Unalomig ismert, elcsépelt akciófilm jelenet: a főhős dermedten áll egy bombára alig emlékeztető szerkezet előtt, amelyről azonban mindannyian tudjuk, hogy pokolgép. Ott virít ugyanis rajta a visszaszámláló szerkezet, amely pirosan ragyogó számaival sokkolja hősünket, mutatva, hogy az eredetileg harminc percre beállított megsemmisítési időből már csupán másodpercek vannak hátra.

Mivel a leállító kódot nem sikerült megszerezni és segítség sem érkezhet már sehonnan, utolsó esélyként a számlálószerkezet vezetékét kell elvágnia bátor hősünknek, hogy a visszaszámlálás megálljon. Igenám, de a két vezeték közül melyiket válassza? Ha eltalálja a helyes vezetéket, megáll a pusztító visszaszámlálás, ha viszont a rossz drótot metszi el, levegőbe repül minden.

Hősünk tehát áll, dermedten néz, és azon töpreng, vajon vágja, vagy ne vágja a kiválasztott vezetéket. Elbizonytalanodik. Az előbb még a fehér vezetéket fogta és meg mert volna rá esküdni, hogy az a jó választás, most viszont mégis a másik, a piros drótot tartja a kezében. Tévedni itt nem lehet, ismétlésre nincs lehetőség!

Aztán egyszerre elhatározza magát, és a kiválasztott piros vezetéket egy pillanat alatt elmetszi. Nagy megkönnyebbülés kíséri a mozdulatát: a bomba nem robbant fel! Hősünk és vele a környék ártatlan lakói megmenekülnek. Mi nézők, izgultunk ugyan nagyon, de valahol mélyen pontosan tudtuk, hogy a főhős végül a vágás mellett dönt, és a döntése – no  meg a piros drót kiválasztása – helyesnek bizonyult.

Mostanság nem kell moziba mennünk vagy a tévé elé leülnünk, ha ilyesféle jelenetet akarunk látni. A Magyar Nemzeti  Bank monetáris tanácsa hónapról hónapra a legjobb hollywoodi akcióthrillereket megszégyenítő izgalmak közepette dönt a banki alapkamatról. A kérdés minden hónapban ugyanaz: vágni, vagy nem vágni – mármint az alapkamatot. A pénzvilág pedig a mozi nézőkhöz hasonlóan izgul és találgatja, vajon a főhős (alias monetáris tanács) vágja a drótot vagy nem vágja, és ha vágja akkor vajon robban-e a bomba vagy sem, azaz elszalad-e a forint árfolyama az egekbe avagy marad elviselhető szinteken.

A döntés a legutóbbi hat alkalommal (gyakorlatilag azóta, hogy új, a kormány által delegált külső tagok érkeztek a tanácsba) mindig ugyanaz volt: megoszlottak a vélemények ugyan, de a tanács – leginkább az új tagok szavazataival – minden alkalommal 25 bázispontos csökkentés mellett döntött. Azaz a főhős vágott. A bomba pedig nem robbant, legalábbis egyelőre nem. A forint hirtelen, látványos, stílszerűen szólva robbanásszerű gyengülése nem következett be, legfeljebb enyhébb gyengüléseket láttunk minden alkalommal. Az alacsonyabb kamat hatására ez tulajdonképpen természetes is. A látványosabb gyengüléseket eleddig megakadályozta a banki kommunikáció, amely mindig felhívta a figyelmet a további vágások veszélyeire, így azt érzékeltette, hogy további kamatvágások feltehetően már nem lesznek.

De miért voltak az eddigi vágások? A logika természetesen megvan e lépések mögött, nevezetesen az, hogy az alapkamat túl magas és az adósságállomány miatt túl nagy kamatterhet ró az országra. Ha lehetséges, akkor tehát kamatot kell csökkenteni, hogy csökkenjenek a terhek. A másik oldal érvei is erősek azonban. A csökkenő kamatok miatt gyengül a forint és ez szintén növeli azoknak a terheit, akik devizában vannak eladósodva, beleértve az államot is. Ellenérvként azonban ilyenkor elhangzik az, hogy a gyenge forint viszont javítja a versenyképességünket, olcsóbbá válik a magyar munkaerő és többet kapnak a termékükért az exportra termelő cégek.

