Unalomig ismert, elcsépelt akciófilm jelenet: a főhős dermedten áll egy bombára alig emlékeztető szerkezet előtt, amelyről azonban mindannyian tudjuk, hogy pokolgép. Ott virít ugyanis rajta a visszaszámláló szerkezet, amely pirosan ragyogó számaival sokkolja hősünket, mutatva, hogy az eredetileg harminc percre beállított megsemmisítési időből már csupán másodpercek vannak hátra.

Mivel a leállító kódot nem sikerült megszerezni és segítség sem érkezhet már sehonnan, utolsó esélyként a számlálószerkezet vezetékét kell elvágnia bátor hősünknek, hogy a visszaszámlálás megálljon. Igenám, de a két vezeték közül melyiket válassza? Ha eltalálja a helyes vezetéket, megáll a pusztító visszaszámlálás, ha viszont a rossz drótot metszi el, levegőbe repül minden.

Hősünk tehát áll, dermedten néz, és azon töpreng, vajon vágja, vagy ne vágja a kiválasztott vezetéket. Elbizonytalanodik. Az előbb még a fehér vezetéket fogta és meg mert volna rá esküdni, hogy az a jó választás, most viszont mégis a másik, a piros drótot tartja a kezében. Tévedni itt nem lehet, ismétlésre nincs lehetőség!

Aztán egyszerre elhatározza magát, és a kiválasztott piros vezetéket egy pillanat alatt elmetszi. Nagy megkönnyebbülés kíséri a mozdulatát: a bomba nem robbant fel! Hősünk és vele a környék ártatlan lakói megmenekülnek. Mi nézők, izgultunk ugyan nagyon, de valahol mélyen pontosan tudtuk, hogy a főhős végül a vágás mellett dönt, és a döntése – no  meg a piros drót kiválasztása – helyesnek bizonyult.

Mostanság nem kell moziba mennünk vagy a tévé elé leülnünk, ha ilyesféle jelenetet akarunk látni. A Magyar Nemzeti  Bank monetáris tanácsa hónapról hónapra a legjobb hollywoodi akcióthrillereket megszégyenítő izgalmak közepette dönt a banki alapkamatról. A kérdés minden hónapban ugyanaz: vágni, vagy nem vágni – mármint az alapkamatot. A pénzvilág pedig a mozi nézőkhöz hasonlóan izgul és találgatja, vajon a főhős (alias monetáris tanács) vágja a drótot vagy nem vágja, és ha vágja akkor vajon robban-e a bomba vagy sem, azaz elszalad-e a forint árfolyama az egekbe avagy marad elviselhető szinteken.

A döntés a legutóbbi hat alkalommal (gyakorlatilag azóta, hogy új, a kormány által delegált külső tagok érkeztek a tanácsba) mindig ugyanaz volt: megoszlottak a vélemények ugyan, de a tanács – leginkább az új tagok szavazataival – minden alkalommal 25 bázispontos csökkentés mellett döntött. Azaz a főhős vágott. A bomba pedig nem robbant, legalábbis egyelőre nem. A forint hirtelen, látványos, stílszerűen szólva robbanásszerű gyengülése nem következett be, legfeljebb enyhébb gyengüléseket láttunk minden alkalommal. Az alacsonyabb kamat hatására ez tulajdonképpen természetes is. A látványosabb gyengüléseket eleddig megakadályozta a banki kommunikáció, amely mindig felhívta a figyelmet a további vágások veszélyeire, így azt érzékeltette, hogy további kamatvágások feltehetően már nem lesznek.

De miért voltak az eddigi vágások? A logika természetesen megvan e lépések mögött, nevezetesen az, hogy az alapkamat túl magas és az adósságállomány miatt túl nagy kamatterhet ró az országra. Ha lehetséges, akkor tehát kamatot kell csökkenteni, hogy csökkenjenek a terhek. A másik oldal érvei is erősek azonban. A csökkenő kamatok miatt gyengül a forint és ez szintén növeli azoknak a terheit, akik devizában vannak eladósodva, beleértve az államot is. Ellenérvként azonban ilyenkor elhangzik az, hogy a gyenge forint viszont javítja a versenyképességünket, olcsóbbá válik a magyar munkaerő és többet kapnak a termékükért az exportra termelő cégek.

