Nem kell nagy jóstehetség, hogy kijelentsük, hamarosan ismét magasra csapnak az indulatok a genetikailag módosított élelmiszerekkel kapcsolatban.

Nem mintha bármikor is nagy csend és béke övezte volna a témát.  Egyik oldalon vérmes támogatók, másik oldalon legalább olyan elszánt ellenzők mondják a magukét, érvelnek a maguk igaza mellett és a másiké ellen. A támogatók kártevőknek ellenálló, magasabb hozamú, szélsőséges időjárást jobban tűrő fajtákat emlegetnek, amelyekre az emberiség élelmiszerrel való ellátásához nagy szükség van. A másik fél ugyanezt az emberiséget félti a génmódosított növényekből készült ételektől, amelyek – véleményük szerint – károsak lehetnek az egészségre, ezért tiltani kell őket.

Mint általában, a dolgok itt sem fekete-fehérek, nem igazán lehet tudni, kinek adjunk igazat. Tény, hogy az egyre szaporodó emberiség etetése komoly kihívás. Sok helyütt a világon élelmiszerhiány van, nem jut mindenkinek étel, amelynek az ára ráadásul egyre feljebb és feljebb szökik. Senki sem tudja pontosan, legfeljebb sejti, mi lenne, ha a génmódosítás esetleges betiltása esetén vissza kellene térni a hagyományos fajtákhoz, amelyektől bizony nem várható annyi termés, mint módosított társaiktól, így aztán tovább fokoznák az egyébként is válságos, élelmiszerhiányos helyzetet.

A másik oldal érvei sem kevésbé logikusak. Ők úgy vélik, a kevesebb élelmiszer problémájával még csak-csak meg lehetne birkózni valahogy, legfeljebb a világ bőségesebbik felén kevesebbet pazarolnának az emberek. Szerintük sokkal aggasztóbb, hogy fogalmunk sincs ezeknek a módosított növényeknek a szervezetünkre, az egészségünkre gyakorolt hatásáról. Márpedig ha nem ismerjük ezek hatását, akkor sokkal nagyobb óvatosság lenne indokolt.

Az ellentábor természetesen arra hivatkozik, hogy számos kísérletet végeztek génmódosított növényekkel. Egereket, patkányokat, nyulakat és ki tudja még mit etettek általában 90 napig ilyenfajta növényekkel és a kontrol csoporthoz képest semmilyen különbséget, negatív elváltozást nem tapasztaltak. Szerintük a génmódosítást ellenzők rémeket látnak, és ósdi, maradi elvek alapján, valamint túlzott óvatosságtól hajtva akadályoznák a fejlődést.

A vita most várhatóan ismét fellángol, egy francia kutatócsoport napokban közzétett eredményei kapcsán. Ezek a kutatók abból indultak ki, hogy még egy viszonylag rövid életű állat (mint az egér vagy a patkány) esetében is túl rövid egy 90 napos teszt. Ennyi idő alatt nem derül ki, vajon mennyire káros egy genetikailag módosított növény, okoz-e több betegséget, rövidebb életet, mint a normál, módosítatlan növények. Hogy pontosabban lássunk, etessük a kísérleti állatokat folyamatosan, több éven keresztül módosított növényekkel, és nézzük meg, milyen hatást tapasztalunk.

A vizsgálat eredménye több mint megdöbbentő.  Gilles-Eric Seralini, a franciaországi Caeni Egyetem munkatársa és kutatócsoportja megállapította, hogy az NK603 jelű, a Roundup nevű gyomirtóval szemben ellenálló, génmódosított kukoricával etetett, vagy a szóban forgó gyomirtó szert tartalmazó vízzel itatott kísérleti állatok szignifikánsan, 15-20%-kal korábban pusztultak el, mint normál étrenden tartott társaik. Fontos tudni, hogy a szer koncentrációja az ivóvízben nem haladta meg az Egyesült Államokban engedélyezett szintet! A GM-étrenden tartott állatoknál sokkal gyakrabban alakultak ki daganatok, ahogyan a máj- és vesekárosodás is nagyobb arányban fordult elő közöttük. A kutatók elmondták, hogy a hím patkányok 50 százaléka, a nőstényeknek pedig 70 százaléka idő előtt pusztult el, míg a kontrollcsoportban ez az arány a hímeknél 30, a nőstényeknél pedig csupán 20 százalék volt.

A kutatók nem félnek azt a konklúziót levonni, hogy a korábbi 90 napos mérések és vizsgálatok szándékosan voltak éppen 90 nap hosszúságúak, mert, hogy így pontosan azt a negatív eredményt hozták, amelyre a gyártónak szüksége volt a módosított növényi vetőmagok forgalomba hozatali engedélyének megszerzéséhez. Azaz, e vizsgálatok manipuláltak voltak, szándékosan jobb színben tüntettek fel bizonyíthatóan egészségkárosító termékeket, ezért bizony súlyos felelősségre vonásoknak kellene következniük.

Kutatóberkekben máris magasra csaptak az indulatok Seralini és csapata eredményei körül. A kritikák (helyenként vádak) szerint a kutatást nem szakszerűen végezték, hiányosak az adatok, nem ellenőrizhetők és reprodukálhatók a mérések, nem volt megfelelő a kontrolcsoport, és még egy sor egyéb pontatlanság és szakszerűtlenség állapítható meg a vizsgálatokkal kapcsolatban. A legfőbb aduász pedig még csak nem is ez, hanem egy korábbi mérés eredménye. Ennek során ugyanis megállapították, hogy a várhatóan két évig élő patkányokban akkor is nagyon nagy százalékban alakult ki tumor, ha nem génmódosított termékkel etették, pusztán csak rendszeresen jól lakatták (értsd: túl jól táplálták) őket. A kritikusok szerint éppen az a manipuláció, ha Seralini méréseire hivatkozva most a génmódosított termékek bizonyítottan rákkeltő hatásáról beszélünk, holott nagyon valószínű, hogy pusztán a túlzott táplálkozás, illetve az elhízás egészségre gyakorolt erősen negatív hatásáról van szó, ez okoz az átlagosnál jóval több daganatot és egyéb betegségeket.

Ezek után ember legyen a talpán, aki kiigazodik ebben a vitában és el tudja dönteni, ki manipulált és ki nem,  káros vagy sem a genetikailag módosított élelmiszerek fogyasztása. Még szerencse, hogy kis hazánkban tilos génmódosított növényt termeszteni, illetve ilyenből készült élelmiszert forgalomba hozni. Lehet, hogy ez a tiltás most sokak szemében túlzónak, maradinak, ósdinak tűnik, ám az sem elképzelhetetlen, hogy egyszer majd hálával gondolunk vissza erre a tiltásra.