Bankot alapít az állam. Nem akármilyet, nem holmi hagyományos, székházas, fiókos bankot, hanem modernet, az internet világába illőt, úgynevezett webbankot. A bank alaptőkéjét, amelyet hat milliárd forintra taksálnak, felerészben az állam biztosítja, másik felét pedig magánszemélyek adják össze. Máris jelentős számú potenciális befektető jelezte csatlakozási szándékát.
Mint mondám, a bank a világháló lehetőségeit kihasználva fog működni, azaz nem rendelkezik majd bankfiókokkal, és az ezek működtetéséhez szükséges tekintélyes számú alkalmazottal. Ennek a banknak az ügyfelei kizárólag az internet segítségével tarthatják a kapcsolatot a pénzintézettel, ezen keresztül utalnak át, fizetik a havi számláikat, ellenőrzik megtakarításaikat, jelezhetik problémáikat, panaszaikat, tehetik fel kérdéseiket. Tekintve, hogy már a web 2.0 világában élünk, ez a koncepció nem is hangzik olyan rosszul. Így 2012 vége felé járva, Magyarországon 3 millióra tehető a rendszeresen internetezők száma, amire azért már lehet alapozni. Ugyan a lakosság nem csekély részét (az internet absztinenseket) kizárja a bank a leendő ügyfelei köréből, de hát valamit valamiért. Így nem kell pénzt fektetnie a drága fiókhálózatba, nem kell bért fizetnie az ott dolgozó alkalmazottaknak, tetemes pénzt spórol meg tehát, azaz végeredményben a működése olcsóbb lesz. Egy olcsóbb bank nyilván vonzóbb, hiszen az ügyfélnek is kevesebb pénzébe kerül. Ráadásul az interneten keresztüli ügyintézés kényelmesebb és gyorsabb. Minden adott tehát a sikerhez, nem csoda, hogy sokan akarnak ebben a bankba befektetni.
Mielőtt magunk is fejvesztve rohannánk előjegyeztetni magunkat a többi potenciális befektető mellé, gondolkodjunk el együtt egy kicsit. Ne ragadjunk le magánál a webbank koncepciójánál, tűnjön az mégoly szimpatikusnak is! A webbank is csak egy bank, helyezzük hát vissza ebbe a kontextusba. 2012 késő őszén járunk. Rémlik, mint ha mostanában fontos fejlemények történtek volna a bankok vonatkozásában. Gondolkodjunk, gondolkodjunk (ahogy Micimackó szokta mondani), hátha eszünkbe jut! Hopp, már meg is van, nem is kellett olyan sokat töprengeni, hiszen alig pár napja jelentették be, hogy a korábban ideiglenesnek mondott, előbb pár éven belül megszüntetni, később rövid távon legalább lecsökkenteni és hosszabb távon kivezetni ígért bankadó „örökre megmarad”. Hm és még egyszer, hm. Mintha e bankadó jelentősen megterhelte volna a bankok büdzséjét, némelyiket – saját bevallása szerint, de hát miért hazudna egy magára valamit is adó bank – egyenesen veszteségbe döntötte. Olyanok is vannak, akik ennek hatására fiókokat zártak be, embereket küldtek el, sőt, még a piacról való kivonulást is fontolgatják. Lehet, hogy nem is olyan könnyű banknak lenni? Lehet, hogy nem is olyan remek üzlet ez a roppant jól hangzó webbank? Hiszen a bankadót ennek is fizetnie kell, minél több ügyfele és forgalma van, annál többet!
Persze, tovább folytatva a töprengést, eszünkbe jut, hogy épp az elején szögeztük le, webbankunknak nem lesz sok fiókja, sok alkalmazottja, sokat tud tehát spórolni, lesz miből megfizetnie a bankadót. E ponton azonban ismét elbizonytalanodunk. Ha a megspórolt költségeket bankadóra kell költeni, akkor mitől lesz ez a bank olcsóbb az ügyfelek felé? Ha nem lesz olcsóbb, akkor mitől lesz vonzó? Egyáltalán, jut eszünkbe, kik lesznek ennek a banknak az ügyfelei?
A hírek szerint az olcsón működő webbank elsősorban a bajba jutott devizahiteleseknek szeretne kedvező feltételekkel hitelt nyújtani. Ez jó gondolatnak tűnik, tekintve, hogy bajba jutott devizahitelesből nem kevés van. Széles tehát a piac. Nem csak jó ez a gondolat, de nemes is. A bank nem a profitszerzést tekinti elsődleges céljának, a kedvező feltételekkel a rászorultakon akar segíteni. Egy baj van. Úgy tudjuk, hogy a devizahiteleseknek az a része, aki biztosan fizetőképesnek volt tekinthető, már megszabadult a devizahitelétől, előtörlesztette azt. Aki ezt nem tudta megtenni, azért nem tette, mert a fizetőképessége legalábbis kérdéses. Na de ha kérdéses, akkor hogyan tudja majd fizetni a webbanktól felvett hitelét?
Mielőtt teljesen összezavarodnánk, próbáljuk meg összegezni a fentieket!
Létrejön tehát egy bank, felerészben állami pénzből, felerészben magánszemélyek pénzéből. Minthogy csak az internetre alapozva működne, így alacsony költségű lenne a működése (igaz, emiatt csak a magyar lakosság 30%-a jöhet szóba, mint a bank ügyfele, de ez mellékes). A megtakarításait alapvetően két dologra fordítaná a bank. Egyrészt kedvező feltételekkel nyújtana hitelt a rászorulóknak (leginkább bajba jutott devizahiteleseknek, akik azonban jellemzően a kevésbé hitelképes ügyfélkörből kerülnek ki, így a hitelezés számukra legalábbis fokozottan rizikós). A megtakarítások másik részéből pedig a bank fizetné a reá jutó bankadót, amely nem csekély terhet jelent, ráadásul most már kőbevésetten „örök időkre megmarad”.
A fenti összefoglaló alapján a bankalapítással jól járna az állam (még egy banktól kapná a bankadót), és jól járnának a devizahitelesek (kedvező kondíciókkal kapnának hitelt). Mintha azonban valaki kimaradt volna ebből a felsorolásból. Gondolkodjunk, gondolkodjunk! Ki is maradt ki? Hopp, megvan, az alapító magánszemélyek, a befektetők. Nos igen, ők is itt vannak. Ők az egyetlenek, akik a bankalapítással és a bankba történő befektetéssel mintha nem járnának jól. Mert a webbank minden igényt kielégít majd, de profitot, azt nem nagyon termel.
Már csak egy dolgot nem értek. Vajon miért sietett annyi ember felajánlani, hogy befekteti a pénzét a webbankba?