Utóbbit – mármint hogy a versenyképességünk javul-e a gyengébb forinttal – ugyan sokan vitatják, én most nem is akarnék ebbe mélyebben belemenni. Sokkal fontosabbnak érzem azt a kérdést, hogy vajon a Vágni vagy nem vágni akcióthriller következő évadában mi várható. Mert új évad kezdődik hamarosan, az biztos. Március elején lejár az MNB elnökének és alelnökének a mandátuma, a kormányfő új elnököt és alelnököt fog jelölni. El is terjedt az a vélekedés, hogy Matolcsy György az elnöki poszt várományosa. A piac persze meg is ijedt azonmód, hiszen Matolcsy miniszter a nem szokványos módszereiről ismert, ebbéli kétes hírnevét pedig újabban olyan nyilatkozatokkal is „erősítette”, amelyek az MNB jövőben követendő politikájára utaltak. Arra nevesül, hogy hiba volt a múltban erősen tartani a forintot. Vagyis – szóltak a kommentárok – Matolcsy szerint a forintot tovább kell gyengíteni, kamatcsökkentésekkel, eszközvásárlásokkal, a forintállomány hígításával.

A legutóbbi emelés után ugyan elkezdődött egy ellenkező irányú kommunikáció, azaz Matolcsy miniszter és mások is nyugtatni kezdték a piacot. Nem is biztos, hogy őt jelöli a miniszterelnök jegybankelnöknek, de ha őt is, akkor sem kell aggódni, mivel ő is pontosan tudja, hogy körültekintőnek kell lenni és óvakodni kell a nem konvencionális eszközök alkalmazásától.

Izgalmas lesz tehát az akcióthriller új évada, mert mintha kérdésessé vált volna, hogy kik lesznek a főszereplők és milyen fordulatokra, váratlan csavarokra számíthatunk. De tényleg kérdésessé vált? Vagy csak a jó sorozatoknál megszokott beharangozó kampánynak vagyunk a tanúi, amikor hol ilyen, hol olyan információkkal kecsegtetik a nézőket, kissé elbizonytalanítva őket, hogy mire is számíthatnak?

Attól tartok, az utóbbiról van szó. A gazdaságpolitika eddigi alakulását visszanézve ugyanis világosan látszik a dolgok íve. A devizahitelekből való kiugrás lehetőségének megteremtése, az adósságállomány csökkentésének erőltetése, az eddigi kamatvágások azt a szándékot jelzik, hogy csökkenjen az ország devizakitettsége és az ezzel összefüggő terhei. Ennek a trendnek és szándéknak a szerves folytatása az lehet, hogy a hiteleket forint alapúra igyekszik csökkenteni a kormányzat. Erre utalnak azok a lépések, amelyek az állam szerepét jelentősen növelik a lakossági megtakarítások felhasználásában, nevezetesen aktív kötvénykibocsátással, sőt közvetlen betétgyűjtéssel egyre több forint megtakarítást vonnak be az állam finanszírozásába. Ha sikerül minél nagyobb mértékben függetlenedni a külföldi devizáktól, akkor már nincs akadálya annak, hogy az állami adósságokat infláció gerjesztésével értéktelenítsék el, ahogyan azt számos más ország is tenni szándékozik, például az Egyesült Államok, vagy legutóbbi bejelentései szerint Japán. Nincs is ezen mit csodálkozni, az adósságokat sokkal könnyebb elinflálni, mint fájdalmas megszorító intézkedéseken keresztül pénzt megtakarítani, hogy a tartozásokat vissza tudják fizetni.  Az elinflálásnak számos módja van, lehet nyíltan pénzt nyomtatni, lehet burkoltabban quantitative easing segítségével pénzt pumpálni a gazdaságba és lehet az árfolyammal játszani, a nemzeti valutát gyengíteni, például kamatcsökkentéssel, hiszen a gyengébb valuta is inflációt gerjeszt.