Utóbbit – mármint hogy a versenyképességünk javul-e a gyengébb forinttal – ugyan sokan vitatják, én most nem is akarnék ebbe mélyebben belemenni. Sokkal fontosabbnak érzem azt a kérdést, hogy vajon a Vágni vagy nem vágni akcióthriller következő évadában mi várható. Mert új évad kezdődik hamarosan, az biztos. Március elején lejár az MNB elnökének és alelnökének a mandátuma, a kormányfő új elnököt és alelnököt fog jelölni. El is terjedt az a vélekedés, hogy Matolcsy György az elnöki poszt várományosa. A piac persze meg is ijedt azonmód, hiszen Matolcsy miniszter a nem szokványos módszereiről ismert, ebbéli kétes hírnevét pedig újabban olyan nyilatkozatokkal is „erősítette”, amelyek az MNB jövőben követendő politikájára utaltak. Arra nevesül, hogy hiba volt a múltban erősen tartani a forintot. Vagyis – szóltak a kommentárok – Matolcsy szerint a forintot tovább kell gyengíteni, kamatcsökkentésekkel, eszközvásárlásokkal, a forintállomány hígításával.

A legutóbbi emelés után ugyan elkezdődött egy ellenkező irányú kommunikáció, azaz Matolcsy miniszter és mások is nyugtatni kezdték a piacot. Nem is biztos, hogy őt jelöli a miniszterelnök jegybankelnöknek, de ha őt is, akkor sem kell aggódni, mivel ő is pontosan tudja, hogy körültekintőnek kell lenni és óvakodni kell a nem konvencionális eszközök alkalmazásától.

Izgalmas lesz tehát az akcióthriller új évada, mert mintha kérdésessé vált volna, hogy kik lesznek a főszereplők és milyen fordulatokra, váratlan csavarokra számíthatunk. De tényleg kérdésessé vált? Vagy csak a jó sorozatoknál megszokott beharangozó kampánynak vagyunk a tanúi, amikor hol ilyen, hol olyan információkkal kecsegtetik a nézőket, kissé elbizonytalanítva őket, hogy mire is számíthatnak?

Attól tartok, az utóbbiról van szó. A gazdaságpolitika eddigi alakulását visszanézve ugyanis világosan látszik a dolgok íve. A devizahitelekből való kiugrás lehetőségének megteremtése, az adósságállomány csökkentésének erőltetése, az eddigi kamatvágások azt a szándékot jelzik, hogy csökkenjen az ország devizakitettsége és az ezzel összefüggő terhei. Ennek a trendnek és szándéknak a szerves folytatása az lehet, hogy a hiteleket forint alapúra igyekszik csökkenteni a kormányzat. Erre utalnak azok a lépések, amelyek az állam szerepét jelentősen növelik a lakossági megtakarítások felhasználásában, nevezetesen aktív kötvénykibocsátással, sőt közvetlen betétgyűjtéssel egyre több forint megtakarítást vonnak be az állam finanszírozásába. Ha sikerül minél nagyobb mértékben függetlenedni a külföldi devizáktól, akkor már nincs akadálya annak, hogy az állami adósságokat infláció gerjesztésével értéktelenítsék el, ahogyan azt számos más ország is tenni szándékozik, például az Egyesült Államok, vagy legutóbbi bejelentései szerint Japán. Nincs is ezen mit csodálkozni, az adósságokat sokkal könnyebb elinflálni, mint fájdalmas megszorító intézkedéseken keresztül pénzt megtakarítani, hogy a tartozásokat vissza tudják fizetni.  Az elinflálásnak számos módja van, lehet nyíltan pénzt nyomtatni, lehet burkoltabban quantitative easing segítségével pénzt pumpálni a gazdaságba és lehet az árfolyammal játszani, a nemzeti valutát gyengíteni, például kamatcsökkentéssel, hiszen a gyengébb valuta is inflációt gerjeszt.

Érdekes tehát a következő évad beharangozója, de nem kell, hogy kétségeink legyenek. A főhős a következő szériában is sokszor áll majd a ketyegő bomba előtt, hezitálva, hogy vágjon vagy sem, és feltehetően ebben a szériában is többször fogjuk őt látni, amint végül bátran elszánja magát és vág.