehezebb hinni a jövőben, azaz a jövő perspektívája egyre kevésbé motivál bennünket.
Van-e akkor recept a boldogságra, amelyet követhetünk? Van is, meg nincs is. Abban az értelemben nincs, hogy nagyon különbözőek vagyunk, valamennyiünket más boldogít, általános érvényű jó tanácsot adni nem lehet. Abban az értelemben viszont van, hogy a jövőbeli boldogság-faktorokat jól kell felhasználni, jól kell beosztani. Ügyelnünk kell arra, hogy terveinkből minél többet váltsunk valóra, de legalábbis egy-két fontos célt mindenképpen érjünk el. Ha minden csak ígéret, vágy és álom marad, semmi nem teljesül a céljaink közül, akkor egy idő után egészen biztosan csalódottak, boldogtalanok leszünk. Ugyanakkor nem szabad rohanni sem! Nem jó, ha túl gyorsan válnak valóra álmaink, túl hamar, egymáshoz időben túl közel valósul meg minden tervünk. Ebben az esetben ugyanis nem marad számunkra olyan álom, olyan cél, amely a jövőbeni megvalósulás, a még előőttünk álló boldogság ígéretét hordozná. Ügyeljünk tehát, hogy a megvalósult, illetve a még megvalósulatlan álmok, vágyak, tervek halmaza se legyen sohasem üres! Ha így teszünk, valóban boldogan élünk és boldog emberként is halunk meg.
(A Boldog vagy? című írás szerepel a szerző Üdv a harmadik évezredben! címmel 2012-ben megjelent könyvében.)