Érdekes tehát a következő évad beharangozója, de nem kell, hogy kétségeink legyenek. A főhős a következő szériában is sokszor áll majd a ketyegő bomba előtt, hezitálva, hogy vágjon vagy sem, és feltehetően ebben a szériában is többször fogjuk őt látni, amint végül bátran elszánja magát és vág.

Szerző: Tűnődő  2013.02.01. 07:39 6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egymenedzsertunodesei.blog.hu/api/trackback/id/tr35056189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Shawher 2013.02.01. 15:54:45

Engem azért most jobban érdekelt volna egy olyan elemzés, hogy valójában mi az a kamatszint, ami alá veszélyes lehet menni.
Nekem úgy tűnt, Simor úr már 6,75-nél is nagyon idegesen tudott a kamerákon keresztül a "tartótisztjei" szemébe nézni.
Sokat mondó volt nemrég egy cikk a bankvezetők sírásával, miszerint a jegybanki kamatcsökkentés csökkenti a bankok nyereségét. Mintha a bank alapvető működése a "pénz elhelyezése a jegybankban, magas kamatra" lenne a vállalati hitelezés helyett.

Kamukaze 2013.02.02. 21:29:21

Persze gyenge forint esetén könnyebb kituszkolni az újra-államosított cégek volt külföldi tulajdonosait(lásd.EON). Ha törvény írja elő a bevétel csökkentését forintban és az dollárban egyre kevesebbet ér:jobb lesz olcsón odaadni az egész üzletet a szabadságharcosoknak,mielőtt újabb különadó-emeléssel ráfejelnek. Aztán várjuk az újabb befektetőket(=balek),akik erre a biztonságos üzleti környezetre vágynak, ezt máshol nem találhatják meg!

Tűnődő 2013.02.03. 10:52:08

@Shawher: Sok midentől függ, hogy meddig lehet lemenni a kamattal. Először is a nemzetközi környezettől, azaz, hogy meddig maradnak a világban a 0 közeli kamatok és meddig pumpálnak olcsó pénzt a gazdaságokba. Abban a pillanatban, amint a munkanélküliség egy bizonyos szint alá ér pl az USA-ban, abbamarad a pénzpumpa, majd lassan elkezdik emelni a kamatokat, hogy ne pörögjön túl az infláció. Szerintem nagyjából eddig a pontig lesz tere a kamatcsökkentésnek Magyarországon. Ez 1 év, vagy 2, esetleg 3, ki tudja.

Aztán attól is függ, hogy mennyire unortodox vezető kerül az MNB elnöki székbe. Egy a piacok által elfogadhatóbb, kevésbé unortodox eszközöket alkalmazó vezetőtől nem ijyednek meg annyira, és a pánikfaktor nem gyengíti a forintot, így több tér maradna kamatcsökkentéssel gyengíteni. De még utóbbi esetben sem hiszem, hogy a piacok tolerálnák a kamatcsökkentést 4%-os szintek alá, mivel Magyarország megítélése még a 3% alatti költségvetési hiány ellenére sem jó, azaz kockázatosnak minősülünk és ezért kamarprémiumot kell fizetnünk, aminek a mértéke az általános vélemény szerint 4-5%. Kevésbé kockázatos megítélésre lennne szükségünk, ki kellene kerülni az EU deficiteljárás alól, el kellene hitetni a világgal, hogy a 3% alatti hiány hosszútávon fenntartható unortodox eszközök nélkül is. Akkor az elvárt kamatprémium is csökkenne 3-4%-ra.

Ami a bankok sírását illeti, igazad van, hogy most kevesebbet hiteleznek és próbálják a pénzt biztos helyre tenni, pl MNB kéthetes betétbe, aminek a kamatbevétele zsugodorik, ha csökken az alapkamat. Ugyanakkor a jelenlegi környezetben a vállalatok nem is nagyon akarnak hitelt felvenni, és sok esetben nincs is rá szükségük, mert a költségcsökkentési intézkedéseik növelték a készpénzállományukat. Akiknek nem javult a cash pozíciója, azok meg olyan iparágban tevékenykednek, ahová a bank nem akar adni hitelt (pl ingatlan bizmisz).

