Különös bírósági ítélet született a múlt héten Moszkvában. A városi bíróság két év letöltendő börtönre ítélte az orosz lányok alkotta punkzenekar, a Pussy Riot három tagját. A lányokat huliganizmussal és vallási gyűlölet szításával vádolták, mivel a tavaszi elnökválasztás hajrájában, február 21-én egy ortodox templomban előadott performansz során arról énekeltek, hogy a Szűzanya űzze el a hatalomból Vlagyimir Putyint.
Annak ellenére, hogy a dal üzenete egyértelműen politikai, amit az előadás időzítése is teljes mértékben alátámaszt, a per nem a politikáról szólt. A bíróság minden politikai érvelést, politikai indíttatású tanúvallomást teljes mértékben figyelmen kívül hagyott. A per fókuszában a vallás megsértése állt. Az elnöklő bírónő, Marina Szirova szerint a három lány huliganizmusa és vallási gyűlöletkeltése durván aláásta a társadalmi rendet. Kirill moszkvai pátriárka (aki egyébként a kampány során, nyilván minden politikai szándéktól mentesen többször kijelentette, hogy minden igaz ortodox hívőnek Putyinra kell szavaznia) a tettüket – nemes egyszerűséggel – istenkáromlásnak minősítette. Voltak tanúk, akik szerint a lányok ruhájának a színe sértette az egyházat. Más tanúk nem ezt találták aggályosnak, hanem hogy a banda tagjai túl sokat mutattak meg magukból. Az egyik legelszántabb tanú szerint pedig a lányokat maga az ördög szállta meg és rajtuk keresztül az Isten ellen indított háborút.
Komoly vallási, lelkiismereti vádak ezek. Ezeket olvasva ugyan az embernek még mindig olyan érzése van, hogy itt egy politikai játszmának lehetünk tanúi, de minthogy a bírónő, a pátriárka, és még egy sor pontetát egyhangúlag kinyilvánította, hogy nem politikai ügyről van szó, gondolom, egyetértesz Kedves Olvasó, hogy el kell higgyük, ez bizony egy vallási ügy és ennek jegyében meg kell vizsgálnunk ezeket a vallási, lelkiismereti vádakat. Annak ellenére kell így tennünk, hogy a vádak alapján az eset – finoman szólva is – erős boszorkányper színezetet ölt és igencsak komolytalannak tűnik. A boszorkányperekről, boszorkányüldözésekről ugyanis eddig úgy tudtuk, hogy azok a sötét középkor velejárói voltak, és leginkább a 15-16. század táján voltak divatban. Bár azt követően is elő-előfordultak, a 21. századra gyakorlatilag teljesen eltűntek, mígnem egyszer csak 2012-ben teljesen váratlanul itt ez az eset! Nem csoda, ha felkelti a felvilágosult, gondolkodó emberfia érdeklődését.
Jómagam azzal kezdtem az eset tüzetesebb vizsgálatát, hogy megnéztem azt a bizonyos február 21-i templombeli performanszot. Nem volt nehéz dolgom, tekintve, hogy a videomegosztók tele vannak a templomban készült videofelvétel különböző verzióival. A felvételen három lányt lehet látni, lila, zöld, piros és kék ruhákban, fejükön kámzsával. Énekelnek, keresztet vetnek, földre borulnak. Időnként megjelennek biztonsági őr külsejű emberek, akik megpróbálják elvezetni a lányokat, kevés sikerrel. Látni a templomban híveket is, akik érdeklődéssel figyelik az események alakulását. Nyoma sincs vandalizmusnak, huliganizmusnak, nem esik kár semmilyen ereklyében, de még berendezési tárgyban sem. Az elhangzó dal megítélése nyilván ízlés kérdése, én most nem is minősíteném, megelégszem annyival, hogy véleményem szerint a hallgatható kategórián mindenképpen belül van, legalábbis a fül és az agy számára elviselhető. A dal arról szól, hogy az országban egy KGB-s uralkodik, aki az ellenzőit, az utcán ellene tüntetőket börtönbe, sőt egyenesen Szibériába küldi. Az egyház, amely korrupt és pénzéhes, dicséri és kiszolgálja a diktátort. A refrén, visszatérően, a következő kérést forgalmazza meg: „Szűz Mária, Isten anyja, távolítsd el Putyint!”
