Le belge, azaz a belga. Mi jut erről az ember eszébe? Van, akinek a sör, másoknak a praliné, megint másoknak egy zenekar. De a legtöbbünknek Hercule Poirot, a kackiás bajuszú, potrohos, ám de igen kedves és főleg zseniális nyomozó ugrik be, Agatha Christie detektív regényeiből.
Bár magam is nagy kedvelője vagyok Agatha Christie krimijeinek, közülük is a Poirot történetek a kedvenceim, számomra egy idő óta mégis egy másik, nem kevésbé zseniális emberke jelenti a „belgát”. Ő is potrohos, kackiás bajuszú, kedves, udvarias, akihez jó benézni a XIII. kerületbe, a Balzac utca és Hollán Ernő utca sarkán álló étterembe. Mert, hogy ez a belga, Philippe del Mestre nem nyomozó, hanem szakács, egészen pontosan séf, nem is akármilyen.
Philippe, a belga számos kiváló étteremben dolgozott Európa több országában, köztük néhány Michelin-csillagos étteremben is. Aztán gondolt egyet és éttermet alapított Budapesten, a fent említett helyen. Belga-francia éttermet, ami nem véletlen, tekintve, hogy a franciák mellett a belgák számítanak Európa legnagyobb ínyenceinek.
Igazán kedves, családiasan elegáns étteremről van szó, amolyan se nem túl nagy, se nem túl kicsi helyről, hogy pont annyi vendég férjen el, amennyit még kellően gyorsan ki tud szolgálni Philippe (aki természetesen mindig ott sürög a konyhában) és kétfős szakács csapata. A helyiség markáns részét képezi a látványkonyha, ahol minden főzési-sütési mozzanatot nyomon követhetünk, amíg a következő fogásra várunk. Közben, ha kedvünk úgy tartja, olvasgathatunk is egy kicsit, vagy megsimogathatjuk az étterem elválaszthatatlan tartozékának, a fajtájára nézve tibeti terrier Maci kutyának a fejét. Szóval a hangulat valóban kellemesen családias.
A lényeg persze mindenképpen az, amiért egy ilyen helyre eljön az ember, azaz maga az étel. E tekintetben a Philippe a belga igazi különlegességeket, kulináris ínyencségeket kínál, tenger gyümölcseire, vadhúsokra, sajtokra, zöldségekre épülő, franciás rafinériával készülő ételköltemények sorát vonultatja fel. Nézzük, a legutóbbi látogatásunkkor milyen ételsort kínált nekünk Philippe!
· - Homár-terrine cukkini szeletekkel, belga módra elkészített tartármártással
· - Fekete kagyló-leves endíviával
· - Ostende-i módra elkészített Crevettes gris krokett (a Crevettes gris egy hazánkban ritkán kóstolható, nagyon ízletes garnélarák-fajta)
· - Sörbet kriek sörből (a kriek különleges, meggyből készült Lambic sör)
· - Waterzooi tengeri halból friss zöldségekkel (belga nemzeti étel, sűrű, tejszínes mártással és zöldségekkel tálalt hal)
· - Belga sajtpástétom
· - Belga desszert trió: belga csoki torta, liége-i gofri és házi spéculoos fagylalt
Nem kell megijedni, az ételsort, tekintélyes hosszúsága ellenére könnyedén, kellemesen végig tudtuk enni. Nem csak a minőség felel meg ugyanis a belga-francia standardnak, hanem a mennyiség is. Mindenből éppen annyit hoznak, amennyi szükséges az ízek, az aromák és az illatok élvezetéhez, de semmiképpen sem olyan sokat, hogy túlontúl eltöltsön bennünket bármi is, és ne tudnánk a következő fogásokat is élvezni. Nem csak komplett ételsort lehet választani, természetesen van lehetőség az étlapról fogásonként is összeválogatni az ebédünket. Minden fogás időben érkezik, semmire sem kell várni, legalábbis nem annyit, amennyi már zavaró lenne. A pincérek is franciás eleganciával dolgoznak, udvariasak, közvetlenek, de nem tolakodóak, ügyelnek arra, hogy a vendég otthonosan diszkréten érezze magát. Ugyanezt a célt szolgálja a kellemes, éppen megfelelő hangerejű franciás háttérzene is, amely az íz, illat és látvány harmonikus hármasát igyekszik a hangzás révén még tökéletesebbé tenni.
Aki ismeri a francia (és belga) konyhát, annak azért ajánlom bátran a Phillipe a belgát, mert biztosan nem fog csalódni (számos francia étteremben jártam már, és állíthatom, Philippe étterme semmiben sem marad el azoktól). Aki viszont még nem ismeri ezt a fajta kulináris élvezetet (netán kicsit tart tőle, mert úgy gondolja, hogy a franciás konyha nem neki való), annak szintén ajánlom a figyelmébe, mert ha kipróbálja, ételei és hangulatai rabul fogják ejteni és általuk egészen biztosan egy életre meg fogja kedvelni a francia szakácsművészetet.
Bon appetit, mon ami!
