Nagyon szeretek pókerezni. Ha megkérdeznéd, kedves olvasó, miért, akkor nehezen tudnám röviden összefoglalni. Semmiképpen nem a pénzért. Csak kis, baráti tétekben vagy játékpénzben játszom. Valószínűleg nem is az izgalomért. Higgadtan, szinte izgalommentesen játszom. Hát akkor miért is? Azért, mert a póker testesíti meg számomra azt, ahogy a tudás megpróbál felülkerekedni a vakszerencsén.

Örök vita folyik arról, hogy a pókerhez mennyi tudás és mennyi szerencse kell. Vannak, akik szerint 90% tudás és 10% szerencse. Szerintem ez egészen biztosan nem így van, aki ezt állítja, az durván alábecsüli a szerencse szerepét. Nézzünk egy példát! Remek lapot kapsz kézbe, két ászt. Kitűnően játszod meg. Némi gondolkodást imitálsz, majd nem túl nagyot emelsz, amit többen megadnak. Flopon feljön még egy ász, valamint egy kőr 10 és egy káró 9. Most már nagyot emelsz, erre a többség eldobja a lapot, de ketten megadják. A pot szépen gyűlik. Turn-ön kőr bubi érkezik. Mivel megnőtt a flush veszélye (lent van két kőr, és valakinél lehet kézben is kettő), ezért all-int mondasz. Hatalmas emelés ez, épelméjű ember nem adja meg. A két ellenfél közül az egyik gondolkodás nélkül dob, a másik hosszú hezitálás után megadja. Nyilvánvalóan csak szerencsére mehet. Show-down: nálad van két ász, az ellenfelednél kőr 6 és 7. Úristen, mire adta meg ez az ember, amikor flopnál jó nagyot emeltél? Hiszen akkor még csak három kőr volt benn összesen! Feszülten várjuk a rivert – kőr 2, ezt nem hiszed el, nem lehet ekkora mázlija! Ellenfeled nyert flush-sel az ász drilled ellen.

Persze, mondják az okosok, hiszen rögtön all-int kellett volna mondanod flop előtt! Rendben, nézzünk egy másik leosztást. Megint csak két ászt kapsz kézbe, és mivel ma már egyszer megjártad ász párral, ezért most azonnal, flop előtt all-int mondasz. Mindenki vadul dob, egyetlen ellenfél adja meg. Show-down: kiteríted a két ászt, ellenfeled pedig meglepetésedre bemutat egy bubit és egy dámát, még csak nem is azonos színből. Az asztalnál mindenki találgatja, hogy miért is adta meg az all-int. Nézzük hát! Flop: pikk 10, treff 7, káró bubi. Nyerő vagy, nem kétséges, ász párod sokkal erősebb, mint a bubi párja. Turn: kőr 4, a helyzet semmit sem változott, legalább 90%-os a nyerési esélyed, az ellenfeled szinte esélytelen. Nézzük a rivert: pikk dáma – ez hihetetlen, ellenfeled dupla párral nyer az ász párod ellen!

Jól látható tehát, hogy bármennyire is jó a lapod, és jól játszod meg azt, nagyon könnyen veszíthetsz, pusztán csak azért, mert az ellenfelednek óriási mázlija van.

A pókerben szerintem 50% tudás mellett 50% szerencse kell. Jól kell megjátszani a lapokat, de a jó itt nem azt jelenti, hogy stratégiai szempontból tökéletesen, sokkal inkább azt, hogy a valószínűségeket jól mérlegelve és jó ritmusban. Mert a pókernek van ritmusa, amit meg kell érezni. Érezni kell, hogy ha király párod van, és flopon feljön egy ász, mire az ellenfeled nagyot emel, akkor vajon ásza van, vagy csak blöfföl. Érezni kell, hogy ha hosszú ideje nem volt semmid, majd kézbe kapsz egy káró 9-est és egy káró 10-est, ami nem túl jó lap, te mégis tarthatod a tétet, mert most a ritmus szerint fordulnia kell a lapjárásnak. És tényleg, flopon feljön egy treff 7, egy pikk 8, egy kőr király, majd turnön káró 6! Máris sorod van, ellenfeled pedig biztos a dolgában, nagyot emel (nyilván királya van), el akarja dobatni veled. Te persze nem dobod el, tartod. Riveren feljön még egy király, ellenfeled halálosan boldog, all-int mond, te tartod, és nyersz! Mi volt ez? Szerencse? Tudás? Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy benne volt mind a kettő.

A pókerhez tehát kell a tudás, a taktika, az ellenfelek megfigyelése, de kell a szerencse is. Vallom például, hogy nem lehet egy póker tornát megnyerni 2-3 kiadós szerencse (póker nyelven mákolás) nélkül.

Az élet ugyanilyen. Az életben is szükséged van tudásra, de ugyanolyan mértékben szerencsére is. Meg kell érezned, hogy mikor adódik olyan lehetőséged, amelyet meg kell ragadnod, még ha rizikósnak tűnik is, mert ha jól használod a tudásodat, akkor nyersz. A történet tehát ugyanarról szól: a tudás és a jó megérzés segítségével felülkerekedni a vakszerencsén.

A póker nagyszerűen leképezi az életet magát – ezért szeretem.

(Az írás szerepel az Egy menedzser tűnődései című kötetben.)