Nézzük akkor sorban a lányok ellen felhozott vádakat! Arról már fentebb beszéltem, hogy a performansz a felvételen meglehetősen szolid formát mutat, huliganizmusnak nyoma sincs, ez a vád tehát nagyjából kizárható. A ruhák színe is teljesen konszolidáltnak tűnik, elképzelni sem tudom, mi sérthetné e színekben az egyházat. A ruhák teljesen eltakarják a lányok felsőtestét, lábát és fejét, gyakorlatilag csak a karjuk fedetlen. Ennek alapján a „túl sokat mutattak meg magukból” vád is alaptalannak tűnik. Az istenkáromlás vádjával folytatva a sort, Istenről, illetve Szűz Máriáról egyetlen rossz szó sem hangzik el a dalban, de még a lányok egyéb dalaiban sem, márpedig elég nehéz káromolni az Istent úgy, hogy nem mondunk róla semmi rosszat. A vádak sorában a következő a vallási gyűlölet szítása, amellyel kapcsolatban mostanában muszlim részről elég sok tapasztalatot szerezhetünk, így pontosan tudjuk, hogy erről akkor beszélhetünk, ha valakik vallási alapon más vallásúak ellen uszítanak, esetleg azok halálát kívánják. A dalban ugyan sok rossz elhangzik Putyinnal és az egyházzal kapcsolatban, de senkinek a vallását nem bírálják, továbbá senki halálát nem kívánják, főleg más vallásúakét nem. Hol itt akkor a vallási gyűlölet szítása? A társadalomi rend aláásása a következő, mondhatni fő vád, de ez sem tűnik megalapozottabbnak az előzőnél. A társadalmi rendet szerény véleményem szerint szavakkal, énekléssel nem lehet aláásni, még ha ezek a szavak, illetve dalok meglehetősen markáns véleményt fogalmaznak is meg. Az „aláásáshoz” valamilyen erőszakos cselekedetre, fegyveres megmozdulásra, szervezkedésre, tömegtüntetésre, robbantásra van szükség, márpedig itt ilyenekről nem beszélhetünk.
No, ha ilyen szépen kizártunk minden lehetséges vádat, akkor ugyebár eljutottunk az utolsó, egyedüliként talpon maradt vádponthoz, nevezetesen, hogy a lányokat megszállta az ördög, aki így ismét Istene ellen lázadt. Szent meggyőződésem, hogy ha tehette volna, Szirova bírónő hagyta volna a csudába a huliganizmust, meg a vallási uszítást, nem is beszélve a társadalmi rend aláásásáról. Ezek igen nehezen, körülményesen, sok aprómunkával bizonyítható vádak, már ha bizonyíthatók egyáltalán, hiszen fentebb láttuk, hogy a bizonyítás a mostani konkrét esetben sem igazán működik. Egy jó kis ördögmegszállás, illetve boszorkányság az mindjárt más! Ott az ember kijelenti, hogy a pácienst megszállta az ördög, és ennek hatására követte el, amit elkövetett. Ha az illető beismeri, hogy boszorkány, az ördög menyasszonya, akkor a vádlónak nyert ügye van. Ha viszont tiltakozik, tagad, azzal csak megátalkodottságát, gonoszságát, következésképpen boszorkány mivoltát erősíti meg. No, de 2012-ben egy magát többé-kevésbé európainak valló országban, egy bírósági ítéletben előállni az ördöggel, meg a boszorkányokkal? Ezt még akkor se nagyon lehetséges, ha az egyik legelszántabb, legvehemensebb tanú akár az életére is megesküszik, hogy itt bizony az ördög által megszállt boszorkányokról van szó.
A bíróság tehát nem nagyon hivatkozhat ördögre és boszorkányságra, ezért aztán kénytelen belemenni a csínbe és olyan vádakra hagyatkozni, amelyek gyengécskék ugyan, de a kor szellemének jobban megfelelnek: huliganizmus, vallási gyűlölet, a társadalmi rend aláásása.
Tulajdonképpen mindegy, hogy konkrétan mik is ezek a vádak. Szerepük mindössze annyi, hogy elfedjék az igazságot, nevezetesen, hogy itt bizony politikai indíttatású perről és ítéletről beszélünk. Mert, hogy arról van szó, afelől pillanatnyi kétségünk se lehet! Jól ismerjük kis hazánk gyakorlatából is a diktatórikus módszereknek ezt a válfaját, amelyet leginkább koncepciós perként emlegetünk. Teljesen másodlagos, hogy a vádlottat valójában mivel vádolják, még kevésbé lényeges, hogy ténylegesen elkövette-e azt, amivel vádolják. Az ítélettel – amely általában hamarabb elkészül, mint a vádirat (lásd Bacsó Péter örökérvényű filmjében, a Tanúban) – a hatalom nem elsősorban az egyes embert akarja büntetni, hanem a tömegeknek óhajt üzenni: ha szembeszálltok velem, ha bíráltok engem, vagy akárcsak más véleményt fogalmaztok meg, mint én, akkor keményen leszámolok veletek.
A Pussy Riot per, illetve az ott született ítélet a „demokratikus” Vlagyimir Putyin üzenete az orosz társadalomnak és a világnak: a hatalom az enyém és az is marad! Akinek ez nem tetszik, az hallgasson, különben rosszul jár!
Ide jutott Oroszország 2012-ben. Aggódva várjuk a folytatást.