A bankot tehát tényleg sújtja jeleneg, ha az alapkamat csökken. Azt se felejtsük el, hogy a banknak kötelező tartalékot is kell képeznie, nem keveset, amelyre szintén az NMB fizet kamatot. A csökkenő alapkamat ezt is negatívan érinti. És akkor ott vannak még a banki különadók is, amelyek a csökkenő nyereségből sokat elvonnak. Persze, hogy sírnak a bankok.

StanLee · https://newsroll.net 2013.02.04. 11:48:41

A FED mostani elképzelése szerint addig tartja 0%-on (0,25%-on talán) a kamatot, amíg el nem érik a 6,5%-os munkanélküliségi szintet. Ez most 7,3%-on van. Bernanke egyik lehetséges utódja pedig 5,5%-ról beszél (ez egyenlő a teljes foglalkoztatottsággal). Ha az amik csak a 6,5%-ot meg akarják tartani, még akkor is van a választásokig idejük a srácoknak játszadozni.

Ami engem jobban aggaszt, az a német választások, mivel szerintem ha Merkelt megválasztják megint két irányba indulhat el, tartja a relatíve langyos politikát az euróövezetben és szelíden segíti a reménytelen országokat (ugye ezt a németek nem akarják), vagy odacsap nekik de nagyon. Ha az SPD nyer és adja a kancellárt, jobban el tudom képzelni a határozottabb fellépést az euróövezetben, és akkor egész jól kilenghet az EUR/HUF és CHF/HUF árfolyam. Mindez persze pont a hazai választások előtt jöhet, és mondjuk egy 310-es EUR és kb. 260-as CHF árfolyamnál nagyon nem akarnék a fijjuk helyében lenni és magyarázni, hogy Bajnai 270 körüli árfolyama hol van.

Shawher 2013.02.09. 12:58:29

@Tűnődő: Nekem most új volt, hogy bizonyos munkanélküliséghez kötik az alacsony kamatot. Ha ismét a fogyasztás pörgeti fel az ottani gazdaságot, ami további eladósodással jár, akkor megemelkedő kamatkiadások dönthetik romba a költségvetést, ami ismét recessziót okozna.
A magyar banki attitűd pedig kétszínű. Lenne arra a hitelre kereslet, megfelelő áron. Egy fajta sértődöttséget érzek a bankokon, mindent megtesznek, hogy a jelenlegi kormány elbukja a következő választásokat, akár a saját józan érdekeikkel is szembemennek ezért. De odáig nem látnak el, hogy egy esetleges szélsőjobb megerősödés a mostaninál is nehezebb helyzetbe hozná őket. Pedig nem csak a ballib tud szavazatokat elvenni a Fidesztől.

Tűnődő 2013.02.10. 10:20:39

@Shawher: A FED többször jelezte, hogy - ahogy StanLee írta, addig tartják az alacsony kamatot, amíg munkanélküliségben mérve felpörög a gazdaság. Után elkezdik a kamatot emelni, pont azért, hogy elkerüljék, amit írsz, az infláció felpörgése okozta problémákat. Kérdés persze, hogy ez ilyen egyszerűen fog-e menni, fog-e sikerülni.

A bankokon én is érzek sértődöttséget, mert ők úgy vannak vele, hogy megállapodtak bizonyos dolgokban a kormánnyal, aztán ezeket a kormány nem tartotta be. A srétődöttség valahol érthető szerintem. Persze abban igazad van, hogy ezt inkább félre kellene tenni, próbálni megállapodni, és nem szembe menni a saját érdekeikkel.

Egy esetleg közös nevező akár az is lehet, amiben szerintem egyetért veled mindenki (a bankok is), hogy egy szélsőjobboldali előretörés senkinek sem lenne jó.
süti beállítások módosítása